A magyar irodalom története 4. (Budapest, 1978)

A NEMZETI-POLGÁROSULT IRODALOM DIFFERENCIÁLÓDÁSÁNAK MÁSODIK SZAKASZA: AZ UTOLSÓ SZÁZADNEGYED - AZ ELBESZÉLŐ PRÓZA KORSZERŰSÍTÉSE - 67. Mikszáth Kálmán - A Noszty-fiú esete Tóth Marival

gyűlések, a választások voltak a közélet legnagyobb eseményei, a megyei tisztségek az ambíciók célpontjai. Keresztmetszet egy megyéről, egy-egy befolyásos birtokos család élete a megye keretei között: erről szól már A falu jegyzője, a Kiskirályok és Tolnai Lajos Az új főispán című regénye. A megye egymás közt házasodó, a tisztségeket egymás között megosztó, dekadenciába hulló arisztokratáit ábrázolta Justh Zsigmond is a Formusban. Friss társa­dalmi, politikai élményeit sűrítette bele Mikszáth az ismert témakörbe, széles társadalomrajzra törekedett, hogy a maga teljességében mutathassa be a századvég nemesi világának züllöttségét. Művében így szólal meg a kiábrándult író szatírája, az elsötétült kedély kegyetlen ítélete, a nemzet lelkiismeretének nyers leszámolása a parazitákkal. Regénye alapötletét az 1901-es „bácskai szenzációból” merítette. Egy kopott „firtli”, egy húszéves dzsentri-gyerek elszöktette a milliomos Ungár Lajos lányát, az apa azonban nem volt hajlandó házassággal reparálni a botrányt. Csak látszólag alkudott meg a helyzettel, de az esküvő napján külföldre küldte lányát, a vőlegény előkelő rokonságának pedig kijelentette, hogy „ilyen kvalifikálhatatlan eljárás után” sem hajlandó birtokával ara­nyozni meg az ócska nemesi címereket. A sajtó kommentárjaiban ott kavargott már a „Noszty”-probléma: a polgár és a nemes konfliktusa, az érdekházasság sikeréért szövetkező rokonság, amely a megyei közigazgatást is felhasználja alantas céljai érdekében. Az 1905-ös, 1906-os politikai események segítették a téma műalkotássá érlelődését. Az 1905-ös választásokon megbukott és kisebbségbe kényszerült a szabadelvű párt. Az elhúzódó válság áthidalására nevezte ki az uralkodó a pártoktól független, úgynevezett „darabont kormányt”. Ekkor az ellen­zéki, koalíciós pártok a megyékre támaszkodva indítottak harcot a kormány ellen, pozícióik visszaszerzéséért. A megyék ellenállása pedig — Ady Endrét idézzük — „úri földrengés” volt. Legtöbbször szűkkeblű osztályérdekeket lepleztek a hazafias jelszavak, s a mozgalom újból felvetette a központi kormányzat és a megyei közigazgatás viszonyát: azt a problémát, amely Eötvöst, Deákot, Keményt is foglalkoztatta a kiegyezés idején. Megmutat­kozott a silány megyei érdekszövetségek hálózata, lelepleződött az egyre reakciósabbá váló dzsentri, a megyei közigazgatási rendszer veszélyes korsze­rűtlensége. Ezek az élmények magyarázzák, hogy Mikszáth is megyei kere­tekbe helyezte bele a témát, akárcsak Eötvös A falu jegyzőjében. A politikai élet átalakulása tette aktuálissá a mű eszmekörének másik övezetét: a polgárosulás problémáját. Élete végén, bizonyos vonatkozásban visszafordult Mikszáth szegedi korszakához: kereste a lehanyatló nemesi osztályok társadalmi ellensúlyát, s egyre gyakrabban foglalkoztatta a polgár­ság világa. Korábban a „se hús, se hal” cíviseket ábrázolta, most viszont egy fokozatosan szélesülő új folyamatot figyelhetünk meg. A Különös házasság Horváth Miklósában még Rózer (Új Zrínyiász, 1898) alakja kísért; van azonban néhány olyan vonása is, amely már Tóth Mihály alakját előlegezi: nem csalogatja asztalához a százados címereket, nem keresi a gő­gös szomszé­dok társaságát. A munkától sem szakad el teljesen (laboratóriuma van, Tóth Mihálynak pedig műhelye); tiszteli az őszinte érzéseket, s szellemi-lelki kvali­tásokat keres lányai körőiben stb. E típusokban ugyan gyakran kísértenek még irodalmi motívumok, anekdotikus elemek, s kísért még az irodalmi

Next