Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)

1877-09-26 / 221. szám

Budapest, szept. 25. A képviselőház tegnapi ülésére vissza kell térnünk. Furcsa ülés volt az­ valóságos háború. A vármegyeisták, illetőleg a szolgabirák mel­lett küzdők szálltak szembe a turistákkal. Ki­­tél­jen a bagatell-ügyekben ? Ez volt a h­arcz oka. Szi­lágyi Dezső s a t. ház néhány nem talmi­ turistája a járásbirák mellett szólt s a győzelem az övék lett. Ez mind szép dolog, s ha csak enyit akar­tunk volna mondani, akár el se kezdtük volna. Más symptomákat akarunk mi constatálni. Az egyik az, hogy soha még törvény­javaslattal be nem bi­­zonyitottuk magyar voltunkat, inkább mint ez­zel. Úgy értjük ezt, hogy mi nem csak a káposztát szeretjük fölmelegítve, de a törvényjavaslatokat is. Háromszor volt már szőnyegen a kisebb polgári perekről szóló javaslat, s íme, még mindig nem elég, oda kerül negyedszer is. A jogügyi bizottság mint szakács, köteles ismét elkészílni, hogy va­­lahára élvezhető legyen. Ezzel együtt rámutatha­tunk igazságügyminisztériumunk önállóságára is. A minisztériumban tehát nem sokat törődnek e javaslattal, s az igazságügyminiszternek — úgy lát­szik — mindegy, akár­hová szögellünk ki vele. Nem köti tárczáját azon javaslathoz, a­melyet be­nyújt, hanem hagyja magát kapacitáltatni. Ebből a „kis“ ügyből következtethetünk a többire, s eszünkbe jut mutatis mutandis Thiers mondása: „a király uralkodik de nem kormányoz.“ Egy másik czifra dolog,­­a­miről röviden teg­nap is emlékeztünk, hogy 408 magyarországi igazolt képviselő közül az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb kérdésének tárgyalásánál 261 ember hiányzik. Tehát a nép által saját jóvoltuk érdeké­ben választott népképviselők így élnek vissza a nép bizalmával! Kiváncsiak vagyunk, hogy hi­ányoztak volna-e anyian, ha a javaslathoz a mi­niszter tárczáját köti vala. A mai ülésen igen kevés történt. A men­telmi bizottság előadója beadta jelentését, mely szerint Molnár István (pap) kiadatik, mivel tör­vényellenes esketést végzett, L­u­k­á­c­s Béla pedig, mivel az Ellenőr kiadója sajtópert indított ellene. Wahrmann Mór beterjeszti a bank­bizottság nagy jelentését, mely­ az osztályok mellőzésével fog tárgyaltatni. Határozatba ment, hogy a Curiának a képviselőválasztások ügyében való bíráskodásáról szóló törvényjavaslat csütörtökön fog tárgyaltatni.­­ A képviselőh­áz igazságyi bizottsága ma, or­szágos ülés után összeülvén, a hozzá visszautasított baga­­tell törvényjavaslatot a ház által megállapított elvek alap­ján leendő átdolgozás végett három tagú albizottság­nak adta ki s a bizottság előadójává Horánszky Nán­dort választotta meg. Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. (Folyt.) II. FEJEZET. Végrehajtás készpénzbeli követelés be­h­aj­t­ás­á­r­a, van helye azon esetben, ha a végrehajtás az adós ellen feleségét, gyermekeit vagy szüleit illető tar­tás miatt intéztetik. Ez esetben a marasztaltnak 300 frtot meghaladó tényleges szolgálati illetmé­nyei (424. §.) tényleges szolgálaton kívül pedig annak egész nyugdíja és személyes pótdíja korlát­lanul lefoglalhatók. A katonai házassági biztosíték kamatai az adós feleségének vagy gyermekeinek tartása miatt szintén korlátlanul, teljes összegeikben vonhatók végrehajtás alá. Az adós szüleinek tartása miatt azonban a végrehajtásnak a házassági biztosíték kamatait il­letőleg csak a 350 frtot meghaladó részre van helye. 60. §. Az 55. és 56. §§-ban érintett személyek­nek oly illetményei és járandósági, melyek őket hivatalos kiküldetésük folytán vagy hivatalos állá­suknál fogva tettt utazásuk következtében a fenn­álló szabályok szerint illetik, habár ezen illetmé­nyek és járandóságok nem a közpénztér által fize­tendők is, végrehajtás alá nem vonhatók. 61. §: Magán alkalmazásban levő hivatalno­kok és szolgák évi fizetéseinek és járandóságainak vagy nyugdíjainak csak fele része és ez is csak úgy vonható végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szenvedőnek legalább évi 300 frt maradjon-Ugyanezek özvegyeinek és gyermekeinek nyug­díjaira vagy az atya illetőleg férj szolgálataiért adományozott illetményeire végrehajtás nem ve­zethető. Napidíjak átalában nem, munkabérek pedig ha nap vagy létszám szerint fizettetnek, végrehaj­tás alá nem vétethetnek. Jelen szakasz korlátozó intézkedései a végre­hajtást szenvedőnek feleségét, fel- vagy lemenő ro­konait illető tartás miatt foganatosítandó végrehaj­tások eseteiben nem alkalmazandók. 