Magyar Iparművészet, 1998 (5. új folyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám
ÉRTÉKMENTÉS velük. Ez az, amit évek óta kívántam. Munkáidban új, önálló és lendületes magyar stílus kel életre. Folytasd ezt az irányt, sokat várok tőled. ” Teréz és Júlia munkájában a nemzet arculat kialakítására való törekvés kiegészül a helyi hagyományok ápolásával és terjesztésével, nemzeti hovatartozástól függetlenül. Mindez összefügg a korszakra jellemző „háziipari” vagy más szóval „nőipari” mozgalmakkal, amelyek siettették a népi kézművességben rejlő művészi értékek és üzleti lehetőségek felfedezését és kiaknázását. 1892-ben a budapesti Műcsarnokban mutatták be azt a „női iparművészeti kiállítást”, amely ugyanabban az évben az Union Centrale des Arts Decoration által Párizsban rendezett kiállításon a magyar szekciót képviselte. Ezen ,„Mattyasovszky Jakabné és Sikorska-Zsolnay Júlia” csipke- és főkötőgyűjteménnyel szerepelt. Amint azt az asszonynevek is mutatják, a nyolcvanas évek legfontosabb fejleménye mindkét lány számára a házasság volt. 1882 szeptemberében kötött házasságot Zsolnay Teréz és Mattyasovszky Jakab, a kiváló geológus. Mattyasovszky Jakab eljegyzésekor tett ígéretének megfelelően négy év múlva beállt a gyárba és apósa elképzelése szerint elkészítette Magyarország első földtani térképét, amely nagy segítségnek bizonyult az agyagvásárlás terén. Júlia - szintén 1882-ben - a lengyel Sikorski Tádéhoz ment feleségül. Sikorski Tádé építészmérnökként Bécsben dolgozott, majd az állami kerámia-szakiskola igazgatójaként tanulmányútra érkezett Pécsre. Személye, sokoldalú tehetsége igazi nyereségnek bizonyult. Az építészeti kerámiagyártás területén és tervezőművészként egyaránt meghatározóvá vált. A házasságot követően Teréz Budapestre költözött, Juliskáék a gyár területén lévő műteremlakásban élték le az életüket. Míg Terézt lekötötte a gyereknevelés és a háztartással járó feladatok, Júlia életét továbbra is, gyermekei megszületése után is a gyárnak és a művészi munkának szentelte. 1898-ban, a Magyar Iparművészet első évfolyamában került bemutatásra a Sikorski Zsolnay Júlia által közreadott, 10 lapból álló mintagyűjtemény. A szerkesztőség által jegyzett kísérőszövegből kitűnik, hogy mennyit fejlődött - részben éppen a Zsolnay lányokéhoz hasonló gyűjtemények hatására - a közgondolkodás: a cikk írója felhívja a közönség figyelmét, hogy a díszítmények túlnyomórészt délszláv eredetűek, és így csak tágabb értelemben beszélhetünk magyar vonatkozásokról. A válogatás gondozója, Júlia a művész fantáziagazdagságát, csapongó képzeletét képviselte a fegyelmezett Terézzel szemben. Életműve jóval gazdagabb és sokrétűbb, és bár sokféle mintát követett a korszak historizáló-eklektikus szellemében, keze nyomán az előképek új életre keltek, sajátosan idomultak alkotói súlusához. Terveiben mindazt felhasználta forrásként, amit a korszak iparművészeti áramlatai hozzáférhetővé és divatossá tettek. Ezen áramlatok közül az orientalizmus hatott rá a legerősebben. Elsőként az 1851-es londoni világkiállításon jelentek meg a brit koronagyarmatról érkezett perzsa iparművészeti tárgyak. 1862-ben Japán művészete keltett feltűnést Londonban és a külön kiállítás, amelyet a kínai iparművészet legszebb alkotásaiból rendeztek. Az 1873-as bécsi világkiállításon - amelyen a Zsol- Zsolnay Teréz: Mintalap / Teréz Zsolnay: Design 1883, No 499, 50x40 cm 1998/3 ^ 20. oldal