Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-10-10 / 232. szám
IV. évfolyam 1879. 232 ss. Budapest, szombat október 10. I „MAGYAR" JOGÁSZ” megjelen minden nap, hétfit kivéve, Előfizetési ár. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség kiadó - hivatal: Budapest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét ő | illető közleményeken kívül, i j | az előfizetési s hirdetési di- \ , jak, nemkülönben a helgta- í í tandó hirdetmények is kül- « dendők. — Kéziratok csak \ \ ismert kezektől fogadtat- \ ] j nak el. Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . . „ — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Néhány szó a zilahi törvényszéknél úrbéri ügyekben tapasztalt eljárásról. 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A( bélyegdij külön minden beigtatás ) után 30 kr. osztr. ért. A zilahi törvényszék területén számos úrbéri per van folyamatban. Ezek tárgya leginkább a legelő- és erdő-elkülönítés. Ezekre vonatkozólag érdekesnek tartunk néhány szót kockáztatni. Némelykor előfordul, hogy a törvény világos szavaiban nem akarjuk azt kifejezve látni, ami azokban voltakép létezik, mert a törvény alkotása előtt más nézeteink voltak, ezekről lemondani roszul esik. Megtörténik ez különösen ott, hol rendezetlen viszonyok léteztek és aztán a törvény szerkezete a szavakban fukar, vagyis nem határoz meg mindent úgy, hogy ahhoz más értelmezés is ne férhessen. Ily körülmények között állunk itt szemben oly kérdéssel, mely bizonyos nagy terület birtokosait s nagy részben törvényt nem tudható földmivelőket egyaránt érdekel. A kérdést pedig megvilágítani szükségesnek tartjuk, mert azok, kik hivatva vannak a törvényt alkalmazni, úgy az ügyvédi kar, mint a jogban jártas főbb birtokosok a kérdést agyonhallgatják s úgy látszik, a törvény szavai értelmének tüzetesebb kutatása nélkül, mindenki megnyugszik abban, ami történik, nem is számítva a kárt, hasznot és sérelmet, mely a jelenlegi gyakorlatból származik. Az eset ez. Ha valamely határban közös legelő vagy erdő létezik, melyen vagy melyben az úrbéres lakosok úrbéri legeltetési gyakorlattal, vagy faizási élvezettel bírtak, ennek fejében a volt úrbéresek a közös terület bizonyos részének kihasításával kielégitendők, hogy jövőre a közös használat megszűnjék. A zilahi törvényszék területén, az úrbéresek illetősége fejében, azt veszik alapul, hogy az illető határban a volt úrbéresek hány hold földet bírnak, beltelek, szántóföld és rétekben; ezen egész mennyiséget elosztják I. osztályú határban 6-as, II. osztályú határban 9-el, III. és IV. osztályúban 11-el s ezen számvetési mivelettel eszményi úrbéri telkek, mint egész telkek vétetnek alapul. Ez alapon megállapittatik az egy-egy telek utáni erdőilletmény s megállapittatik a legelő-illetmény az összes úrbéresek, de nem az egyes úrbéres telkesek számára. Ez merőben ellenkezik az 1871. Lili. tcz. 1. czikkben kifejezett törvényhozói intencziókkal s jövőre nézve újabb bonyolódott peres kérdések csiráját képezi. Az 1871. Lili. t. cz. alkotásánál az volt a czél, hogy a volt földesur s jobbágyai között minden vagyonközösség megszüntessék és hogy az egyes úrbéres birtokosnak is birtok-illetősége tisztáztassék. Erre irányozva az erdős legelőilletményeket a volt jobbágy és zsellérek számára, tehát ezek telkei s nem a külső földek minden holdja után kívánta kiadatni. Kimondatik ez világosan az 1871. Lil. t. ez. 39. §-ában, az 1836 : XI. t. ez. 