Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-09-12 / 209. szám
III. évfolyam 1878. 209. sz. Budapest, csütörtök szeptember 12. ..MAGYAR JOGÁSZ" megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . . „ — Hirdetések: Egy hatod-hasábos petitaár egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadóhivatal, Budapest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Előfizetési felseírás „MAGYAR JOGÁSZ” I. évi szeptember 1-től kezdetét veendő újabb negyedére. Előfizetési feltételek: Egész évre.....................15 frt. Félévre.......................................7 frt. 50 kr. Negyedévre.......................4 frt. Egy hóra................................1 frt 40 kr. napontai szétküldés mellett. Az előfizetési pénzek Budapest, József tér 3. szám alá küldendők. Ismét a semmitőszék eltörléséről. (Két czikk.) II. Az a czél, hogy a semmiségi panaszokkal való visszaélés folytán előidézett perhuzavona meggátoltassák: a perrend javaslat által, mint mondottuk, alig lessz valósítható, miután a panaszokra alkalmat nyújtó alaki sérelmek elterjedtségének meggátlásáról nem intézkedik. Ezen azonban nincs is mit csodálkozni, ha nem feledjük, miszerint a semmizési eljárás teljes megváltoztatása, valódilag felforgatásának tervezete, nem a magas igazságügyi politika kifolyása, hanem egyedül vagy túlnyomólag pénzügyi művelet, melynek a semmitőszék eltörlése, tehát pár ezer forint megtakarítása által akarnak szolgálni s előnyt szerezni. De a perrendjavaslat saját eszméi és tervezete kivihetőségétől sem várunk valami kedvező sikert igazságügyi reform tekintetéből. A semmiségi rendszer megváltoztatása által ugyanis, ha feledni akarjuk is a pénzügyi törekvéseket, nem czéloztathatott a codificátor által más, mint a törvénykezés gyorsítása, a perorvoslatokkal való halogatás, késleltetés megakadályozása. Nem hiszszük, hogy ez a czél valósíttathassék a javaslat szabályaival. Az igaz, legalább külszínleg előnyösnek mutatkozik a gyorsabb eljárás előmozdítására az, mikép a javaslat rendszere szerint önálló semmiségi panaszokkal nem lehet élni, az alaki sérelmek panaszlása a fölebbezés és felfolyamodásokba foglalandó, azok miatt ítélethozatalig külön fölebbezés nem engedtetik s csak bizonyos végzések ellen lehet külön felfolyamodást használni az alaki sérelmeknél fogva. De könnyű belátni, mikép az önálló semmizési rendszer útján sokkal hamarább és gyorsabban eszközölhetők az elintézések, mint akkor, ha az alaki sérelmek érvényesítésével ítélethozatalig, illetőleg az ítéletek ellen való felebbezésig kell várni. És ez viszonyainkban sokkal jelentékenyebb körülmény, mint más rendezettebb államokban, pl. a kitűnő bírósági szervezettel dicsekvő Német és Francziaországban, miután köztudomású dolog, hogy nálunk az ügy letárgyalása után nagyon sokszor hónapok folynak le, míg a bíróság ítéletét meghozza és azt kihirdeti. Azonfölül e javaslat szerint is az alaki sérelem bírói constatálása az egész előzetes eljárás megsemmisítését vonhatja maga után, mi azután természetesen hosszabb időbe kerül, mintha a semmiségi panasz már előbbi stádiumokban érvényesíttethetnék, mint történik az mostani rendszerünkben. Ehhez járul, mikép azon intézmény, hogy jövőre az önálló semmitőszék helyét a kir. táblák s a legfőbb stélőszék foglalják el, már magában is majdnem lehetetlenné teszi, hogy a czélba vett nagyobb gyorsaság elé vethessék. És ezt ismét sajátságos viszonyaink okozzák, melyek máshol alig találhatók föl. A kir. tábla — különösen Budapesten — jelenlegi munkakörének sem képes kellő gyorsasággal megfelelni a folytonos ügyszaporodás miatt. Az évenkint szaporodó hátralékok terhe alatt már majdnem összeroskad. Ezek száma és pedig az 1873. évben még nem volt egészen 7000, mi már a lefolyt 1877. évben majd kétszerezve volt, 13303 hátralék mutatkozván. Mi fog tehát akkor történni, ha semmitőszéki hatósággal is fölruháztatva, teendői halmaza még növekedik? Mikép leend képes ennyi munkának megfelelni ? Képzelhető-e, hogy a gyorsaságot elintézéseiben még csak meg is közelíthesse ? Mert bármennyire korlátoltassék is a perrend reformszabályaival a semmiségi panaszok önálló gyakorolhatása, nem kell mégis felednünk, mikép az első bíróságoknál elkövettetni szokott szabálytalanságok, mindannyi alaki sérelmek, nálunk roppant számot képviselnek; nem lehet felednünk, miszerint a semmiségi panaszok száma a múlt év végéig nem kevesebb, mint 28000, (1873. évben 20,000) és hogy azon számos elnézés mellett is, melyet jelenlegi semmitőszékünk a bíróságok hibái iránt tanúsítani szokott, mégis 1877. évben kevés díjával 8000 megsemmisítés történt. Hol van az az állam Európában, mely ily abnormis törvénykezési tényeket mutathatna föl? És ezen hatáskörnek, melynek már a