A magyar irodalom története 4. (Budapest, 1978)

A NEMZETI-POLGÁROSULT IRODALOM DIFFERENCIÁLÓDÁSÁNAK MÁSODIK SZAKASZA: AZ UTOLSÓ SZÁZADNEGYED - AZ ELBESZÉLŐ PRÓZA KORSZERŰSÍTÉSE - 67. Mikszáth Kálmán - A Noszty-fiú esete Tóth Marival

hagyomány is — funkciójuk mégis kivételes. Hordozzák az író eszmevilágát, megtestesítői annak a tájékozódásnak, amely a klasszikus polgárság után áhítozik, s ha sokszor felemás módon is, de beleálmodja a maga polgár­hőseit a múlt század magyar társadalmába. Szükségszerű ez a „beleálmodás”, hiszen, ha akadt is egy Tóth Mihály a korban, nem voltak Tóth Mihályo­­. Innen érthető, hogy e típusokban nem a kapitalizmus farkaserkölcse dominál, inkább Mikszáth humanista eszményvilágát fejezik ki. Nemcsak az osztályellentétek síkján nyilatkozott az új és a régi harca; átcsapott a tudatformák, a közgondolkodás, az eszmények mezejére is. Új aspektusokból világítja át a Noszty fiú az élet viszonylatait, s éppen a polgár­típusok vitatják a „bevett” szokások érvényességét. Velkovics például nem adja „nagyúri házból való” hadnagynak a lányát. „Azt ti ostoba asszonyok — mondja feleségének — fényes partinak nevezitek, ha a lányoto­kat úgy adjátok oda, hogy az aztán szégyenkezik hozzátok jönni. Én azt eltemetésnek nevezem.” S milyen heves harcot vív önmagával, családjával és a közvéleménnyel Tóth Mihály, amikor a botrány feloldásáról van szó ! Félelmetes logikával mutatja ki a hagyomány hibáit, gondolatai vonat­koznak a dzsentri-tudatformák egészére: „Ezzel a korhadt elvi tétellel már egyszer végezni kell és újat kezdeni, mert ez minden logika ellen való.” Korábbi műveihez képest elmélyül ebben a regényben Mikszáth nemze­tiség-szemlélete is. Fogaras képviselője volt műve megírása előtt, a nemzeti­ségek megbékélésén dolgozott, ám a dualista kormányok ellenkező törekvé­seket képviseltek. Sovinizmussal leplezte gyengeségét az „úri földrengés”. A népiskolai törvényjavaslatot is az erőszakos magyarosítás érdekében tűzték napirendre, de a történelem logikája szerint csak a nemzetiségek fokozódó ellenállását érték el. Körélményt fejeznek ki Noszty Ferenc szavai, amikor azt tanácsolta Kopereczkynek, hogy kerítsen egy „skribát”, s indítsanak önálló újságot. „Te a közgyűléseken teszel nagy kirohanásokat a nemzeti­ségek ellen, ő a cikkekben, ha nincsen rá ok, találtok okot, a cikkeket aztán a szerkesztő meg vörösceruzázva küldi fel a kormánynak, hogy lássa, mennyire dolgoztok a magyar állameszme érdekében, s addig-addig dolgoztok, míg egyszer csak azon veszitek észre magatokat, hogy ahol azelőtt béke volt, most fenekestül felfordult minden.” E politika fő szándéka az volt, hogy bizalmatlanságot váltson ki, s a magyar­ságot defenzív rétegnek tüntesse fel, amely skalpvadászok gyűrűjében vívja élet-halál harcát. Innen van, hogy adomába illő önkényeskedéseket ábrázol a regény: jeget csúsztatnak a „pánszláv” szónok nyakába; a főispán csak magyarul ért, ha magára veszi díszruháját, s úgy mondja ki a határozatot, mintha ellene egy szó sem hangzott volna el. Kicsinyes és ártalmas cselekké devalválja Mikszáth a kormány ügyintézését; megvillantja azt is, hogy a vezető réteget inkább foglalkoztatja a megyei választások ügye, a tisztségek elosztása, mert „mindig a mellékes dolgok iránt érdeklődnek jobban. Mindegy (a magyarok szerint), mit tanulnak a paraszt kölykök, de nem mindegy, hogy ki parancsol Voglányban.” Aggodalom és gúny hatja át az írót, ezért ábrázol olyan megyét, ahol több nemzetiség él együtt, s így mód nyílik a nemzetiségi problémák sűrítésére is. Kiábrándulás, elsötétült kedély, aggasztó társadalmi és politikai élmények fejeződnek ki a Noszty fiúban. Mikszáth dzsentri-ábrázolásának csúcspontja ez

Next