Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)
1877-09-12 / 209. szám
tézkedést, vagy ha azt teljesen megváltoztattuk , dobjuk ki a régit, de az új intézkedés ugyanazon szakaszszám alatt foglaljon helyet. Meg vagyunk győződve, hogy ez az általunk megpendített rendszer a törvényhozás figyelmét magára vonandja. A választott tőzsdebíróságra vonatkozólag az igazságügyminisztériumban a perrend módosításáról tanácskozó enquéte — miként értesülünk — a következő megállapodásokra jutott: A választott tőzsdebíróság csak kereskedelmi ügyletekből eredő perekben ítélhet s ezekben is csak akkor, ha a per alapját képező kereskedelmi ügylet a tőzsdén, vagy tőzsde-szokásokra való hivatkozással köttetett, vagy ha a felek a kereskedelmi ügyletből eredő perben magukat önkéntesen vetik alá a választott tőzsde-bíróságnak. A választott tőzsde-bíróság előtt a felek szervesen tartoznak megjelenni, mégis akadályoztatásuk esetén, elsősorban üzleti személyzetük, második sorban pedig más meghatalmazott által is képviseltethetik magukat. A választott tőzsde-biróság ítéletei ellen a királyi táblánál jogorvoslattal élhetni: 1. ha a választott tőzsde-bíróság illetékességi körén kívül eső ügyben ítélt; 2., ha a makacsság folytán marasztalt fél épen nem, vagy nem szabályszerűleg volt megidézve; 3., ha személyes képviseletre nem jogosított személy szerepelt mint panaszló, vagy panaszlott s ha ezen hiba későbben jóvá nem tétetett; 4., ha valamelyik fél egy harmadik nevében meghatalmazás nélkül járt el. — A fölebbezés három nap alatt nyújtandó be és a királyi tábla által soronkivül intéztetik el. Ha a királyi tábla az ítéletet elveti, az esetre meg van engedve a fölebbezés a legfőbbitélőszékhez, mely végérvényesen az ügyet dönti el. A felebbezés azonban nem gátolja a biztosítási eljárást. A pénzügyminiszter s a fővárosi hatóság bírókra keltek egymással ama kérdés fölött, melyik felet illesse az adóbehajtás joga közülük. Mindkettő erősen tartja magát, védve igazait, s a közönség gyönyörködhetik a dulakodásban. — Melyik félnek van igaza a birkózók közül, nem vitatjuk, de azt igen is meg kell jegyeznünk, hogy a főváros hatósága soha sem szállt ennyire síkra a közönség érdekében, pedig az alkalom épen nem hiányzanék. Egyes polgárokat naponként zaklatnak, már évekkel előbb lefizetett adó-, vagy más illetékért; az illetőnek mindig bajt, kellemetlenséget s időveszteséget okozva, mert az ily módon zaklatott félnek napokat kell elvesztegetni, míg a fővámháznál, hová minden haszontalanság miatt utasítják, ügyét valahogyan tisztába hozhatja. — De ilyesmiért fölszósem állhatjuk meg, hogy szerencsét ne kívánjunk dr. Herczegh Mihály, a budapesti egyetem jogkari dékánjának, azon kitűnő beszédért, melynek közlését lapunk tegnapi számában kezdtük meg. E beszédet, mely fényesen tanúskodik szerzője emelkedett nézetei, s a legnemesebb hazafiságtól befolyásolt gondolkodásmódja mellett, csupán azért közöljük részletekben, hogy olvasóinknak alkalma legyen átgondolni klassikus zamatú mondatait. Hatásosabban és meggyőzőbben senki sem fejtegette még, hogy nemzetünk csupán a szellemi küzdelem terén elért önállóság által válhat életképessé, mint dr. Herczegh úr.*) Az országos községi és körjegyzők f. hó 12-én és 13-án itt Budapesten megtartandó gyűlésének figyelmét a következőkre hívjuk fel. Az a mai korszakban nem csekély munkakört igénylő állás, melyet a község- és körjegyző betölt, követeli, hogy azt oly egyének töltsék be, kik nem csupán írni és olvasni, avvagy a már régebben működő jegyzők mellett szerzett gyakorlat alapján számolni tudnak, s a községjegyzők nagyobb része által különben is hiányosan vezetett községi teendőkben jártassággal bírnak, hanem ezenfelül legalább annyi képzettségük is van, hogy a