különálló semmitőszék sem képes megfelelni, mert hátraléka az 1873. évi másfél ezerről, 1877. évben már 3540-re emelkedett s a folyó évben valószínűleg a 4000-t elérendi; ezen hatáskörnek, mondjuk, nagyrésze a kir. táblára ruháztatni terveztetik, arra a táblára, melynek hátraléka a f. év végéig kétségtelenül elérendi a 15000-t! A semmitőszéki hatóság egy része a legfőbbitélőszékre is fogna nehezedni, mely pedig szintén alig bir megküzdeni jelenlegi föladataival, miután a múlt évben beérkezett ügyek már fölülhaladták a 26,000-t s azért is hátraléka az 1873. évi 276-ról nem kevesebb, mint 1369-re rugtatott föl. De ez az eredmény e fórumon sokkal lesujtóbb lenne, ha az akkép nem segítene magán, hogy bírái nagyobb része kevés időt fordít pereire s azért ítéleteinek tetemes része „indokaiból való helybenhagyásra“ szólnak. Az alaposságról, mely az alaki sérelmek vizsgálatánál is szükségeltetnék, nem is szólunk, legalább ezúttal nem. E tekintetben szintén nem lennének kedvezők az adatok és bizonyítékok. Mindezekből könnyen vonhatunk következtetést a tervezett semmiségi rendszer jövőjére! Egy újabb példa, mikép codificátoraink csak a külföldiek nyomán indulnak és sajátságos viszonyainkat, tényleges jogállapotainkat kellően figyelembe és számításba nem veszik vagy legyünk igazak, nem tudják, nem értik venni. Megvan a nagy tudákosság, a nagy kép, a fontoskodás, de hiányzik a valódi szakismeret, az alapos kritikai képesség. Budapest, sept. 11. A belügyminiszter 3575/878. sz. a. köriratot intézett valamenyi főispánhoz a harcztéren megsebesült, vagy rendkívül való fáradalmak következtében betegen fekvő katonáink segélyezése czéljából a gyűjtéseket lehetőleg előmozdítása végett. Felhívást intézett a belügyminiszter 3476/878. sz. a. valamennyi nőegyelethez is, buzdítva őket, hogy gyöngéd kezeikkel a lesújtottak kényeit töröljék, a szenvedők sebeire izt nyújtsanak. A honvédelmi miniszter 33404/VII. sz. a. körrendeletet intézett a törvényhatósághoz, melyben hivatkozással 1876. évi május hó 21-ről 20674/VII. szám alatt kelt közintézményére, ismételve fölhívja a törvényhatóság közönségét, hogy valahányszor külföldön tartózkodó szabadságos és tartalékos katonának vagy honvédnek szóló behivójegyet terjesztené fel az Ő Felsége személye körüli miniszterhez, a vérbizonyitványt esetről-esetre mellékelni el ne mulassza. Lapszemle. A Magyar Igazságügy szeptemberi füzetében és lapunk tegnapi számában ismertetett dolgozatok után Dr. Alexy Albert igazs. min. titkár írja le Zürich kanton bírósági szervezetét, mit adandó alkalommal vázlatilag mi is ismertetni fogunk. Azután Dr. Steinbach Gusztáv tárgyalja a Themis i. e. 29. számában s ennek alapján lapunkban is fejtegetett ama kérdést, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv bűnrészesnek tekinti-e a tettestársat is. Czikkező igenlőleg oldja meg a kérdést, arra hivatkozván, hogy a büntető törvénykönyv V. fejezete a részesség feliratot viseli, a tettestársakról szóló 70. §-a pedig ebben a fejezetben foglaltatik. Fentartjuk ezzel szemben most is ama nézetünket, hogy büntető törvénykönyvünk részesnek csak a segédet és a felbujtót tartja. A b. t. k. 76. §-a épen határozottan azt jelenti ki, hogy tettestárs már nem részesnek, hanem tettesnek tekintendő; nagyon téved tehát czikkező, ami kitetszik abból is, mikép elő lévén sorolva a 69. §-ban, hogy kik tartandók részeseknek, abban az esetben, ha a törvény a tettestársat is csak részesnek tekintené, a 70. §-nak csak épen azt kellett volna kifejeznie, aminek most ellenkezőjét tartalmazza, hogy t. i. „részesnek tekintendő az előbbi szakaszban elősoroltakon kívül még az is, aki a bűntényt vagy vétséget mással közösen követi el. Dr. Grubiczy László közjegyző fejtegeti azután azt, hol kezdődik a közjegyzői végrendeletek felvételekor az ügymenet, és szükséges a tanukat értesíteni a végrendelet tartalmáról. Czikkező abban a nézetben van, hogy az ügymenet a végrendelető akaratnyilvánításával kezdődik s ennélfogva az akaratnyilvánítás alkalmával is jelen kell lenni a tanuknak, minthogy a közjegyzői törvény szerint végrendelkezéskor a tanuknak az ügymenet egész folyama alatt jelen kell lenniök. Ebből az következnék, hogy közjegyző előtt nem lehet végrendelkezni úgy, hogy egyszersmind a végrendelet tartalma is köztudomásra ne hozassák. Alig hiszszük, hogy a törvénynek intenciója ez lett volna és ha már csakugyan magyarázatot enged a szövegezet, helyesebbnek tartjuk azt a magyarázatot, mely a végrendelkezőt nem kötelezi végakarata közhírré tételére. Szerintünk épen a közjegyzői intézmény megerősödését akadályozná meg a Grubiczy által vitatott nézet elfogadása, mert sokan inkább a magánvégrendeletet választandják, minthogy végakaratukat a tanukkal is közöljék.