Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-08-02 / 176. szám
III. évfolyam 1878. „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre ... 16 írt. — Fél évre .... 7 „ 50 Negyed évre . . . „ — Hirdetések: Egy hatodhasábon petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Budapest, péntek augusztus 2. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 31a.e3.apest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is kül- f dendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat-dnak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Előfizetési fölhívás. Lapunk III. évfolyamban van. Ez azt bizonyítja, hogy hézagot pótoltunk és helyünket betöltők a magyar jogász közönség igényei szerint. Keménynyel indítuk meg lapunkat és nem csalatkoztunk. A jeget megtörtük s a czélok felé melyeket kitűztünk, nehéz akadályokkal bár, de közeledünk. Lapunk a „Magyar Jogász“ (és C u r a i E rt e s itö) jogszaki és közigazgatási napilap. A magyarországi ügyvédi kar veszélyeztetett érdekeinek buzgó védője, a helytelen codificáció erélyes ellenese. Érzett hiányt pótol a jogszaki irodalomban és főleg az ügyvédi osztályra és bírákra nézve, s különösen a bagatell- községi bíráskodás körében mutatkozik valóban nélkülözhetlennek. Lapunk mindennap teljes kivonatát adja a „Budapesti Közlöny“-nek, közli a kir. táblán, a legtöbb stélőszéken és a semmitészeken előadandó ügyeknek jegyzékét kifüggesztésük előtt, úgy a már elintézettek lajstromát az előadást követő napon, a miként történt eldöntés megjelölésével. Tájékoztató czikkek az igazságszolgáltatás minden rétegéből; tartalmas hírrovat, a külföldi jogélet nevezetesebb mozzanatainak ismertetése, cusiai döntvények, törvényszéki csarnok stb. képezik a „Magyar Jogász“ (és Curiai Értesítő) többi tartalmát. Lapunk természetében fekszik, hogy annak kimaradása csak pár napra is az előfizetőknél méltó kedvetlenséget, esetleg zavart is okoz. A bejelentések, elintézések, a hivatalos közlemények egymásutánja követeli, hogy minden számunk idején kerüljön kézbe, mert különben e célját téveszti. A hó végén összetorlódni szokott előfizetések pedig kiadóhivatalunknak annyi munkát adnak, hogy a legjobb akarat mellett sem kerülhető el némi fennakadás. Kérjük azért közönségünket, hogy a megrendeléseket lehetőleg korán megtenni szíveskedjék. Rögtönítélő bíráskodás. Akasztanak mindenütt székében. A statariális bíróság országszerte végezteti ki az embereket. Kozareknek meggyűlt a dolga. Sohsem volt jobb keresete, mint most. Statárium volt azelőtt is. De sohsem orvosolta még a bajokat. Tígy vagyunk mi, mint Amerika némely vadabb vidékein. Ez utóbbi dolgon azonban nem csodálkozhatunk, ha fontolóra vesszük hogy ama titokteljes roppant világrészre alig süt pár század óta a civilisátió napvilága, annál nagyobb mérvben költi föl azonban bámulatunkat, ha oly országban, milyen Magyarország, mely immár majdnem évezredes kulturával bir, a szelidebb emberiség és meghonosult keresztény műveltség gúnyja és gyalázatára oly jogintézményt ápol és tart fönn, mely az amerikai vadnépek lynch-lawjának tőről szakasztott mása. Ily jogintézmény nálunk a statárium, e valóságos szégyenfoltja kultur-állami lényegünknek. Ha valamely államban, ennek sajátságos viszonyai miatt a közcsendet, a belbékét, a személy- és vagyonbiztonságot a rögtönítélő bíráskodás nélkül föntartani nem lehet, úgy azt törvényhozásilag kellett volna szabályozni; ha pedig a statáriális eljárásra nincs szükség, de az mégis fönnáll, akkor a törvényhozásnak ki kellett volna mondani azt, hogy a rögtönítélő bíráskodás, mint a humanizmus s az osztó igazság alapján nyugvó büntetőjogi rendszerrel botrányosan ellenkező barbár intézmény, jövőre megszüntettetik. A