Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-09-17 / 213. szám
III. évfolyam 1878. 313. sz. Budapest, kedd szeptember 17.! Előfizetési ár: Egész évre ... ló frt. — Fél évre .... 7 „ 50 , Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „40 Hirdetések : MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőségi kiadó - hivatal: 23.c3.apest, V. 102 Meftér 3. sz. A hová a lap szellemi részét is illető közleményeken kivül, j az előfizetési s hirdetési diíjak, nemkülönben a beig tartandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak j j ismert kezektől fogadtat- nak el. | „MAGYAR JOGÁSZ" | minden nap, hétfőt kivéve. ̋ Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszeri. 16 kr., és többszöri hirdetéséért . 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. megjelen A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Előfizetési felnérés „MAGYAR JOGÁSZ” 1. évi október 1-től kezdetét veendő újabb negyedére. Előfizetési feltételek: Egész évre.....................15 frt. Félévre................................7 frt. 50 kr. Negyedévre.......................4 frt. Egy hóra........................1 frt 40 kr. napontai szétküldés mellett. Az előfizetési pénzek Budapest, József tér 3. szám alá küldendők. A főügyész börtönügyi jelentése. A királyi főügyésznek a fegyenczek s a magyar börtönügy tárgyában készített jelentése kivonatát lapunk mai száma más helyen hozza. E jelentés igen értékes adatokat tartalmaz börtönügyünk bővebb tanulmányozására, de egyelőre is már tanulságot szolgáltat arról, hogy ittott roppant reformok vitettek keresztül börtönügyi viszonyaink javítására, mely reformok egyátalán nem a kormány buzgóságának, hanem egyes ügyész, törvényszéki biró, vagy elnök humanisticus törekvésének tulajdonítandó. A fórugót a reformra mindenesetre a főügyészség adta s ebben az oroszlánrész elvitázhatlanul Kozma Sándor urat illeti meg. Nem akarjuk elvitatni azoknak érdemeit, kik a börtönügyi reform terén kitüntették magukat; nem akarjuk kétségbe vonni a főügyész úr jelentésében feltüntetett haladás valódiságát , de méltán szót emelünk azon törekvés ellen, mely hazai viszonyaink, sajátságos nemzeti jellegünk figyelmen kívül hagyásával minden áron az ir-rendszert akarja nálunk meghonosítani a törvényszéki börtönökben is. Pedig tudhatná a főügyész úr igen jól, hogy a börtönrendszer reformja azon reformok közé tartozik, melyekben épenséggel nem lehet experimentálni a tényleges viszonyok számításba vétele nélkül; azon reformok közé tartozik melyek a legkétségtelenebb elméleti tanokra fektetve, előbbutóbb megboszulja magukat a gyakorlati életben. Nemzet, melynek nincs a közoktatás tekintetében semmi múltja, nemzet, mely a közoktatás fontos ügyével folytonosan vajúdik, melynek rendkívül túlsulylyal biró része olvasni, írni nem tud, mely a művelődésre fogékonynyá csak a legnehezebben tétethetik: nem érett még arra, hogy egyszerre kellő művelődést és haladást föltételező börtönrendszert kapjon. Lehet javítani a bűniskolákat képező börtönöket, sőt javítani kell , ámde ez a javítás legyen fokozatos és kövessünk el mindent, hogy a nemzet oda jusson, odáig haladjon, mikép arra az intézményre, mely más országokban jó s üdvös, igényt tarthasson. A viszonyokat kell tehát úgy irányítani, hogy önmagától közeledjék a czél. Az a rendszer, melyről Tauffer és Csemegi urak ábrándoznak t. i. az ir-rendszer nem honosítható meg nálunk már azért sem, mert annak kiegészítő része, a szabadságolás, nálunk épenséggel nem fogna jótékony következményekkel bírni. De hogy is képzelhető