Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)

1879-02-14 / 37. szám

5 IV. évfolyam 1879. · „MAGYART JOGÁSZ" : ̋ megjelen !› minden nap, hitett kivéte, j. Előfizetési ár: : Egész évre . . . ló frt. — *• Fél évre .... 7 „ 50 !’ · Negyed évre . . 4 „ — 1! Egy hónapra. 1 * 40 Hirdetések: Egy hatodhasábos pert­sor egy­­•nem­ hirdetéséért 19 kr., kétszer ! 16 kr., és többszöri hirdetéséért 1. 13 kr., minden beigtatásnál. A J­­ bélyegdij kü­lín minden beigtatás­­ után 30 kr. osztr. ért. 37. sz. Budapest, péntek február 14. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KOZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadó­­­hivatal: Budapest, V. József tér 3. sz. A­hová a lap szellemi részét­­ illető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési di-­­ ' I­jak, nemkülönben a helgta- m­u­tandó hirdetmények is kül­­í dendők. — Kéziratok csak ,, ismert kezektől fogadtat- h­a­t nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Igazságügyi zűrzavarok. Az, hogy igazságszolgáltatásunk bizonytalan­sága állandóvá lett, okszerű következménye az évek óta folytatott rendszerváltozás és szokatlanul őűzött törvénygyártásnak. Ehhez járultak még az ujabb­­nál­ ujabb s nálunk ez idő szerint meg sem hono­sítható intézményeknek igazságügyi keretünkbe erő­szakos beillesztése. A legnagyobb hibák egyikének pedig föltét­lenül az tekintendő, hogy épen akkor, midőn a jogállapotok legnagyobb mérvű fel­forgatása törvénytudó erők igénybe­vételét tette szükségessé, még meg­tettük azt a tréfát is, hogy az alsó fo­kú törvénykezés egy részét a törvény­­tudatlan politikai közegek elé tere­l­­t­ü­k, kik nem csupán békebírói szerepre lettek szorítva, hanem jogok fölött való bíráskodási ha­­hatáskörrel is felruháztattak. Ezen minden körülmény közt hibás rend­szer meg visszaéléssel párosult igazság­szolgáltatás rendkívül elidegenítőleg hatottak már eddig is a nép azon szegénysorsú rétegeire, me­lyek vagyoni helyzetüknél fogva leginkább az ily bíróságokra vannak utalva. A nép elidegenülése s elkeseredése nem is indokolatlan, mert ime a bel-­s igazságügyminiszterekhez csak úgy özönle­nek a panaszok azon törvénytelenségek miatt, me­lyek a politikai közegeknek korlátot nem ismerő, j­ogsértő eljárásai folytán egyeseket csaknem tel­jesen tönkre tenni képesek. És a­mit talán legelől kellett volna fölemlí­tenünk, mint a jelenlegi viszonyok legfőbb okát, ez az, hogy a közigazgatási közegek nem tudják vagy nem akarják tudni, hogy meddig terjed hatáskörük s beleavatkoznak oly ügyekbe is, melyeknek elbírá­lásával még a képességeiket oly nagyrabecsülő P­erczel-féle miniszterek sem tartották kívána­tosnak őket megbízni, így pl. megtörtént nem régen, hogy egyik fe­hérmegyei szolgabíró hivatottnak és jogosítottnak találta magát 500 hold kiterjedésű birtokra vonat­kozó haszonbér-megszüntetési per elbírálására. A legrövidebb processus után tudtára adta bérlőnek, hogy a bérletet f. é. február 15-én annyival inkább ürítse ki, minthogy ellenkező esetben őt karhata­lommal fogja kidobatni. Midőn a fél e határozat ellen semmiségi pa­naszt emelt, azt az alispán (!) vette felülvizsgálat alá s az ennek intézkedésével szemben ismét be­nyújtott semmiségi panaszt a közigazgatási bizott­ság, természetesen (!) „érdemileg“­s helybenha­­gy­ó­l­a­g intézte el, míg elvégre utóbbi semmiségi pa­nasz folytán feljutott az ügy a belügyminisztériumhoz. Minthogy azonban f. hó 15-ig ott aligha fognak intézkedni, el lehet reá készülve a bérlő, hogy ki­­dobatik oly hatóságok rendelete folytán, melyeket a törvény fel nem hatalmazott hasonló kérdések eldöntésére. Vagy nincs tudomása a Fehér megye köz­­igazgatását intéző közegeknek