Szablya-Frischauf Ferenc szerk.: Magyar Iparművészet 41. évfolyam 1938

Az ötvösművészet érdekében

csoda hatása alól lassan eszmélő emberpár nyugodt foltjai oldják fel. Színhatásban kevésbbé dinamikus, halkabb inkább szürkében komponált a „Hajós". Törékeny, néhány vonással megrajzolt silhouetteje szinte egybemosódik a háttérrel. A kék folyam rajzolta szeszélyes vonalú háttér rétes szürkébe játszó foltjából mitikus jelek tűnnek elő: a nap vörös korongja, nyilak, égő vörös szárnyú madár, emberi alakok sejtelmes silhouettejei. A felső, a folyam útját lezáró, szín- és folthatásaiban tömörebb csík széles ritmusú alakjai a realitás szimbólumai. A hajós is tőlük indult el a kékeszöld folyamon? Talán a tüzesszárnyú madár, a vörös korong sej­telmes formái keltették fel vágyakozását, hívták új világ felé... A „Hajós" a földöntúli világba, a mítosz világába vágyódó ember finom lírával átszőtt szimbóluma. Ebben a munkájában líráját már az epika szálai is gazdagon átszövik. A mese időbeliségére utal a szőnyeg finom átmenetekkel összefüggő, három, időben különböző mozzanatot ábrázoló jelenete. Az epikus elem uralkodik Domanovszky „Falu" című szőnyegén, ennek formanyelve szűkszavú­ságában és egyszerűségében az egyiptomi reliefek stílusára emlékeztet. Kifejezési módja hűen alkal­mazkodik mondanivalójához, ugyanolyan egyszerű, ősi szimbólumokkal fejezi ki magát, mint amilyen egyszerűen a falu emberei végzik ősi beidegzettségű tevékenységeiket. Reális vagy naturális életszem­léletről itten nem beszélhetünk. Alakjainak primi­tív, vaskos formái, nehézkes mozgásuk ugyan arra vall, hogy Domanovszkynak ebben a munkájában mélyebb a reális élettel való közössége, de a mű monumentalitása, a lírai hatást kiváltó dekoratív elemek gazdagsága, transzcendens tartalommal töltik meg. Domanovszky a faluról, a falu életéről nem a városi ember romantikájával beszél ezzel a szőnyegével, nem a falusi embernek a természet­tel szemben folytatott állandó küzdelméről, hanem bizonyos távolságból szemlélve a paraszti életet annak állandóan visszatérő megnyilvánulásában szinte személytelenné vált mozzanatait foglalta minden értékelő ítélet nélkül képekbe. A „Falu" című szőnyeg e stílus szempontjából eddig Domanovszky legsikerültebb alkotásai egyiké­nek mondható. A „Furulyás", vagy a „Hajós" tervét egybevetve a megszövött szőnyeggel az az érzésünk, hogy a terv dinamikusabb, néhol színekben gazdagabb is, mint a megszövött sző­nyeg. A terv, a képzőművészet, a táblakép eszközei­vel kifejezett munka volt az elsődleges, nem csupán a keletkezés, de talán művészi élmény szempontjá­ból is. A „Falu"-nál a terv az, amelyik kevesebbet mond, ezt a munkáját szőnyegben képzelte el, a „Falu"-hoz készült terveknek önmagukban lévő művészi értéke jóval kevesebb mint az előző ter­vekéi. A Domanovszky szőnyegeihez fűzött megjegy­zések nem a tanulmány sokirányú vizsgálódá­sával fordulnak szembe a munkákkal. Inkább kísérletek az egyes szőnyegekben rejlő művészi tartalom megértésére és megértetésére. ÚJVÁRI BÉLA AZ ÖTVÖSMŰVÉSZET ÉRDEKÉBEN H­árom éve múlt, hogy társulatunk mozgalmat indított hazai ötvösművészetünk fejlesztése érdekében. A vezető gondolat az volt, hogy e téren is korszerű, ízléses és magyar szellemű legyen minden iparművészeti alkotás. Egymásután rendezte e célból a társulat ügy­vezető alelnöke ötvös iparművészeinkkel és a nemesfémipar kiküldött képviselőivel, mesterekkel és kereskedőkkel a szakmai értekezleteket, amelye­ken lassan kialakultak a fejlesztés körvonalai. Minden törekvésnek itt is alapvető feltétele volt: az összefogás, az együttes munka. Megszülettek az iparművészek tervei, egyes tárgyak tervrajzai. Utána az árak megállapítása következett a kereskedelmi és ipari szakértők bevonásával. Ezek után a bírálóbizottság kiválogatta a kivitelre alkalmas terveket. S ebben szem előtt tartotta azt a közösen elfogadott megállapodást is, hogy a tárgyakon előforduló művészi munkákat lehetőleg ötvös-iparművésszel — és­pedig amennyire lehetséges, a tervezővel — készíttessék el. Lássuk már most, milyen eredményekkel járt ez a mozgalom, mit jelentett elsősorban ipar­művészeinkre nézve? Legelső jó hatása már a tervrajzok árainak kialakításánál megmutatkozott, amennyiben már ekkor létrejött az „ötvöstervek díjszabása", mely addig teljesen hiányzott. További eredménye volt, hogy a tárgyak forga­lombahozatalának kérdései is tisztázódtak. Az el­gondolás az volt, hogy az ötvöstárgyak ne egy, hanem több példányban készüljenek a költségek csökkentése céljából; hogy az iparosok a sok­szorosítás jogát váltsák meg; és hogy a nemes­fémtárgyakat a szakmai kereskedők hozzák for­galomba. Fery Antal szignetje: / % s 5Г . "

Next