rendeleteket ne csak felolvasni, de a még mindig ősi jogaival büszkélkedő falusi tömegnek megmagyarázni is tudják. Szükséges volna tehát az, hogy a jegyzői állomásra aspiráló, mielőtt szigorlatra bocsáttatnék, az érettségi vizsgálat letételét igazolja. Érvekre hivatkozunk. Alkalmunk lévén párszor megjelenni a jegyzői szigorlatokon, tapasztaltuk, hogy a vizsgálatot tevő — kevés kivétellel — községi segédjegyző volt s hogy a hosszas fedélkezése folytán önkéntelenül is reáragadt, egyöntetű s kisebb mérvű szellemi tevékenységet föltételező községi teendőkön kívül egyebet épen nem, vagy csak igen keveset tud. Azért merjük ezt állítani, mert láttuk, hogy ha egy-egy politikai vagy jogi kérdés került szőnyegre: a szegény vizsgálatot tevő, mint a hajótörést szenvedett, előbb ide-oda kapkodott, aztán felelet helyett őszinte hallgatással törölte homlokáról a forrongó gondolatok által sajtolt verítéket. — ha kérdés tér) Fölöttébb sajnáljuk, hogy a kitűnő beszédbe értelemzavaró nyomda-hibák csúsztak be, miért is annak közlött részét újból hibátlanul hozzuk, s a folytatás közlésében vigyázóbbak leszünk. tetett a községi bíráskodásról: a 30 frt. összegnél tovább moczczanni sem tudott, ha a község közérdekéből eszközlendő kisajátítási eljárás iránt kérdezetheti : pár nehézkes köhintés volt a felelet; — ha tűz- és vizrendőri, vagy hajómalmozási ügyekben tétettek kérdések, mély csönd uralgott; — sőt, mi több, tisztán a községet érdeklő egésségügyi kihágásoknál követendő eljárásról alig sejtettek valamit. Márpedig hogy korunk többet követelhet községi vagy körjegyzőtől, ki a községet úgyszólván önállólag vezetni van hivatva, azt minden elfogulatlanul gondolkozó egyénnek be kell ismernie. Ezért nem terjeszkedünk tovább jelen alkalommal, s azt hiszszük, hogy eléggé körvonalaztuk az elmondottakban a legjelentékenyebb hiányokat. Nem tartjuk továbbá szükségtelennek ez alkalommal figyelembe ajánlani az ülésnek a belügyminisztérium 13774. sz. alatt kelt rendeletét, melynek fennállása nem tudjuk micsoda korszakra emlékeztet ?! Ez a rendelet ugyanis kimondja, hogy az egyes közjegyzői szigorló bizottságok által kiállíttatott képesítési okmányok csak azon megye területén érvényesek, amelynek bizottsága által kiállíttattak. Ennek az intézkedésnek nincs értelme, de nincs jogi támpontja sem. Az elmondottak megvitatása igen időszerű lenne, teljesen belevágna a gyűlés keretébe. 1 A10IA. Halálba kergetve. „Nincsen kenyér, sóra való, Mind elvitte a nagy adó! A nagy adó súlya alatt, A gerenda majd leszakad.“ Népdal. Kicsi városban „fehér ház“, fehér házban agg és törődött házaspár s három viruló leány. A „kicsi város“ Pest megyében, a „fehér ház“ egy öreg családapa bérben birt szerény hajléka .... Néhány hét előtt még a szeretet, ragaszkodás és családi boldogság honolt a kis fehér ház alacsony zsindelytetőzete alatt, ma a kétségbeesés s az öngyilkosság esélyét latolgató keserv ütött benne tanyát. Fehér házban fekete gyász . . . Keresed a viruló leányokat , az agg házaspár örömét s büszkeségét — de nem találod. Keresed az ősz anyát, ki szemefényénél jobban szerette gyermekeit — de nem leled. Mi történt e ház lakóival ? Midőn pár hét előtt ügyeid ................bevezettek, ott láttad még a fehér ház nyitott ablakánál a két idősb leányt, Marit és Rózsát. Ott láthattad kora reggeltől késő estig, a zakatoló varrógép fölé hajolva, s le nem véve tekinteteiket a vászonról. S ha szerencséd volt, a fehér ház picziny udvarának nagy szederfája alatt megpillanthattad a legfiatalabb nővért is, Ilonkát, amint etette a galambokat, vagy fölolvasta gyengült szemű atyjának a szomszéd szívességéből kapott három napos hírlapot. Gazdag emberek körében sokszor kevesebb a megelégedettség, mint a minő nem régen még e szerény