rögtönítélő bíráskodás Magyarországon különben is törvénytelen s a nemzeti, illetőleg hazai institutiók közzé soha sem tartozott. Őseink nem tűrték a rögtön bíráskodást; erről számos törvényeink vannak és világosan azt rendelik, hogy minden bűntettes a törvény rendes utján s annak rendje szerint a rendes bíróságok által ítéltessék el. Magyarországba a statárium először II. József császár és király kényúri országlása alatt hozatott be és pedig először a katonaságnál 1785. február 9-án 5432. sz. a. kelt kir. rendelettel, mely azután 1787. jun. 26-án kibocsátott 22796. sz. másik kir. rendelettel a polgári osztályból származott rablófőnökökre is kiterjesztetett. De mihelyt az alkotmány visszaállíttatott, a statárium 1790. évi április 20-án 13024. sz. a. kelt kir. rendelettel megszületettetett. A most említett országgyűlés továbbá megalkotván az 1790. 12. t.-czikket, mely szerint ő felesége az igazságszolgáltatás menetébe rendeletekkel nem fog avatkozni és megalkotta az 56. t.-czikket, mely szerint a király kivételes bírósága alá tartozott az előtt történt felségsértési és hűtlenségi büntettek is a rendes bíróságokhoz utasittattak és kimondatott, hogy az azokban való bíráskodás a rendes bíróságoktól jövőre se vonattassék el. Nem volt tehát ezután statárium, míg csak az alkotmányosság tartott és csupán miután az 1812-ki országgyűlés berekesztésével az alkotmány ismét felfüggesztetett, hozatott be újra, 1813. év február 29-én kelt kir. rendelettel. Később, azaz 1843-ban elkészülvén a büntető-törvényjavaslat, mely a halálbüntetést is eltörölte dicséretreméltó következetességgel, ugyan a javaslat saját jogelméletéből a statáriumot is kizárta. A javaslat azonban nem emelkedvén törvényerőre, 1846-ban új statariális szabályzat adatott ki. Ez ellen csak az 1848-as országgyűlésen lehetett volna fölszólalni, de nem csoda, ha a nagy átalakulási mozgalom közepette erre gondolni megfeledkeztek honatyánk. Szabadságharczunk bukása után 1853-ban, katonai statárium állíttatott föl hazánkban s ugyanazon évben kibocsáttatott uj büntető perrendtartás is, melyben a rögtönitélő bíráskodás szabályai, mint rendszeresített valami, ezen úgynevezett fenyitő-törvénybe igtattatván, kiterjesztetett egyszersmind a felségsértésre és lázadáson kivül a rablásra, rablógyilkosságra és gyújtogatásra is. Végre az uj magyar alkotmányos korszakban 1867. évi augusztus 11-kén kelt kir. elhatározással az 1846-ki statarialis szabályzat állíttatott vissza, melyet 1867-ban, november hó 1. napjáról keltezve és b. Wenckheim Béla és Horváth Boldizsár magyar miniszterek által aláirt rendelet váltott föl. E tény ellen az 1871. február 8-án tartott országgyűlés képviselőháza ülésében felszólalás is történt, de a többség ennek fontosságát nem méltányolta és még csak helyeslését sem nyilvánítván , sőt legkisebb biztatást sem nyújtott arra nézve, hogy ezen törvényellenes bíráskodás megszüntetése végett valaki indítványnyal is fölléphessen. S így ma is fönnáll a statárium, szükségesnek tartván azt a mi szabadelvű minisztériumunk, annak daczára, hogy több tévedés és igazságtalan vérboszú alig fordul elő valamenyi bírói eljárásnál, mint épen a statárium alkalmazásánál. Mellőzve azt, hogy ezen bírósági eljárás egész Corpus Juris-unkban betűvel sem említtetik, tanúbizonyságául annak, hogy ez soha sem volt nemzeti eszme és hazai ős szokás, csodálkoznunk kell azon szórakozottság fölött, mely törvényhozásunk mindkét házát jellemzi, midőn ennek a kérdésnek törvényhozási szabályozását még csak meg sem pendítette. Pedig ha már lenni kell, igtassák legalább törvénybe, kezdi meg. Kritizálja a beosztást. Kifogása van a tervezetnek anyagi s alaki jogra való beosztása ellen. „Jog“, mint szélesebb fogalom fedi a törvény szűkebb jelentését, de nem megfordítva. Nézetünk szerint nemcsak ez, hanem az is figyelembe veendő, hogy a jog szélesebb értelemben tudomány, mely törvényt ismerni, érteni s az egyes esetekhez alkalmazni tanítja, míg ellenben a törvény magát a jogviszonyban követendő szabályt foglalja magában. Megtámadja a Themis a tervezet I. fejezetének czímét: „Átalános határozatok a csődnyitás hatásáról.