el, hogy nálunk helyesen szervezett rendőrség hiányában a szabadságoltak felett való felügyelet, rendőri őrködés keresztülvihető legyen? Ott, hol ezen rendszer meghonosíttatott, van rendőrség és megvoltak a rendőrök már akkor, midőn a rendőri törvény hozatott; nálunk ellenkezőleg készen van a rendőri törvény de nincs rendőrség. De aztán — uraim — hol a pénz, mely a magyarországi börtönöknek ithoni rendszerre való átalakítására szükséges? Vagy van-e kilátás az anyagi helyzet javulására még csak évtizedek múlva is? Méltán tekintjük ezt a kérdést a legelsőnek, mert úgy hiszszük, hogy a főügyész úr is nagy államiságunknál fogva követeli ezt a rendszert ; mi pedig egyátalán nem vagyunk nagy állam, mert ott, hol állítólag az ország érdekeiért küzdő harczosok számára a kormány rendeleti után tányérral jár, hogy filléreket szerezzen re ipsa hadviselésre; ott, ahol krajczáros illetékeket karhatalommal kell behajtani és csak az adósságcsinálásban nem tagadhatjuk nagy államiságunkat, mondjuk, ott nem lehet remény a roppant költséggel járó i-rendszernek átültetésére két nagy fegyházunkban sem. Aztán ne feledkezzék meg a főügyész úr arról, hogy ha nem volna is idő előtti nálunk az irrendszer, — annak meghonosításáról lévén szó — az e részben való reformnak ép úgy egyszerre kellene megtörténni az ország minden részében, mint nem léptethető életbe a codex szórványosan az ország egyes részeiben, ahol t. i. a börtönök már az ir-rendszerhez lennének idomítva,—ellenkezőleg bizonyosan meg fogna történni az, hogy egyesek önhibájukon kívül nem részesülvén a javulásban, nem élvezhetvén az ir-rendszer kedvezményeit e vistás állapot csaknem azt idézendi elő, hogy a rablók és betyárok ott fognak gyülekezni, bűnt elkövetni, ahol az ir-rendszer virágzik. Mert ép amint a statárium a betyárt egyik megyéből a másikba tereli, úgy fogná az előnyöket nyújtó ir-rendszer azokat édesgetni. Úgy veszszük ki a főügyészi jelentésből, de tudunk is róla, hogy Kozma méltósága leginkább a törvényszéki börtönöket vizsgálta meg. Azt hiszszük, hogy ezek számára óhajtani ir rendszert, több a naiv rajongásnál. A megyéktől átvett, granariumokból, majd pinczékből csinált dutyikat ir-rendszerre fogni, nem kerülne kevesebb fáradságba, mint párduczból galambot faszitni. Ami végre azt illeti, hogy azért bevüljünk a stockholmi congressus határozatai s az ir-rendszer mellett, mert hát ezt fogadta el a mi codexünk is, erre csak azt jegyezzük meg, hogy olyan dolog ez, mint azon diáké, ki gombot küldött atyjának, varratna rá neki egy frakkot. Budapest, sept. 16. A karhatalmi költségek kiutalványozása, kirovása és behajtása iránt, a pénzügyminiszter 40343/878 szám alatt a következő kör rendeletét intézte valamennyi közigazgatási bizottsághoz és maga. kir. adófelügyelőhez : Tapasztaltatok, hogy különösen az erdélyi részekben működő kir. adófelügyelők adóvégrehajtások alkalmával, a szolgabírói felszólítás következtében nyújtott csendőrségi segédletek után fölmerülő költségek megtérítése körül nehézségeket támasztanak, sőt a kirendelt csendőri segédlet kötelmeivel ellenkező azon követeléssel is állanak elő, hogy a kirendelt csendőri legénység az illető segédleti járandóságokat saját maga a helyszínén szedje be. E szabályellenes elöljárás meggátlása czéljából, a múlt 1877. évi augusztus hó 13-án kelt s a „Pénzügyi Közlöny“ ugyanazon évi 32. számában megjelent 33043 számú rendelet kapcsán rendeltetnek a következők: A szolgaviták és állami közegek által eszközlendő adóvégrehajtásoknál igénybe vett csendőrségi segédlet költségeiről, illetőleg