62. §: A közpénztárakból vagy szegény és alapítványi pénzalapból fizetendő kegydíjakra, jóté­konysági és alamizsna pénzekre, melyek özvegyek­nek, árváknak és más szűköldöknek az állam, vagy közhatósági felügyelet alatt levő társulatok, inté­zetek és alapítványok által nyujtatnak, végrehajtás nem intéztethetik. 63. §. Egyrészről a kincstár, a köztörvényha­tóságok és az országos alapok, másrészről magán­­személyek között kötött szerződési viszony tartama alatt az ezen szerződés folytán szállítandó tárgyakra, a kincstár, a törvényhatóság vagy az alap által adandó előlegekre vagy részletfizetésekre épen rém, a szerződés teljesítéséhez szükséges eszközökre pe­dig csak úgy vezethető végrehajtás, hogy ez által az eszközöknek a szerződés betöltésére való fordí­tása ne gátoltassék. A szerződő magánszemélynek a szerződés teljesítése és a végszámolás megtörténte után jó­ Vádlott vallomásaiból kitűnt, hogy ő egy ismerősével, kiről nem tud egyebet, mint hogy Vil­mosnak hívják s hogy egy téglavetőben dolgozott, a lelkészlakban elkövetendő lopás tervét főzte ki; később pálinka élvezete által fölizgatva, eltértek eredeti tervüktől s abban egyeztek meg, hogy nem fognak irtózni a gyilkosságtól sem, csakhogy az egyházi pénzek birtokába juthassanak. Menzelnek, mint erősebbnek jutott a szerep, hogy a másik ál­tal szerzett fejszével a lelkészt eltegye láb alól. A hátsó ajtó mögött leselkedtek a visszatérő lel­készre, kit Menzel azon pillanatban sújtott agyon, midőn az ajtóhoz közeledett. Hová lett kísérője, nem tudja. Többi vallomásai teljesen egybehangzók az öreg Reiche­né asszony s a szolgáló tanú vallo­másaival. A rablás a szomszédok közeledése által hiusittatott meg. Menzel a mezőkön át az országútra futott s reggelre Brüsselbe ért, hol még azon estve, mint holt részeg, a rendőrség által fogházba szállítta­tott s csak másnap bocsáttatott szabadon. Azóta be­barangolta egész Németországot; koldulásból s azon ajándékokból élt, miket az orvosoktól nyert, kiknek testét nevezetes organikus hibájának vizs­­gálása végett bemutatta. — Egyszer már följelen­tette magát, mint­ Reiche lelkésznek s nővérének gyilkosa, miért is vizsgálat rendeltetett el ellene; de ezt visszavonta, állitván, hogy lelki betegsége rohamában hamisan vádolta magát e ténynyel. A vizsgálóbíró előtt viselete annyira feltűnő volt, hogy a foglyot, mint lelki betegségben szenvedőt, szabadon bocsátók. Mint említik, Menzel a jelenlegi végtárgya­láskor is visszavonta részletes vallomásait. Menzel a tárgyaláson az őrült jól betanult szerepével lépett a közönség elé s azt művészileg is játszotta, csak akkor esve ki belőle, midőn ha a keresztkérdések zavarba hozták. Az esküdtek kimondták rá a „vétkes­t“ s a vádlott polgárjogai elvesztése mellett, halálra ítél­tetett. i­ ­AIOIA: Furfangos rablógyilkos. B­oroszló, szept. 18-án. Több mint két éve nagy feltűnést okozott Deberle helység (az oelsi kerületben) lelkészének Reiche hitszónoknak s nővére, Reiche Erzsébet kisasszonynak szörnyű meggyilkoltatása. Az eset még feltűnőbbé lett a miatt, hogy a gyilkos vagy gyilkosok kiderítése semmikép sem akart sikerülni, daczára annak, hogy nagy számú gyanús egyén fo­gatott be s lett­ vizsgálat alá vonva. Múlt év július havában, egy Gravensteinban állomásozó csendőr az országúton egy rongyos kül­sejű egyénnel találkozott. A csendőr ösztönszerűleg is nagy gonosztevőnek nézte az idegent, s rákiál­tott: „honnan jősz akasztófa virága?“ Igen őrmester úr az vagyok; látom már ön ismer engem, be is vallok hát mindent: én vagyok az, a­ki Reiche lelkészt meggyilkolta.