arról, hogy mit ren­del az 1868. LIV. t. sz. 93. §-ának e) pontja s hogy az 1877. XXII. bagatell-törvény 11. §-ának 6. pontja csak azon haszonbérletek visszabocsá­­tása iránt indított keresetekre nézve változtatta meg a t. r. t. föntebb hivatkozott szakaszának in­tézkedését, a­melyeknél a haszonbérlet 50 fi­xot meg nem halad! S ne volna tudomása arról, hogy ily ügyekbe a szolgabíró a legutóbb hivatkozott törvény 12. §-a értelmében még a felek kölcsönös beleegyezése mellett sem avatkozhatik? Valóban ne­vetni kellene, ha a tisztelt urak tudatlanságának oly komoly következményei nem lennének! És ez csak egy eset a sok közül. Hasonló eljárás fájdalom nagyon gyakori s e mellett a jo­gaiban sértett félnek még csak kára és vesztesé­gei pótlását sincs módjában a hanyag s tudatlan tisztviselőktől követelni. Üdvös tanúságot vonhatni mind a mellett a felhozott tényekből két irányban. Egyike neveze­tesen az, hogy nagyon igazuk volt és van azok­nak, kik a közigazgatást és az igazságszolgáltatást szorosan el kívánják egymástól választani, minthogy akkor nem adatik alkalom arra, hogy közigazga­tási tisztviselők reájuk nem ruházott bírói func­­tiókat is gyakoroljanak. A másika pedig az, hogy legfőbb ideje lenne valahára qualifikátiót kivánni a közigazgatási hivatalnokoktól is és nem tűrni, hogy minden iskolakerülő s olvasni-irni is alig tudó falusi gavallér beletétessék a legfontosabb közigaz­gatási hivatalokba. Alapos okunk van hinni, hogy kormányunk még most sem okult a tapasztaltakon, mert még folytonosan azon téren mozog, azt az irányt követi, mely magát ezideig is megboszulta, kéri, mit a bizottság elfogad. Popovics a 16. §-nál az elzárás mellett ellenzi a pénzbüntetést, nem akarván sújtani az ártatlan családot is. Paul­er miniszter azon megjegyzésén, hogyha mind el kellene zárni a kihágást elkövetőket s pénzbüntetés nem alkalmaztatnék, gyakorlati ne­hézségek keletkeznének, a §. elfogadtatik. A 17. §-ban a 25 kr minimum helyett előadó indítvá­nyára 50 kr fogadtatik el. A 18. §. változatlanul hagyatván, a 19. §-nál Emmer Kornél indítvá­nyára a 8 nap helyett már 3 napi elzárásra nézve is kimondatik, hogy helyben levő javító intézetben­ töltse ki a kiskorú. A 20. §, elfogadtatván, a 21. §-hoz Horváth Boldizsár indítványozza, hogy az eventuális eljárás ne a pénzbüntetés behajthatlan­­sága, hanem bizonyos határideig le nem fizetése esetére mondassék ki, mert a behajtás nagy ne­hézségekkel jár. E kérdést a bizottság az eljárás kérdésének tárgyalásáig függőben hagyván, a 22—26. §§-okat változatlanul elfogadta. A 27. §-nál, mely szerint a kísérlet nem büntetendő, elő­adó megjegyzi, hogy a bűnsegédnek a büntetés alól ment volta sehol sem fordul elő a törvényja­vaslatban. Kéri ezt, mint az átalános elvek alól való kivételt, itt kimondatni. A bizottság többsége Emmer Kornél indítványára nem ad helyt a ki­vételnek s a bűnsegéd büntethető voltát mondja ki. A 28. §-nál előadó a szolgálati és más alá­rendeltségi viszonyban állók tetteiért kizárólag a meghagyókat teszi felelőssé. Emmer Kornél eb­ben formalizmust lát, a tettes előzőjére hivatkozva menekül és a bíró az eset individualizálásától el volna ütve. A tárgyalás folytatása ma, azaz pén­teken délután 5 órakor tartandó ülésre halasz­­tatott. Budapest, febr. 13. A képviselőház Igazságügyi bizottsága ma délután 5 órakor Horváth Boldizsár elnök­lete alatt tartott ülésében tárgyalás alá vette a r­e­n­d­ő­r­i büntető-törvényjavaslatot. P­a­u­­­e­r Tivadar igazságügyminiszter átalános­­ságban indokolván a törvényjavaslatot, annak a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását ajánlja. Teleszky előadó átalánosságban elfogadandó­­nak tartja a