Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)

1877-09-12 / 209. szám

tézkedést, vagy­ ha azt teljesen megváltoztattuk , dob­juk ki a régit, de az ú­j intézkedés ugyanazon szakasz­szám alatt foglaljon helyet. Meg vagyunk győződve, hogy ez az általunk megpendített rendszer a törvényhozás figyelmét ma­gára vonandja. A választott tőzsde­bíróságra vonatkozólag az igazságügyminisztériumban a perrend módosí­tásáról tanácskozó enquéte — miként értesülünk — a következő megállapodásokra jutott: A vá­lasztott tőzsde­bíróság csak kereskedelmi ügyle­tekből eredő perekben ítélhet s ezekben is csak akkor, ha a per alapját képező kereskedelmi ügy­let a tőzsdén, vagy tőzsde-szokásokra való hivatko­zással köttetett, vagy ha a felek a kereskedelmi ügyletből eredő perben magukat önkéntesen vetik alá a választott tőzsde-bíróságnak. A választott tőzsde-bíróság előtt a felek s­z­e­­rvesen tartoznak megjelenni, mégis akadályozta­tásuk esetén, első­sorban üzleti személyzetük, má­sodik sorban pedig más meghatalmazott által is képviseltethetik magukat. A választott tőzsde-biró­ság ítéletei ellen a királyi táblánál jogorvoslattal élhetni: 1. ha a választott tőzsde-bíróság illeté­kességi körén kívül eső ügyben ítélt; 2., ha a ma­kacsság folytán marasztalt fél épen nem, vagy nem szabályszerűleg volt megidézve; 3., ha szemé­lyes képviseletre nem jogosított személy szerepelt mint panaszló, vagy panaszlott s ha ezen hiba ké­sőbben jóvá nem tétetett;­­ 4., ha valamelyik fél egy harmadik nevében meghatalmazás nélkül járt el. — A fölebbezés három nap alatt nyújtandó be és a királyi tábla által soronkivül intéztetik el. Ha a királyi tábla az ítéletet elveti, az esetre meg van engedve a fölebbezés a legfőbbitélőszékhez, mely végérvényesen az ügyet dönti el. A felebbezés azonban nem gátolja a biztosítási el­járást. A pénzügyminiszter s a fővárosi hatóság bírókra keltek egymással ama kérdés fölött, melyik felet illesse az adóbehajtás joga közülük. Mindkettő erősen tartja magát, védve igazait, s a közönség gyönyörködhetik a dulakodásban. — Melyik félnek van igaza a birkózók közül, nem vitatjuk, de azt igen is meg kell jegyeznünk, hogy a főváros hatósága soha sem szállt ennyire síkra a közönség érdekében, pedig az alkalom épen nem hiányzanék. Egyes polgárokat naponként zaklatnak, már évekkel előbb lefizetett adó-, vagy más illetékért; az illető­nek mindig bajt, kellemetlenséget s időveszteséget okozva, mert az ily módon zaklatott félnek napokat kell elvesztegetni, míg a fővámháznál, hová min­den haszontalanság miatt utasítják, ügyét vala­hogyan tisztába hozhatja. — De ilyesmiért fölszó­sem állhatjuk meg, hogy szerencsét ne kí­vánjunk dr. Herczegh Mihály, a budapesti egye­tem jogkari dékánjának, azon kitűnő beszédért, melynek közlését lapunk tegnapi számában kezdtük meg. E beszédet, mely fényesen tanúskodik szer­zője emelkedett nézetei, s a legnemesebb hazafiság­­tól befolyásolt gondolkodásmódja mellett, csupán azért közöljük részletekben, hogy olvasóinknak al­kalma legyen átgondolni klassikus zamatú monda­tait. Hatásosabban és meggyőzőbben senki sem fej­tegette még, hogy nemzetünk csupán a szellemi küzdelem terén elért önállóság által válhat életké­pessé, mint dr. Herczegh úr.*) Az országos községi és körjegyzők f. hó 12-én és 13-án itt Budapesten megtartandó gyű­lésének figyelmét a következőkre hívjuk fel. Az a mai korszakban nem csekély mun­kakört igénylő állás, melyet a község- és körjegyző betölt, követeli, hogy azt oly egyének töltsék be, kik nem csupán írni és olvasni, avvagy a már régeb­ben működő jegyzők mellett szerzett gyakorlat alap­ján számolni tudnak, s a községjegyzők nagyobb része által különben is hiányosan vezetett községi teendők­ben jártassággal bírnak, hanem ezenfelül legalább annyi képzettségük is van, hogy a rendeleteket ne csak felolvasni, de a még mindig ősi jogaival büszkélkedő falusi tömegnek megmagyarázni is tud­ják.