Szablya-Frischauf Ferenc szerk.: Magyar Iparművészet 41. évfolyam 1938
Az ötvösművészet érdekében
csoda hatása alól lassan eszmélő emberpár nyugodt foltjai oldják fel. Színhatásban kevésbbé dinamikus, halkabb inkább szürkében komponált a „Hajós". Törékeny, néhány vonással megrajzolt silhouetteje szinte egybemosódik a háttérrel. A kék folyam rajzolta szeszélyes vonalú háttér rétes szürkébe játszó foltjából mitikus jelek tűnnek elő: a nap vörös korongja, nyilak, égő vörös szárnyú madár, emberi alakok sejtelmes silhouettejei. A felső, a folyam útját lezáró, szín- és folthatásaiban tömörebb csík széles ritmusú alakjai a realitás szimbólumai. A hajós is tőlük indult el a kékeszöld folyamon? Talán a tüzesszárnyú madár, a vörös korong sejtelmes formái keltették fel vágyakozását, hívták új világ felé... A „Hajós" a földöntúli világba, a mítosz világába vágyódó ember finom lírával átszőtt szimbóluma. Ebben a munkájában líráját már az epika szálai is gazdagon átszövik. A mese időbeliségére utal a szőnyeg finom átmenetekkel összefüggő, három, időben különböző mozzanatot ábrázoló jelenete. Az epikus elem uralkodik Domanovszky „Falu" című szőnyegén, ennek formanyelve szűkszavúságában és egyszerűségében az egyiptomi reliefek stílusára emlékeztet. Kifejezési módja hűen alkalmazkodik mondanivalójához, ugyanolyan egyszerű, ősi szimbólumokkal fejezi ki magát, mint amilyen egyszerűen a falu emberei végzik ősi beidegzettségű tevékenységeiket. Reális vagy naturális életszemléletről itten nem beszélhetünk. Alakjainak primitív, vaskos formái, nehézkes mozgásuk ugyan arra vall, hogy Domanovszkynak ebben a munkájában mélyebb a reális élettel való közössége, de a mű monumentalitása, a lírai hatást kiváltó dekoratív elemek gazdagsága, transzcendens tartalommal töltik meg. Domanovszky a faluról, a falu életéről nem a városi ember romantikájával beszél ezzel a szőnyegével, nem a falusi embernek a természettel szemben folytatott állandó küzdelméről, hanem bizonyos távolságból szemlélve a paraszti életet annak állandóan visszatérő megnyilvánulásában szinte személytelenné vált mozzanatait foglalta minden értékelő ítélet nélkül képekbe. A „Falu" című szőnyeg e stílus szempontjából eddig Domanovszky legsikerültebb alkotásai egyikének mondható. A „Furulyás", vagy a „Hajós" tervét egybevetve a megszövött szőnyeggel az az érzésünk, hogy a terv dinamikusabb, néhol színekben gazdagabb is, mint a megszövött szőnyeg. A terv, a képzőművészet, a táblakép eszközeivel kifejezett munka volt az elsődleges, nem csupán a keletkezés, de talán művészi élmény szempontjából is. A „Falu"-nál a terv az, amelyik kevesebbet mond, ezt a munkáját szőnyegben képzelte el, a „Falu"-hoz készült terveknek önmagukban lévő művészi értéke jóval kevesebb mint az előző tervekéi. A Domanovszky szőnyegeihez fűzött megjegyzések nem a tanulmány sokirányú vizsgálódásával fordulnak szembe a munkákkal. Inkább kísérletek az egyes szőnyegekben rejlő művészi tartalom megértésére és megértetésére. ÚJVÁRI BÉLA AZ ÖTVÖSMŰVÉSZET ÉRDEKÉBEN Három éve múlt, hogy társulatunk mozgalmat indított hazai ötvösművészetünk fejlesztése érdekében. A vezető gondolat az volt, hogy e téren is korszerű, ízléses és magyar szellemű legyen minden iparművészeti alkotás. Egymásután rendezte e célból a társulat ügyvezető alelnöke ötvös iparművészeinkkel és a nemesfémipar kiküldött képviselőivel, mesterekkel és kereskedőkkel a szakmai értekezleteket, amelyeken lassan kialakultak a fejlesztés körvonalai. Minden törekvésnek itt is alapvető feltétele volt: az összefogás, az együttes munka. Megszülettek az iparművészek tervei, egyes tárgyak tervrajzai. Utána az árak megállapítása következett a kereskedelmi és ipari szakértők bevonásával. Ezek után a bírálóbizottság kiválogatta a kivitelre alkalmas terveket. S ebben szem előtt tartotta azt a közösen elfogadott megállapodást is, hogy a tárgyakon előforduló művészi munkákat lehetőleg ötvös-iparművésszel — éspedig amennyire lehetséges, a tervezővel — készíttessék el. Lássuk már most, milyen eredményekkel járt ez a mozgalom, mit jelentett elsősorban iparművészeinkre nézve? Legelső jó hatása már a tervrajzok árainak kialakításánál megmutatkozott, amennyiben már ekkor létrejött az „ötvöstervek díjszabása", mely addig teljesen hiányzott. További eredménye volt, hogy a tárgyak forgalombahozatalának kérdései is tisztázódtak. Az elgondolás az volt, hogy az ötvöstárgyak ne egy, hanem több példányban készüljenek a költségek csökkentése céljából; hogy az iparosok a sokszorosítás jogát váltsák meg; és hogy a nemesfémtárgyakat a szakmai kereskedők hozzák forgalomba. Fery Antal szignetje: / % s 5Г . "