A magyar irodalom története 5. (Budapest, 1978)
A KOR NAGY ÍRÓI - ÚJ ALKOTÓI TÖREKVÉSEK - 5. Ady Endre - I. Életútja Nagyváradig (1887-1900) - Debrecen
Zilahon (1892—96) Ady olyan városba került, ahol a jelenig nyúló hagyományai voltak a nemesség és a polgárság ellentétének. Ezt itt kellett először észrevennie. Az igazi, életre szóló szellemi hatást a református Wesselényikollégiumban kapta. Ez az iskola nemcsak nevében, de mindennapjaiban is őrizte a nagy Wesselényi Miklós, múlt századi történelmünk egyik legszebb pályájú alakjának az emlékét. Az egyre inkább haladásellenes, kiegyezéses Magyarországon egy kis szigete volt az igazi liberalizmusnak. Ady protestáns, liberális ellenzékiségének, s ezzel együtt kurucságának, népi ihletésű 48-as patrióta mivoltának itt van az élményi gyökere. Világnézetének és költészetének egyik erős alapvonása ez. Ebben az iskolában jó példáját látta a nemzetiségi türelemnek is. Versekben (Vén diák üdvözlete, Üzenet egykori iskolámba), cikkek sorában, valamint önéletrajzaiban vallotta meg ragaszkodását iskolájához. Felejthetetlen tanárai később mind barátai lettek. Közülük legjobban Kincs Gyula hatott rá. Puritán egyénisége csakúgy nagy hatással volt Adyra, mint szaktárgya: görögül tanította. A zilahi iskola falai között ismerte meg Vajda János líráját — ez a megismerkedés megrendítő élménye lett. Egy másik nagy irodalmi hatás: német tanára biztatására Goethe Tassóját csaknem teljesen lefordította. Vajda verseiben az „új poétái civilizációt”, Goethe művében pedig az osztálytársadalmak művésze sorsának tragikumát ismerhette meg. Érdemes figyelnünk Ady zilahi magányos olvasás-rohamaira is. Petőfit olvas állandóan, Vörösmarty Csongor és Tündéjének költői nyelvéért rajong, Reviczkyre még a Vajda-élmény előtt felfigyelt. Ekkor kerültek kezébe a zalai naturalista regénykoncepciót a magyar valóságra, az arisztokrácia életére alkalmazó Justh Zsigmond regényei és Tolnai Lajos könyvei. De tud ekkor már Schopenhauerről is. Későbbi nagy olvasásszenvedélyét előlegezi a legkülönfélébb folyóiratok mohó felszívása (Budapesti Szemle, Természettudományi Közlöny, Magyar Nyelvőr, történelmi folyóiratok). Zilahon jelent meg első verse, a Kossuth halálára emlékező Március 20. Debrecen Érettségi után, apja kívánságára, aki megyei közigazgatási tisztviselőt szeretett volna neveltetni fiából, a debreceni jogakadémiára iratkozott be. Néhány vizsgán túl lényegében azután sohasem jutott. Megpróbálkozott a pesti „mezei jogászkodással” is, s közben Temesvárott a törvényszéken díjnokoskodott, illetve Zilahon egy ügyvédi irodában gyakornokként dolgozott (1897—1898). 1898 őszén visszatért ismét Debrecenbe. Ebben a városban közel három évet töltött Ady Endre. Itt ismerkedett meg a félfeudális magyar világ tömény provincializmusával, s ami később még inkább taszító élménye lett: nacionalizmusával. Itt Debrecenben lobbant fel egész életén át tartó szerelme az újságírás iránt is. A Debreceni Főiskolai Lapok, a Debreceni Hírlap, majd 1899-ben a Debrecen rendes munkatársa lett. Ez a lap a Függetlenségi Párt helyi közlönye volt. Adyban a gondolkozó s a művészi publicista korábban érett meg, mint a költő. Ez a hallatlan publicistai-gondolkodói tehetsége korai színi kritikákban érlelődött.