Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-09-17 / 213. szám

III. évfolyam 1878. 313. sz. Budapest, kedd szeptember 17.­­! Előfizetési ár:­­ Egész évre ... ló frt. —­­ Fél évre .... 7 „ 50 , Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „40 Hirdetések : MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség­i kiadó - hivatal:­­ 23­.c3.apest, V. 102 Meftér 3. sz. A hová a lap szellemi részét i­s illető közleményeken kivül, j­­ az előfizetési s hirdetési di­­í­jak, nemkülönben a beig ta­­r­tandó hirdetmények is kül­­­­dendők. — Kéziratok csak j j ismert kezektől fogadtat-­­ nak el. | „MAGYAR JOGÁSZ" | minden nap, hétfőt kivéve. ̋ Egy hatodhasábos petitsor egy­­­­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer­i. 16 kr., és többszöri hirdetéséért . 13 kr., minden beigtatásnál. A­­ bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. megjelen A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Előfizetési feln­érés „MAGYAR JOGÁSZ” 1. évi október 1-től kezdetét veendő újabb negyedére. Előfizetési feltételek: Egész évre.....................15 frt. Félévre................................7 frt. 50 kr. Negyedévre.......................4 frt. Egy hóra........................1 frt 40 kr. napontai szétküldés mellett. Az előfizetési pénzek Bu­dapest, József­ tér 3. szám alá küldendők. A főügyész börtönügyi jelentése. A királyi főügyésznek a fegyenczek s a ma­gyar börtönügy tárgyában készített jelentése kivo­natát lapunk mai szám­a más helyen hozza. E jelentés igen értékes adatokat tartalmaz börtönügyünk bővebb tanulmányozására, de egye­lőre is már tanulságot szolgáltat arról, hogy itt­­ott roppant reformok vitettek keresztül börtönügyi viszonyaink javítására, mely reformok egyátalán nem a kormány buzgóságának, hanem egyes ügyész, törvényszéki biró, vagy elnök humanisticus törekvé­sének tulajdonítandó. A fórugót a reformra mindenesetre a fő­ügyészség adta s ebben az oroszlánrész elvitázhat­­lanul Kozma Sándor urat illeti meg. Nem akar­juk elvitatni azoknak érdemeit, kik a börtönügyi reform terén kitüntették magukat; nem akarjuk kétségbe vonni a főügyész úr jelentésében feltün­tetett haladás valódiságát , de méltán szót eme­lünk azon törekvés ellen, mely hazai viszonyaink, sajátságos nemzeti jellegünk figyelmen kívül hagyá­sával minden áron az ir-rendszert akarja nálunk meghonosítani a törvényszéki börtönök­ben is. Pedig tudhatná a főügyész úr igen jól, hogy a börtönrendszer reformja azon reformok közé tartozik, melyekben épenséggel nem lehet experi­­mentálni a tényleges viszonyok számításba vétele nélkül; azon reformok közé tartozik melyek a legkétségtelenebb elméleti tanokra fektetve, előbb­­utóbb megboszulja magukat a gyakorlati életben. Nemzet, melynek nincs a közoktatás tekinte­tében semmi múltja, nemzet, mely a közoktatás fontos ügyével folytonosan vajúdik, melynek rend­kívül túlsulylyal biró része olvasni, írni nem tud, mely a művelődésre fogékonynyá csak a legnehe­zebben tétethetik: nem érett még arra, hogy egy­szerre kellő művelődést és haladást föltételező bör­tönrendszert kapjon. Lehet javítani a bűniskolákat képező börtö­nöket, sőt javítani kell , ámde ez a javítás legyen fokozatos és kövessünk el mindent, hogy a nemzet oda jusson, odáig haladjon, mikép arra az intéz­ményre, mely más országokban jó s üdvös, igényt tarthasson. A viszonyokat kell tehát úgy irányí­tani, hogy önmagától közeledjék a czél. Az a rendszer, melyről T­a­u­ff­e­r és C­s­e­­megi urak ábrándoznak t. i. az ir-rendszer nem honosítható meg nálunk már azért sem, mert an­nak kiegészítő része, a szabadságolás, nálunk épen­séggel nem fogna jótékony