A magyar irodalom története 1945-1975, 4. (Budapest, 1982)
Béládi Miklós - Pomogáts Béla - Rónay László: A NYUGATI MAGYAR IRODALOM (Vázlat) - Írói csoportok és "nemzedékek" - A második időszak csoportjai - Hanák Tibor
A Malomkövek között című kötetet még maga állította össze, a könyv szerkesztője csak autográf önéletírásával egészítette ki. Cikkeinek, kritikáinak, esszéinek közös vonása a nem palástolt, vonzó személyesség: mindent a maga élményeiből, tapasztalataiból igyekszik megközelíteni és elemezni. Szemléletmódjára, nézeteire a népi íróktól kapta a legerősebb ösztönzést, ezért is fordul elő írásaiban gyakran a „sorskérdés” kifejezés, a fogalmat különben felelősséggel, olykor önmarcangoló kétellyel vetítette vissza a múltra és alkalmazta az emigrációs magyarságra. Némelyik esszéje az emigrációnak is lelkiismeret ébresztője lehet, például a Gara Lászlóról szóló, melyben a szellem megbecsülésének szükségességét hangoztatja, s Gara életének paradigmájában kissé talán a magáénak kitérőit, nehézségeit is ábrázolja. Ő sem volt mentes bizonyos naivitástól, de emberi tartása, becsületessége tiszteletet ébresztő. Írásainak stílusát és formáját is áthatja a nyíltságra és egyenességre való törekvés, pontosan, jól áttekinthetően, érdekesen ír a legnehezebb kérdésekről is. Szépfalusi István (1928—) evangélikus lelkész, 1955 óta él Ausztriában. Széles körű szervező és szerkesztői munkát végez, az Utitárs kiadónál az ő gondozásában jelentek meg a Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia találkozójáról beszámoló kötetek (1959—1969), majd később az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadványait rendezte sajtó alá, 1972-től tíznél több kötetet szerkesztett. Lássátok, halljátok egymást! (Bern 1980) címen adta ki a maga műfajában páratlan munkáját, a mai ausztriai magyarokról készített négyszáz oldalas szociográfiai felmérését, amelynek anyaggyűjtéséhez 1969-ben látott hozzá. A könyv a szakszerű szociográfia módszerét alkalmazza, de túl is lép annak módszertani keretein, s ahogy a bevezető írója, Balla Bálint kiemeli, alkalmazza az életrajzelemzés modern módszerét, de történelmi és szervezetszociológiai tájékoztatást is, s a munka így „a kivándorlás és az emigrációs lét kis enciklopédiájává, majdani érdekeltek tanácsadó kátéjává terebélyesedik. Noha a munka mindig a tárgyra összpontosít és tárgyilagosságra törekszik, nemegyszer átforrósodik a szerző kutatási szenvedélyétől, személyiségének izzásától.” Hanák Tibor (1929—) Kalocsán született, bölcsésznek készült, s minthogy nem vették fel az egyetemre, 1949-ben Ausztriába távozott. Egyetemi tanulmányait Insbruckban végezte el, filozófiából és történelemből szerzett doktorátust. Közöttiskolai tanár, majd újságíró lett. Tanulmányai és bírálatai az Irodalmi Újságban, a Katolikus Szemlében, az Új Látóhatárban, a Magyar Műhelyben és az újvidéki Hídban jelennek meg, dolgozik német filozófiai szakfolyóiratoknak is. 1969-ben a londoni Szepsi Csombor Kör adta közre Ideológiák és korunk című tanulmánykötetét, ebben a munkájában a humanizmus és a vallás kérdéskörével, illetve Max Scheler, Heidegger, Wittgenstein és Lukács György filozófiájával foglalkozott. Jelentékeny filozófiatörténeti erudícióval és éles kritikai szellemmel vizsgálta meg korunk filozófiájának főbb irányzatait. 1972-ben a párizsi Magyar