a csendőrség ebbeli illetményeiről a csendőrségi parancsnokságok a kir. adófelügyelőhöz jegyzéket küldenek át, melyben a község a hova, s a közeg neve, kinek megkeresésére a segédlet kirendeltetett, valamint a megkeresés száma pontosan kitüntetendő. A kir. adófelügyelő ezen jegyzék alapján a fölmerült költségeket azon. kir. adóhivatalnál, melynek kerületében a község, ahova a csendőrségi segédlet kirendeltetett, fekszik, az adóbehajtási költségek rovatán nyert hitel terhére utalványozza s egyszersmind az illető szolgabiró vagy a községi elöljáróság jelentése alapján ezen költséget egyenlő arányban felosztja s előírja azon felek terhére, kik a karhatalom kirendelésére okot szolgáltattak s gondoskodik, hogy az ekként terhükre felosztott költség, tőlük az egyenes adók módjára, minden halasztás nélkül, behajtassék. Hogy a pénzügyminisztérium adó és jövedéki számvevősége az utalványozott és megtérítendő ebbeli költségeket egyenes adó-számlakönyveiben pontosan előírhassa, meghagyatik a kir. adófelügyelőknek, hogy ezen utalványozásokat egyenesadó utalványozási jegyzékeikben az adóbehajtási költségek rovatán vegyék fel, és egyszersmind az egyenes adóbeszüntetési jegyzékbe is, a megtérítésre kötelezett község vagy felek megnevezése mellett, vezessék be. A községek részéről eszközlött adóbehajtások alkalmával szükséges csendőrségi segédlet költségeit a községek előlegezik s ezen költségeket azon felek rovására, kik annak szükségét előidézték, a községi elöljárók osztják fel és szedik be. A karhatalmi költség felosztásának aránya s helyessége ellen a közigazgatási bizottsághoz felfolyamodhatni. A fegyenczek 8 a magyar börtönügy. A kir. főügyész bevégezve a hazai fegyházak nagy részének megvizsgálását, körútjáról s tett intézkedéseiről jelentést készített, mely akkor fog az igazságügyminisztérium elé terjesztetni, ha a többi fegyházak megvizsgálása is be lesz fejezve s az erről szóló jelentés szintén elkészül. Alkalmunk volt a jelentésbe bepillantani s belőle a következő közérdekű adatokat közöljük. A hazai fegyházak nagy részében czélszerű átalakításokat létetett a kormány, a fegyenczek társas munkáikat jól berendezett műhelyekben végzik, amint azt a nálunk is alkalmazott ir-rendszer kívánja. A pécsi, egri, marosvásárhelyi, nyitrai, veszprémi sat. fegyházak e tekintetben minden igénynek megfelelnek. A rövidebb időtartamra elitélt fegyenczek felügyelet alatt kerti s mezei munkát végeznek, a több évre elitélteket pedig más iparágra tanítják. Hogy az általuk végzett munka mily jelentékeny szerepet visz iparunkban, azt néhány adattal mustrálhatjuk. Egyes vállalkozó konsortiumok a szabó, csizmadia és kalapos munkákat nagyban a rabokkal végeztetik. Tőlük kerültek ki a honvédek egyenruhái, a megyei és városi hajdúk, huszárok zsinórzata, csizmái, a váczi fegyház évenkint 15000 szalmakalapot, kötött kosarat satlaz forgalomba. Pécsett és Marosvásárhelytt leginkább a kosárfonást űzik a rabok. Az előállításhoz anyagul a hazai fűzt használták eddig s a kincstár számukra az országban összesen vagy 600 hold füzest vásárolt, de minthogy a hazai fűzből készült kosarak nem állják ki a versenyt az uráli fűzből készültekkel, azért a főügyészség érintkezésbe lépett a keszthelyi és magyaróvári gazdas intézetekkel, melyek az ural- füzet sikerrel honosítják s tőlük millió dugványt vásárolt. Az idén belőle már vagy 60 holdnyit elültettek, jövőre mind a 600 holdat uráli fűz foglalja el. A kosarak készítése oly nagymérvű, (évenkint közel 100000 darabra rúg) hogy általa gyümölcs-kivitelünk láthatólag emelkedik.