­­ Szükséges volna tehát az, hogy a jegyzői állomásra aspiráló, mielőtt szigorlatra bocsáttatnék, az érettségi vizsgálat letételét igazolja. Érvekre hi­vatkozunk. Alkalmunk lévén párszor megjelenni a jegyzői szigorlatokon, tapasztaltuk, hogy a vizsgálatot tevő — kevés kivétellel — községi segédjegyző volt s hogy a hosszas fedélkezése folytán önkéntelenül is reáragadt, egyöntetű s kisebb mérvű szellemi tevé­kenységet föltételező községi teendőkön kívül egye­bet épen nem, vagy csak igen keveset tud. Azért merjük ezt állítani, mert láttuk, hogy ha egy-egy politikai vagy jogi kérdés került szőnyegre: a sze­gény vizsgálatot tevő, mint a hajótörést szenve­dett, előbb ide-oda kapkodott, aztán felelet helyett őszinte hallgatással törölte homlokáról a forrongó gondolatok által sajtolt verítéket. — ha kérdés té­r) Fölöttébb sajnáljuk, hogy a kitűnő beszédbe ér­telemzavaró nyomda-hibák csúsztak be, miért is annak közlött részét újból hibátlanul hozzuk, s a folytatás köz­lésében vigyázóbbak leszünk. tetett a községi bíráskodásról: a 30 frt. összegnél tovább moczczanni sem tudott,­­ ha a község köz­érdekéből eszközlendő kisajátítási eljárás iránt kér­dezetheti : pár nehézkes köhintés volt a felelet; — ha tűz- és vizrendőri, vagy hajómalmozási ügyek­ben tétettek kérdések, mély csönd uralgott; — sőt, mi több, tisztán a községet érdeklő egésségügyi kihágásoknál követendő eljárásról alig sejtettek valamit. Már­pedig hogy korunk többet követelhet községi vagy körjegyzőtől, ki a községet úgyszólván önállólag vezetni van hivatva, azt minden elfogu­latlanul gondolkozó egyénnek be kell ismernie. Ezért nem terjeszkedünk tovább jelen alkalommal, s azt hiszszük, hogy eléggé körvonalaztuk az elmon­dottakban a legjelentékenyebb hiányokat. Nem tartjuk továbbá szükségtelennek ez al­kalommal figyelembe ajánlani az ülésnek a belügy­minisztérium 13774. sz. alatt kelt rendeletét, mely­nek fennállása nem tudjuk micsoda korszakra em­lékeztet ?! Ez a rendelet ugyanis kimondja, hogy az egyes közjegyzői szigorló bizottságok által kiállíttatott képesítési okmányok csak azon megye területén érvényesek, a­melynek bizottsága által kiállíttattak. Ennek az intézkedésnek nincs értelme, de nincs jogi támpontja sem. Az elmondottak megvitatása igen időszerű lenne, teljesen belevágna a gyűlés keretébe. 1 A10IA. Halálba kergetve. „Nincsen kenyér, sóra való, Mind elvitte a nagy adó! A nagy adó súlya alatt, A gerenda majd leszakad.“ Népdal. Kicsi városban „fehér ház“, fehér házban agg és törődött házaspár s három viruló leány. A „kicsi város“ Pest megyében, a „fehér ház“ egy öreg csa­ládapa bérben birt szerény hajléka .... Néhány hét előtt még a szeretet, ragaszkodás és családi boldogság honolt a kis fehér ház ala­csony zsindelytetőzete alatt, ma a­­ kétségbeesés s az öngyilkosság esélyét latolgató keserv ütött benne tanyát. Fehér házban fekete gyász . . . Keresed a viruló leányokat , az agg házaspár örömét s büszkeségét — de nem találod. Keresed az ősz anyát, ki szemefényénél jobban szerette gyermekeit — de nem leled. Mi történt e ház lakóival ? Midőn pár hét előtt ügyeid ................be­vezettek, ott láttad még a fehér ház nyitott ablakánál a két idősb leányt, Marit és Rózsát. Ott láthattad kora reggeltől késő estig, a zakatoló varrógép fölé hajolva, s le nem véve tekinteteiket a vászonról. S ha szerencséd volt, a fehér ház picziny udvarának nagy szeder­fája alatt megpillanthattad a legfiatalabb nővért is, Ilonkát, a­mint etette a galambokat, vagy fölol­vasta gyengült szemű atyjának a szomszéd szíves­ségéből kapott három napos hírlapot. Gazdag emberek körében sokszor kevesebb a megelégedettség, mint a minő nem régen még e