következményekkel bír­ni. De hogy is képzelhető el, hogy nálunk he­lyesen szervezett rendőrség hiányában a sza­badságoltak felett való felügyelet, rendőri őrködés ke­resztülvihető legyen? Ott, hol ezen rendszer meg­­honosíttatott, van rendőrség és megvoltak a rend­őrök már akkor, midőn a rendőri törvény hozatott; nálunk ellenkezőleg készen van a rendőri törvény de nincs rendőrség. De aztán — uraim — hol a pénz, mely a magyarországi börtönöknek ithoni rendszerre való átalakítására szükséges? Vagy van-e kilátás az anya­gi helyzet javulására még csak évtizedek múlva is? Méltán tekintjük ezt a kérdést a legelsőnek, mert úgy hiszszük, hogy a főügyész úr is nagy­­­ államiságunknál fogva követeli ezt a rend­­­­szert ; mi pedig egyátalán nem vagyunk nagy ál­lam, mert ott, hol állítólag az ország érdekeiért küzdő harczosok számára a kormány rendeleti után tányérral jár, hogy filléreket szerezzen re ipsa had­viselésre; ott, a­hol krajczáros illetékeket karhata­lommal kell behajtani és csak az adósság­csiná­­lásban nem tagadhatjuk nagy államiságunkat, mondjuk, ott nem lehet remény a roppant költség­gel járó i­-rendszernek átültetésére két nagy fegy­­házunkban sem. Aztán ne feledkezzék meg a főügyész úr ar­ról, hogy ha nem volna is idő előtti nálunk az ir­­rendszer, — annak meghonosításáról lévén szó — az e részben való reformnak ép úgy egyszerre kellene megtörténni az ország minden részében, mint nem léptethető életbe a codex szórványosan az ország egyes részeiben, a­hol t. i. a börtönök már az ir-rendszerhez lennének idomítva,—ellen­kezőleg bizonyosan meg fogna történni az, hogy egyesek önhibájukon kívül nem részesülvén a javu­lásban, nem élvezhetvén az ir-rendszer kedvezmé­nyeit e vistás állapot csaknem azt idézendi elő, hogy a rablók és betyárok ott fognak gyülekezni, bűnt elkövetni, ahol az ir-rendszer virágzik. Mert ép amint a statárium a betyárt egyik megyéből a másikba tereli, úgy fogná az előnyöket nyújtó ir-rendszer azokat édesgetni. Úgy veszszük ki a főügyészi jelentésből, de tudunk is róla, hogy Kozma­­ méltósága leginkább a törvényszéki börtönöket vizsgálta meg. Azt hisz­szük, hogy ezek számára óhajtani ir rendszert, több a naiv rajongásnál. A megyéktől átvett, granariu­­mokból, majd pinczékből csinált dutyikat ir-rend­­szerre fogni, nem­ kerülne kevesebb fáradságba, mint párduczból galambot faszitni. A­mi végre azt illeti, hogy azért bevüljünk a stockholmi congressus határozatai s az ir-rend­szer mellett, mert hát ezt fogadta el a mi code­­xünk is, erre csak azt jegyezzük meg, hogy olyan dolog ez, mint azon diáké, ki gombot küldött atyjának, varratna rá neki egy frakkot. Budapest, sept. 16. A karhatalmi költségek kiutalványozása, kirovása és behajtása iránt, a pénzügyminiszter 40343/878 szám alatt a következő kör rendeletét intézte valamennyi közigazgatási bizottsághoz és maga­. kir. adófelügyelőhez : Tapasztaltatok, hogy különösen az erdélyi részekben működő kir. adó­felügyelők adóvégrehajtások alkalmával, a szolga­­bírói felszólítás következtében nyújtott csendőrségi segédletek után fölmerülő költségek megtérítése körül nehézségeket támasztanak, sőt a kirendelt csendőri segédlet kötelmeivel ellenkező azon köve­teléssel is állanak elő, hogy a kirendelt csendőri legénység az illető segédleti járandóságokat saját maga a helyszínén szedje be. E szabályellenes el­öljárás meggátlása czéljából, a múlt 1877. évi au­gusztus hó 13-án kelt s a „Pénzügyi Közlöny“ ugyanazon évi 32. számában megjelent 33043 szá­mú rendelet kapcsán rendeltetnek a következők: A szolgavi­ták és állami közegek által eszközlendő adóvégrehajtásoknál igénybe vett csend­­őrségi segédlet