hajlékban honolt. Valaha persze jobb napokat élt az öreg házaspár. De sorscsapások fölemészték a kis vagyont. Miért csüggedtek volna azonban el az agg emberek? Szilárd támaszt bírtak a három derék leányban, kik munkájukkal megkeresték a mindennapi kenyeret, ősz szüleik s a maguk számára. Mari és Róza egy fővárosi fehérneműkereskedés részére dolgoztak, Ilonka pedig hímzett és kötött. Munkabérük elégséges volt valamennyiük föntartására. Mert az ősz ember képtelen volt a dologra. Meggyengült szemei s megbénult jobb karja miatt nem vállalhatott munkát. Naphosszant ott ült a lombos szederfa alatt, nagy zöld ernyővel napvilágot nem tűrő szemei fölött. Olykor kezébe ragadta egésséges karjával az ásót, sürögve forogva a picziny udvar kertnek elkülönített talpalatnyi részében. Bent a konyhában azalatt az agg nő főzött és mosogatott. A világért sem engedte volna, hogy leányai a ház körül való dolog miatt félbeszakítsák munkájukat. Hisz a három hajadon munkája az, mely után valamennyien élnek . . . Hová tűntek el azonban a kicsiny fehér ház lakói ? Hasztalan keresed most az ablaknál a két bájos leányt. A zakatoló varrógépnek nincs nyoma. Por és szenny födi a máskor tükörtisztaságú ablaktáblákat, s ha bepillanthatnál a szobába, megdöbbenve vennéd észre, hogy az üres. A nagy szederfa sárgulni kezdő lombja alatt azonban törődött, dúlt arczú aggastyán ül. Bozontos fehér szakállával a szél játszik, gyérhajú, fedetlen koponyáját a nap pörköli. Hol van az öreg ember napjainak vigasztalója: a gyermekded kedélyű leány, szüleinek bálványa, Ilona? Eltűnt ő is, s a háztetőn búgó galambok hasztalan várják visszajöttét. Szegény öreg! Nem simogathatsz többé végig reszkető kezeddel legifjabb leányod arczán, s nincs, ki eltalálja s teljesítse aprólékos kívánságaidat. Ah, hiába pillantasz kiégett tüzü, merev szemeiddel a tárva-nyitva álló konyhába. Keresed élted párját? Örömeidnek és keserveidnek hű megosztóját ? Aggodalmaidnak felezőjét s gyermekeidnek anyját ? Hasztalan keresed .... Senki sem sürgölődik a konyhában, noha délre jár az idő. A tűzhely hideg. Nem pattog benne fa. Nem forr és sistereg rajta semmi . . . . S az aggastyán óra bosszant, naphosszant képes elülni mozdulatlanul, tenyereibe rejtett fővel a fa alatt. Olykor sötét föllegek gyűlnek az égre s megered az eső. De az öreg ember nem törődik az ázással. Nem tudja mi történik maga körül. Időről-időre azonban mélyen fölsóhajt. — Én drága feleségem, én kedves gyermekeim, — mormogja, miközben sírástól megdagadt szemeit megnedvesiti egy-egy csillogó köny. — lalni vagy síkra szállni nem tartják hivatásukban állónak a város atyái, hanem dulakodnak, birkóznak oly kérdés fölött, hogy váljon a minisztert vagy a főváros hatóságát illeti-e a közönség megnyúzásának műve. Semmitőszéki döntvények. 1592 877. sz. Az 1876. évi váltó rendelet 105. §-a nem vonatkozik oly korábbi végrehajtásokra, melyek annak hatálybalépte előtt, az akkori törvények értelmében már elévültek. Annak alapján tehát a már korábban elévült váltó végrehajtási jog többé föl nem éleszthető. — Ily esetben a követelési jog már csak köztörvényi úton érvényesíthető. 15594877. sz. Nincs megengedve, hogy a végrehajtási végzésben az életbiztosítási szerződés lefoglalása, a biztosítási összegnek 3-ik személytől leendő elvonásával elrendeltethessék, vagy hogy a biztosítási ügylet, a befizetett dijak visszakövetelhetése végett felbontassék Beszéd, melyet az egyetemi tanév megnyitása alkalmával 1877. szept. 9-én a tudomány-egyetemi ifjúsághoz intézett Dr. Herczegh Mihály ny. r. tanár s e. i. jogkari décán. Tisztelt egyetemi ifjúság! Hagyományos szokás, hogy az uj tanévet azon kar décánja nyissa meg beszédével, melyhez az egyetem időszerinti főnöke a rector magnificus tartozik.