Magyar Iparművészet, 1998 (5. új folyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám

Zsolnay nővérek Zsolnay Teréz és Júlia szignatúrái / Teréz and Júlia Zsolnay's signatures • Zsolnay Vilmos hatására kezdi meg alig 16 éve­sen, 1870 körül Teréz a népművészeti tárgyak gyűjtését. A környék nagy hagyományú fazekas­központjaiból, Siklósról, Mohácsról, Óbányáról származó tálak, korsók, kancsók forma és díszít­mény terén mintául szolgáltak. Zsolnay Vilmos a korszak legkiválóbb szakembereivel, Pulszky Ferenccel, a Nemzeti Múzeum igazgatójával és Hampel József régésszel - aki a népvándorlás kor és a honfoglalás művészetével is foglalkozott - vette fel a kapcsolatot. Pulszky tanulmányozás és másolás céljára rendelkezésre bocsátotta a gyűjtemény legszebb darabjait. A népművészeti gyűjtéssel párhuzamosan foly­tak első szárnypróbálgatásaik a műhelyekben. 1874-75-ben Teréz mintázni, majd vésni tanul Schmutzenől, a gyár alkalmazottjától. 1875 ka­rácsonyára, miután apjuk eltiltotta ő­ket a szem­rongáló gyöngyhímzéstő­l, első alkalommal lep­ték meg általuk tervezett és festett díszedények­kel. Júlia lapos tálat tervezett kék, zöld és barna schmelzfestésű dísszel, Teréz nagy vázát magya­ros ornamentikával. Ezek a munkák életre szóló elkötelezettség kezdetének bizonyultak. A népies motívumok hihetetlen gazdagságban jelentek meg az új tár­gyakon, első­sorban Teréz és Júlia munkálkodása nyomán. Jellemző­, hogy 1878-ban a dekorkönyv­­be rajzolt 56 új minta közül 39 úgynevezett „ma­gyaros”. Zsolnay Teréz és Júlia textilgyűjteménye azt mutatja, hogy bár esztétikai szempontok vezérel­ték ő­ket, ösztönös érzékkel feltérképezték a nép­művészet díszítőkincs minden rétegét. A textil­gyűjteményben a magyarországi horvát népcso­portok (bosnyák, bunyevác, sokác) viseleti da­rabjai vannak túlnyomó többségben. Mintegy tízezerre tehető a hímzett fő­kötő­k, ingvállak, vállkendő­k, kötények száma, amelyek a Dráva­­menti, baranyai, szlavóniai falvakból kerültek a gyűjteménybe. Zsolnay Teréz ez idő tájt készült munkái a stílustisztaságra való törekvést mutatják, amely szigorú szerkesztési elvekkel párosul. Ezért kü­lönösen erős hatást fejtett ki rá az úgynevezett úrihímzés, a magyarországi reneszánsz textil­­művészetnek ez a török gránátalmák, tulipánok által ihletett, de alapvetően itáliai előképekre támaszkodó, indákkal dúsan tagolt, gondosan szerkesztett ága. 1998/3 ^ 19. oldal A textilgyűjtemény jelentőségét már a kor­társak is felismerték. 1881-ben Pulszky Ferenc meghívására Teréz és Júlia kiállítást rendezett a Tudományos Akadémián. Az Országos Régészeti Társulat ülésén elhangzott beszédében Pulszky kiemelte, hogy „az ornamensek természetesen épp­­úgy vegyülnek, mint a népfajok, de a román, szláv, török befolyások ellenére is felfedezni köztük a nem­zeti, a tisztán magyar elemet, amelyet Zsolnay oly természetesen használ fel edényei díszítésénél”. Amint e némiképpen romantikus következte­tésből is kiderül, a gyűjtésnek a tervezés számára nyújtott közvetlen hasznán túl az erőteljes nem­zettudat volt az alapja. Zsolnay Vilmos 1883-ban kelt levelében így dicséri a Teréz által küldött terveket: „A küldött rajzok, főként a korsó és a vi­rágvödör, nagyon tetszenek, igaz örömet szereztél Zsolnay Júlia: Mintalap a „Lótusz "-sorozatból / Júlia Zsolnay: Design 1880, No 241, 40x50 cm ÉRTÉKMENTÉS

Next