“ A további vizsgálat valódiságát kiderítette ezen önvallomás, s most az országúton véletlenül elfogott 43 éves férfi, Menzel Vilmos, hajdani le­vélhordó a kettős gyilkosság vádjával terhelve áll az esküdtszék előtt, Menzel erős testalkatú, magas férfi, fejét ke­véssé előre hajtja; kiváltó arczcsontokkal ellátott, arczában nincs semmi megnyerő; homloka magas, koponyája simára fésült ritka hajjal van fedve, semmit mondó szemei álmosan tekintgetnek elő pislogó pillái alól. 64 tanút kell kihallgatni, mert a vádlott da­czára ismételt vallomásának, melyekben a vádlevél tényálladékaival a legutósó részletekig pontosan egybehangzó beismeréseket tett, most rögtön meg­tagad mindent, állítván, hogy ő gyakran félrebe­szél s csakis ilyen zavaros lelki állapotban ismer­hetett be oly dolgokat, melyek soha meg nem tör­téntek. A fölőbb elősorolt személyeknek lakpénzeik csak lakbér fejében, a szolgálat után járó más illet­ményeik pedig épen nem foglalhatók le. 56. §. Az 55. §-ban említett személyeknek, vagy ezek özvegyeinek nyugdíjai vagy kegydíjai, úgyszintén a nyugalmaztatás folytán járó személyes pótdíjak, valamint a lelkészek aggastyáni fizetései szintén csak harmadrészben foglalhatók le, de csak annyiban, hogy a végrehajtást szenvedőnek évi 350 írtja a foglalás után is szabad rendelkezé­sére maradjon. Ha az 55. §-ban elsorolt személyek nyugdíj helyett végkielégítést vagy a véderőhöz tartozó sze­mélyek katonai rangjuk elvesztésével kegydíjt kap­nak , ez a végrehajtási foglalás tekint­etében a nyug­díjjal egyenlő tekintet alá esik. 57. §: A rokkantak ellátási díjaira, a sebe­sültek pótdíjaira, a vitézségi érmek után járó dí­jakra, az elhunyt katonai személy családjának ha­lálozási évnegyed c­ímen kiutalt illetményekre vagy végkielégítési összegre; a jelen és az 55. §-ban említett személyek özvegyének vagy gyermekeinek férje, illetőleg atyjuk szolgálataiért adományozott illetményekre végrehajtást vezetni nem lehet, 58. §. A katonai házassági biztosíték kama­tainak csak egyharmada és csak úgy foglalható le, hogy a kamatokból egy évre legalább 350 frt. a végrehajtás alól ment maradjon. E korlátozás mel­lett is a végrehajtás csak oly kötelezettségek miatt engedhető meg, melyeket a házassági kötelék tar­tama alatt mindkét házastárs közösen, vagy a há­zassági kötelék megszűnte után a nő vállalt magára. A katonai házassági biztosíték tőkéje csak azon korlátozással vonható végrehajtás alá, hogy a tőke a végrehajtás útján behaj­tandó követelés ki­elégítésére csak a biztosítéki kö­telék feloldása után fordíttathatik. 59. §: Az 55 és 56. §§. rendeletei alól kivételnek A vád a következőkre van alapitva. A deber­­lei lelkészlak a falu főutczájától, mely felé hom­lokzatával van fordítva, mintegy 30 lépésnyire fek­szik ; a ház mögött kert terül el, melyen át egy ösvény kivezet a szántóföldekre. 1875. máj. 25-kén Reiche lelkész elment Stampenbe, ottani collegáját meglátogatni s esti tiz óráig nem tért haza; a lel­kész mostoha anyja s mostoha nővére, Erzsébet, nem várakoztak reá tovább s ez időtájt hálószobá­jukba vonultak. Alig feküdt le az anyja, midőn a kertből irtózatos kiáltás hallatszott. Az öreg asszony, valami ruhaneműt kapva magára, a folyo­sóra sietett, mialatt leánya a szolgáló szobáján át futott a hátsó ajtót fölnyitni. E pillanatban fej­szével fegyverzett idegen tolakodott be s bor­zasztó fegyverével a hölgy felé sújtott; de ez meg­lepő határozottsággal kiálta rá: „Mit akar ön itt?“ E szavakat hallotta még a belépő anya, ki e pillanatban vértől borított leányát már a rablóval küzdeni látta; segélyére sietett de az idegen erős csapása által földre téríttetett. Erre a hőslelkü leány vetette közbe magát, s hogy anyját megment­hesse, saját életét ajánlotta föl a rablónak, kinek karját megragadta, kérdezvén, ha fivérét is meg­ölte-e? „Nem“­­— felelé a férfi — „nem öltem meg, de most adjatok pénzt!“ „Kövessen hát!“ szólt­ a leány s kezében gyertyával, fivére szobájába vezette a rablót. A lefolyt szörnyű küzdelem alatt fölébredt a szolgáló is; a ház első ajtaján át az utczára sza­ladt és segítségül hívta a szomszédokat; midőn ezek az első ajtóhoz közeledtek, még hallhatók a hatal­mas csapások tompa zajái; de belépve, a kisasz­­szonyt a folyosó egyik szögletében már egyedül ta­lálták vértől borítva s eszméletlenül. A gyilkost hasztalanul keresték, eltűnt nyomtalanul. A lelkész hullája ott feküdt a hátsó ajtó kö­zelében, koponyáját szétforgácsolta a fejsze csapás. Erzsébet kisasszony sem ébredt föl többé önkívü­leti állapotából s junius 6-án meghalt, anélkül, hogy kihallgattathatott volna. Az ő koponyáját is szétzúzták a fejszecsapások s az agyvelő genve­­dése okozta halálát.

Next