3. §-ára való hivatkozással s kimondatik a 28. §ban, melyben az erdőilletőség telki illetményéről van szó; kimondatik a 71-ik §-ban, mely szerint, különösen Közép Szolnok megye úrbéri viszonyaira vonatkozólag, rendeltetik, hogy az erdőilletmény kiszabása telkek számára történjék s meghatároztatik, hogy mely telek tekintessék egész teleknek; kétségtelen pedig, hogy a legelő illetőség megállapításánál is a telkek után való kiszabástól eltérésnek helye nincsen. Igaz, hogy a 74. §. szerint, a legelőelkülönítés a volt földesur irányában azon földbirtok arányához képest történik, mely a volt úrbéreseknek tulajdonává vált; de a törvény ezen intézkedése csupán a közös legelőterületnek a volt földesur és jobbágyok között minő aránybani felosztását szabályozza, azonban a legelőilletőségnek telkek után való megállapítására vonatkozólag kivételt nem tesz. Kétségtelen ez a 79. §. azon intézkedéseiből, miszerint a 42. §. határozatainak alkalmazása Középszolnok megyére is fentartatik, mert, miután a 42. §. szerint az úrbéresek egymás között az úrbéri legelő részletes felosztását követelhetik, föltételeztetik, hogy az egymás közötti felosztás kulcsának az úrbéri rendezési perben kell megállapíttatnia. Ha ez nem lenne így, akkor az úrbéresek a teleknek egymás között való felosztásakor újra felmerülne azon kérdés, hogy az úrbéresek egyenként minő arányban jogosítottak a legelőhöz, tehát az úrbéri rendezés alapjában az első kérdésre vezettetnék vissza. De addig is, míg ily részletes felosztás nem eszközöltetnék, a legelőhöz jogosítottak illetőségét tudni szükséges. Felmerülhet a marhatartás mily arány szerint meghatározásának kérdése. Mert nem lesznek ám mindig oly viszonyok, hogy mindenki annyi marhát tarthasson, amennyit akar. A felvett gyakorlat szerint mindenkinek van joga, a kiadott úrbéri legelőn legeltetni, kinek birtoka van. Lehet p. o. 1 hold birtoka valakinek, minden belsőség nélkül s 1 hold után kiszámítható lenne p. o., hogy egy □ ös legelőilletőség esnék, hogy váljon nem az absurdumok közé tartoznék-e, hogy ily menynyiségü birtok kiszakasztva kiadathassék vagy azon közösben legeltetés gyakoroltathassék. Ezekkel azt hiszszük, a feladatnak eleget tettünk. Egész vidékhez szólunk. Örvendve azon, ha felszólalásunk eredményét tapasztalhatnánk, közbeszórásokkal, a francziául nem tudók nagy lelki épülésére. Dr. Barna Ignácz „Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához“ czím alatt az eszményi bűnhalmazat büntetését tárgyalva, czáfolja Schnierer kommentárét, mely szerint a legsúlyosabb büntetést erre nézve a 101. § határozza meg. Cáfolata azonban nem egyéb, mint a 101. § meghatározásaival szemben, annak naiv és szerény elismerése, hogy szerző azokkal nem tud tisztába jöni, a mi fölött épen nem csodálkozunk. Nincs tehát értelme cáfolatának, mert Schnierer tisztába jött a kérdéssel s úgy irt. Végül hozza a „MTh.“ a büntető-törvénykönyvek életbeléptetési javaslata fölött folyamatban levő tanácskozások ismertetését a politikai lapokból kiollózva.