“ Hatás szó helyett „hatályt“ ajánl. A tervezetnek ezen kitétele igen helyes, mert hatály erejét, érvényét jelzi a törvénynek és szoros értelemben véve nem egyéb, mint a hatás eredménye, míg ellenben a hatás azt a befolyást fejezi ki, melyet bizonyos cselekmény, vagy intézkedés valakire vagy valamire gyakorol. Eddig értettük a Themisre, de már tovább nem, mert így kezd félrebeszélni: „A szakaszok egymásutánja tükre az öntudatos rendszernek. A rendszeresség problémája a logicai egymásután és egymás mellett. Kulcsa a szakaszok benső viszonyának, rokonságának, sorrendének éles látása. Az osztályozás, a beosztás, a sorozás, szóval a rangírozás több, mint puszta schematizálás. Nehéz elméleti operatív. Hajótörést szenvedhet rajta az egész alkotás.“ Egyébiránt őszintén szólva, nem is értjük, hogy miként lehet ilyen privát passióból készült tervezetnek, komolyan neki gyürkőzni. Ugyanebben a számban az a kérdés vettetik fel S. S. jegyű czikkező által, hogy eskütől föltételezett ítélet alapján, ha az eskü letétetett,elrendelhető-e azonnal a kielégítési végrehajtás. Czikkező igennel felel. Egyik érve az, hogy a t. r. t. 254. §-a határozottan mondja, hogy a kötelezettség teljesítésére kiszabott határidő mely naptól számítandó, sommás perekben az ítélet kihirdetését, rendes perekben pedig az ítélet kézbesítését közvetlen követő napon veszi kezdetét, de az eskü letételének napjától számítandó fizetési határidőről a törvény nem tesz említést. Másik érve pedig az, hogy a t. r. t.-nak a végrehajtás elrendelése eseteiről szóló 345. §-ának e) pontja értelmében végrehajtásnak helye van a föltételezett ítélet alapján, ha az eskületét e te 11. Elfeledte czikkező, hogy a fö 1tételes ítéletnek, föltételes azon határideje is, mely a kötelezettség teljesítésére szabatott, s ekként a kötelezettség teljesítésének időpontja a föltétel t. i. az eskü letételének időpontjáig szünetel és csak ettől számítandó. A végrehajtás elrendelésének eseteiről tárgyaló 345. §. sem támogatja czikkező nézetét, mert e szakasz érintetlenül hagyva a 254. §. rendelkezéseit, föltételezi a kötelezettség teljesítésére engedett határidőnek eredménytelen lejártát és csak a rés judicájának eseteit sorolja fel. Téved czikkező abban is, hogy oly végzés ellen, mely constatálja azt, hogy az eskü letétetett, nincs helye semmiségi panasznak. Mert először is ily végzés a jogorvoslatot kizáró eseteken nem alapul és másodszor a t. r. t. 297. §-ának 1. pontja panaszt enged olyankor ha a t. r. t. szabályai megsértetnek és szabálysértés lehet a többi közt az is, mi csaknem mindennapi, hogy nem a bíró, hanem a joggyakornok veszi ki az esküt a féltől. Knorr contra Biermann czím alatt megtámadja a Themis is Kno rr úr felületességét, mely szerint a feltételesen átadott ingók tekintetében a szerződésnek a tulajdonjogot fenntartó kikötését mibe sem veszi. Igazat ad annak az álláspontnak, melyet mi lapunk 171. számában elfoglaltunk Knorr úr obscurus nézeteivel szemben. Közli továbbá a Themis a végrehajtási eljárásról szóló törvényjavaslatot, mely Tereszky István tervezete alapján egy e czélra kiküldött etiquête revisióján is keresztül menvén, a képviselőháznak már régebben beterjesztetett. 176. sz. Lapszemle. A Magyar Themis mai számában a Kralik-féle csődtörvény-tervezetnek bírálatát