törvényjavaslatot, mert az a már el­fogadott büntető­ törvénykönyv organikus kiegészí­tője. A részletekre nézve azonban módosításokat jelent be, mire a törvényjavaslat átalánosságban vita nélkül elfogadtatik. A czímből a rendőri szó az előadó indítványára kihagyatik, miután rendőri tekintet alá nem eső kihágások is létez­nek, mert itt pusztán kihágásokról fog szólni a javaslat. Az 1. § elfogadtatván, a 2. §-t, mely a kiskorúak büntethetőségéről szól s a büntető­törvénykönyv 85. §-ával egyenlően szól, az elő­adó függőben hagyatni kívánja. Emmer Kornél a 12. §-ban kimondottaknak látja az elveknek a kihágásokra alkalmazható voltát s miután e § ki­vételt nem képez a büntető­ törvényben megállapí­tott elvek alól, a §-t kihagyandónak véli. A bi­zottság függőben hagyja a §-t. A 3. § elfo­gadtatván, a 4-nél D­á­r­d­a­y Sándor felveti a budapesti dologház kérdését, mely intézet javító­­háznak épen nem tekinthető. Paul­er miniszter megjegyzi, hogy uj fogház­ rendszerünk keretébe egyátalában nem illik s igy kombináczióba nem vehető. Apáthy István a szándékosságot kívánja a kihágás büntethetőségének feltételéül kimon­datni, főleg idegenekre nézve, kik egy városba lőnek a­nélkül, hogy a helyi szabályokat ismer­nék. E módosítás több oldalról mellőztetvén, Ju­hász Mihály indítványára a­­ két részre osztatván, az, valamint az 5—14 §§-ok csekély stiláris mó­dosításokkal elfogadtattak. A büntetéseket előso­roló 15. §-nál Dárday Sándor az elkobzás kér­dését, mely a legszokottabb rendőri büntetés s a corpus­ delictik elkobzásától lényegesen eltér — szabályoztatni kívánja. Teleszky előadó kiemel­vén, hogy fő­büntetésként a törvénykönyv az el­kobzást nem ismeri, — a §-t függőben hagyatni A nép feladja már jogait, semhogy a bagatell-biráskodást igénybe vegye. Különösen zúgolódnak a fővárosban. Az ily bíráskodás­ra hivatott közegeknél napokon át kell a pe­res feleknek kuncsorogni, mig panaszaik felvétet­nek. — Több időt vesztenek a felek, mint a meny­nyik nyerni óhajtanának a per folytán. Ezen kivül egyátalában nincs megelégedve a közönség magá­nak az igazságszolgáltatásnak módjával s közegei­vel. Megjósoltuk mindjárt kezdetben, midőn a ba­­gatellbiráskodás életbeléptettetett, hogy e kalmár­jogszolgáltatás, úgy, miként az terveztetett s élet­beléptetett, biztos bukásra számíthat. Tanulják meg kodifikátoraink, hogy Magyarországon egyetlen­egy igazságügyi institutio sem bír jövővel, melyből az ügyvédek kizáratnak, mert törvénykezésünk még nem olyan, hogy az ellenőrző erők nélkülözhetővé válhatnának. Lapszemle. A Magy. Themis ma megjelent számában egy országgyűlési képviselő ír czikket a budgettárgyalás alkalmából. Sokban iga­za van czikkezőnek, igy különösen abban, hogy igazságügyminisztériumunk nem valami jeles szak­erőkkel rendelkezik s hogy a diurnistákkal való ta­­karékoskodás, melynélfogva az elintézett ügydara­bok hónapokig elintézetlenül hevernek, oly unicum, minőt hasztalan keresnénk bárhol is. Mindezt el­mondtuk már számtalanszor. Roppant felületessé­get árul el azonban czikkező akkor, midőn a felső bíróságokról beszél. Nagy lármát üt a miatt, hogy pazar ázsiai fényt tízünk a legfőbb bí­rósági személyzettel s ezt azzal indokolja, hogy Németországban, Francziaországban is sokkal kevesebb bíró szükséges. Egészen úgy beszél a t. képviselő úr, mint modern jogászaink legnagyobb része. Nem azt nézi, hogy minek viszonyaink, hanem csak azt, hogy mit csinálnak a külföldön. Azt ignorálja, hogy mennyi a perek száma; arról legkisebb tudomása sincs, hogy nálunk 15—20 ügyet kell hetenkint előadni egy bírónak még a jelenlegi létszám mellett is, holott Német és Fran­cziaországban 4—6 per jut egy bíróra s azért

Next