szerény hajlékban honolt. Valaha persze jobb napo­kat élt az öreg házaspár. De sorscsapások fölemész­­ték a kis vagyont. Miért csüggedtek volna azonban el az agg emberek? Szilárd támaszt bírtak a há­rom derék leányban, kik munkájukkal megkeresték a mindennapi kenyeret, ősz szüleik s a maguk szá­mára. Mari és Róza egy fővárosi fehérneműkeres­kedés részére dolgoztak, Ilonka pedig hímzett és kötött. Munkabérük elégséges volt valamennyiük föntartására. Mert az ősz ember képtelen volt a dologra. Meggyengült szemei s megbénult jobb karja miatt nem vállalhatott munkát. Naphosszant ott ü­lt a lombos szederfa alatt, nagy zöld ernyővel napvi­lágot nem tűrő szemei fölött. Olykor kezébe ragadta egésséges karjával az ásót, sürögve forogva a picziny udvar kertnek elkülönített talpalatnyi részében. Bent a konyhában azalatt az agg nő főzött és mosogatott. A világért sem engedte volna, hogy leányai a ház körül való dolog miatt félbeszakítsák munkájukat. Hisz a három hajadon munkája az, mely után valamennyien élnek . . . Hová tűntek el azonban a kicsiny fehér ház lakói ? Hasztalan keresed most az ablaknál a két bá­jos leányt. A zakatoló varrógépnek nincs nyoma. Por és szenny födi a máskor tükörtisztaságú ablak­táblákat, s ha bepillanthatnál a szobába, megdöb­benve vennéd észre, hogy az üres. A nagy szederfa sárgulni kezdő lombja alatt azonban törődött, dúlt arczú aggastyán ül. Bo­zontos fehér szakállával a szél játszik, gyérhajú, fedetlen koponyáját a nap pörköli. Hol van az öreg ember napjainak vigaszta­lója: a gyermekded kedélyű leány, szüleinek bál­ványa, Ilona? Eltűnt ő is, s a háztetőn búgó galambok hasz­talan várják visszajöttét. Szegény öreg! Nem simogathatsz többé végig reszkető kezeddel legifjabb leányod arczán, s nincs, ki eltalálja s teljesítse aprólékos kívánságaidat. Ah, hiába pillantasz kiégett tüzü, merev sze­meiddel a tárva-nyitva álló konyhába. Keresed élted párját? Örömeidnek és keser­veidnek hű megosztóját ? Aggodalmaidnak felezőjét s gyermekeidnek anyját ? Hasztalan keresed .... Senki sem sürgölődik a konyhában, noha délre jár az idő. A tűzhely hideg. Nem pattog benne fa. Nem forr és sistereg rajta semmi . . . . S az aggastyán óra bosszant, naphosszant ké­pes elülni mozdulatlanul, tenyereibe rejtett fővel a fa alatt. Olykor sötét föllegek gyűlnek az égre s megered az eső. De az öreg ember nem törődik az ázással. Nem tudja mi történik maga körül. Időről-időre azonban mélyen fölsóhajt. — Én drága feleségem, én kedves gyerme­keim, — mormogja, miközben sírástól megdagadt szemeit megnedvesiti egy-egy csillogó köny. —­ lalni vagy síkra szállni nem tartják hivatásukban állónak a város atyái, hanem dulakodnak, birkóznak oly kérdés fölött, hogy váljon a minisztert vagy a főváros hatóságát illeti-e a közönség megnyúzásának műve. Semmitőszéki döntvények. 15­92­ 877. sz. Az 1876. évi váltó rendelet 105. §-a nem vonatkozik oly korábbi végre­hajtásokra, melyek annak hatálybalépte előtt, az akkori törvények értelmében már elévül­tek. Annak alapján tehát a már korábban elévült váltó végrehajtási jog többé föl nem éleszthető. — Ily esetben a követelési jog már csak köztörvényi úton érvényesíthető. 15594877. sz. Nincs megengedve, hogy a végrehajtási végzésben az életbiztosítási szerző­dés lefoglalása, a biztosítási összegnek 3-ik személytől leendő elvonásával elrendeltethes­sék, vagy hogy a biztosítási ügylet, a befize­tett dijak visszakövetelhetése végett felbontassék­ Beszéd, melyet az egyetemi tanév megnyitása alkalmával 1877. szept. 9-én a tudomány-egyetemi ifjúsághoz intézett Dr. Herczegh Mihály ny. r. tanár s e. i. jogkari décán. Tisztelt egyetemi ifjúság! Hagyományos szokás, hogy az uj tanévet azon kar décánja nyissa meg beszédével, melyhez az egyetem időszerinti főnöke a rector magnificus tartozik.

Next