költségeiről, illetőleg a csendőrség ebbeli illetményeiről a csendőrségi parancsnokságok a kir. adófelügyelőhöz jegyzéket küldenek át, mely­ben a község a hova, s a közeg neve, kinek meg­keresésére a segédlet kirendeltetett, valamint a megkeresés száma pontosan kitüntetendő. A kir. adófelügyelő ezen jegyzék alapján a fölmerült költ­ségeket azon. kir. adóhivatalnál, melynek kerületé­ben a község, a­hova a csendőrségi segédlet kiren­deltetett, fekszik, az adóbehajtási költségek rovatán nyert hitel terhére utalványozza s egyszersmind az illető szolgabiró vagy a községi elöljáróság jelen­tése alapján ezen költséget egyenlő arányban fel­osztja s előírja azon felek terhére, kik a karhata­lom kirendelésére okot szolgáltattak s gondoskodik, hogy az ekként terhükre felosztott költség, tőlük az egyenes adók módjára, minden halasztás nélkül, behajtassék. Hogy a pénzügyminisztérium adó és jövedéki számvevősége az utalványozott és megtérí­tendő ebbeli költségeket egyenes adó-számlaköny­veiben pontosan előírhassa, meghagyatik a kir. adó­felügyelőknek, hogy ezen utalványozásokat egyenes­adó utalványozási jegyzékeikben az adóbehajtási költségek rovatán vegyék fel, és egyszersmind az egyenes adó­beszüntetési jegyzékbe is, a megtérí­tésre kötelezett község vagy felek megnevezése mellett, vezessék be. A községek részéről esz­­közlött adóbehajtások alkalmával szükséges csend­őrségi segédlet költségeit a községek előlegezik s ezen költségeket azon felek rovására, kik annak szükségét előidézték, a községi elöljárók osztják fel és szedik be. A karhatalmi költség felosztásának aránya s helyessége ellen a közigazgatási bizottság­hoz felfolyamodhatni. A fegyenczek 8 a magyar börtönügy. A kir. főügyész bevégezve a hazai fegyházak nagy részének megvizsgálását, körútjáról s tett intézke­déseiről jelentést készített, mely akkor fog az igaz­­ságügyminisztérium elé terjesztetni, ha a többi fegy­házak megvizsgálása is be lesz fejezve s az erről szóló jelentés szintén elkészül. Alkalmunk volt a jelentésbe bepillantani s belőle a következő közér­dekű adatokat közöljük. A hazai fegyházak nagy részében czélszerű átalakításokat létetett a kor­mány, a fegyenczek társas munkáikat jól berende­zett műhelyekben végzik, a­mint azt a nálunk is alkalmazott ir-rendszer kívánja. A pécsi, egri, maros­vásárhelyi, nyitrai, veszprémi sat. fegyházak e tekintetben minden igénynek megfelelnek. A rövidebb időtartamra el­itélt fegyenczek felügyelet alatt kerti s mezei mun­kát végeznek, a több évre elitélteket pedig más iparágra tanítják. Hogy az általuk végzett munka mily je­lentékeny szerepet visz iparunkban, azt néhány adattal mustrálhatjuk. Egyes vállalkozó konsor­­tiumok a szabó, csizmadia és kalapos­ munkákat nagyban a rabokkal végeztetik. Tőlük kerültek ki a honvédek egyenruhái, a megyei és városi hajdúk, huszárok zsinórzata, csizmái, a váczi fegyház éven­­kint 15000 szalmakalapot, kötött kosarat sat­­laz forgalomba. Pécsett és Marosvásárhelytt leginkább a kosárfonást űzik a rabok. Az előállításhoz anya­gul a hazai fűzt használták eddig s a kincstár számukra az országban összesen vagy 600 hold füzest vásárolt, de minthogy a hazai fűzből készült kosarak nem állják ki a versenyt az uráli fűzből ké­szültekkel, azért a főügyészség érintkezésbe lépett a keszthelyi és magyar­óvári gazdas­ intézetekkel, melyek az ural- füzet sikerrel honosítják s tőlük millió dugványt vásárolt. Az idén belőle már vagy 60 holdnyit elültettek, jövőre mind a 600 holdat uráli fűz foglalja el. A kosarak készítése oly nagy­mérvű, (évenkint közel 100000 darabra rúg) hogy általa gyümölcs-kivitelünk láthatólag emelkedik.

Next