* * * A német szellemben szerkesztett Ungar. Gerichtshalle czímű hetilap 3. száma is napvilágot látott. Az első czikk a közelgő jogászgyűlés teendőivel foglalkozva, kiemeli azt, amit lapunkban már ismételten hangsúlyoztunk, hogy nem ártana az ügyvédek bajait országos gyülekezés útján megvitatni, orvosolni. E közleményben elősorolja czikkező az ügyvédi misériáknak a kamarai jelentésekben már eléggé megvilágított indokait. Igen homályosan utal arra, hogy az igazságügyi kinevezéseknél szintén nincs tekintet az ügyvédre; nincs ám, szerintünk, még a közigazgatás terén sem, így pl. vannak miniszteri tanácsosok is, kik két év előtt politikai testületeknél vagy a felső bíróságok administrációjánál alsóbb rangú állást foglaltak el, de még a legfőbb fórumokon is a régi bírói működés alapján kinevezett igen szerény képességű egyének száma sem csekély, mely helyeket tulajdonképen az ügyvédi karból kellett volna betölteni, s igy lettünk volna aztán mi is angolok, kikre, midőn modern államról van szó, nagyon szeretünk hivatkozni. A kényszeregyesség kérdéséről pedig Dr. Uttmann Sándor ügyvéd folytatja közleményét. Visszatekint a csődtörvényjavaslat tárgyalása alkalmával a kényszeregyesség quptája tekintetében eléggé ismert szaknézetekre, anélkül azonban, hogy czikkező azok fölött saját egyéni nézetének indokait előadná. A lap többi részét figyelemre nem méltó dolgok töltik be. Egy hatodhasábos petitsor egy-szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer Lapszemle. A „Magyar Themis“ mai számában dr. Nagy Ferencz egyetemi magántanár „A szövetkezetek alakítása“ czím alatt czikksorozatot kezdett. A most megjelent első közleményben csak azt konstatálja, hogy a szövetkezetek alakítására nézve oly praeczizirozott szabályok, mint a részvénytársaságok tekintetében, nem foglaltatnak. Hogy menynyiben lehet a szövetkezetek alakításánál is a résztvevők érdekeit megóvni, a részvénytársulatokra nézve fennálló törvényes intézkedéseivel, azt jövő czikkeiben ígéri czikkező megfejteni, amidőn mi is tüzetesen hozzá fogunk szólni a kérdés érdeméhez. Dr. Del’Adami Rezső „A köteles rész“ czimű közleményeinek kilenczedike ismét a franczia joggyakorlat s irodalom kontroversieit, illetőleg ezek legfontosbikát, a köteles rész jogi természetének határozatlanságát s az ezáltal keletkezett irodalmi mozgalmat taglalva, ismerteti a code Napoleon erre vonatkozó intézkedéseit, valamint a franczia semmitőszék többrendbeli határozatát, most is, mint előző czikkeiben, szabatos franczia Irodalom. Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kircuria elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Szerkeszti Dr. Dárdai Sándor s több szakférfiú a minisztériumok kebeléből. Ötödik folyam. Kiadja a Franklin-társulat, ára 2 frt. Ez a kötet a közigazgatás minden ágában legutóbb megjelent rendeleteket s curiai határozatokat teljes összefüggésben s az egy tárgyhoz tartozó döntő intézkedéseket chronologikus sorrendben hozza, miáltal lehetővé válik a könnyű áttekintés és feltalálhatás. Ily gyűjtések föltétlenül hézagot pótlók, csaknem nélkülözhetlenek azon hacs közepette, mely a közigazgatás terén uralkodik. A mű kiállítása szép s nyomása hibátlan. Kívánatos a közigazgatás érdekében ezen gyűjtésnek minél szélesebb körben elterjedése. Igazságügyi rendeletek 1878. évről. Kiadja szintén a Franklin-társulat. Ára 30 kr. A tartalom-jegyzék ajánlatosabbá teszi ezt a kiadást a hasonlókkal szemben. Hollaki Árpád székesfehérvári albiró aláírási felhívást bocsát ki ily czimü mürer „Törvényszéki kézikönyv.“ A királyi törvényszékek illetékessége alá tartozó polgári, hagyatéki, váltó, kereskedelmi és cégbejegyzési, csőd, királyi ügyészi, vizsgálóbirói, bűnügyi, telekkönyvi és peren kívüli ügyekre alkalmazandó 360 rendbeli különféle esetre vonatkozó törvényszéki határozat és jegyzőkönyvi mintázat gyűjteménye.