Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)
1881-06-03 / 124. szám
VI. évfolyam 881. 124. szám. Budapest, péntek június B. „MAGYAR JOGÁSZ“ minden nap, hétfőt kivéve, megjelen MAGYAR JOGÁSZ rt? 1 Előfizetési ár: Egész évre........20 frt. — Fél évre.............10 „ — Negyed évre.... 6 „ Egy hónapra. ... 7 » 80 Hirdetések : Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 18 kr., minden beigtatásnál A ■ bélyegdíj külön minden beigtatás /» után 30 kr. osztr. ért. ft JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség kiadóhivatal: Budapest, F. József tér 9. az, hová a lap szellemi részét illeti közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetimények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. ( 5'— -■ - *afig)3[ ] és A büntető-törvénykönyv XIV. fejezete. Minden törvénynek egyedül való és megtéveszthetetlen próbaköve a gyakorlat. Ez mutatja meg azoknak alkalmazhatóságát, hiányait és hibáit. Hasztalan minden elmélet, minden okoskodás. Bármily dicséretekkel halmozzanak el, égig emeljenek bár valamely keletkezett törvényt, de annak valódi értékét egyedül és kizárólag a gyakorlat mutatja meg. Büntetőtörvénykönyveink már három negyedév óta vannak alkalmazásban. Ez aránylag nagyon rövid időhöz arra nézve, hogy valamely törvénykönyv életrevalósága tekintetében döntsön. Azonban ezen rövid időköz lefolyta alatt is oly hiányai és hibái derültek föl az említett törvénykönyveknek, hogy azok már magukban is nagyon praecariussá teszik azoknak jövőjét. Még talán a rendszeres bűnvádi perrendtartás tehetne valamit a tapasztalt hiányok és hibák elleplezésére, azonban vajmi kevés kilátásunk van arra, hogy ily perrendtartás nálunk egyhamar megszülessék, Így tehát arra vagyunk kárhoztatva, hogy világosság hiányában büntetőkodexeink sötét folyosóin botorkáljunk, minden pillanatban meg-megbotolva egy-egy nagyobb mérvű akadályban. A büntettek és vétségekről szóló 1878. V. t.-cz. XIV. fejezetéről szólunk ezúttal, mely, mint tudva van, a szemérem elleni bűntetteket és vétségeket tárgyalja. Mai lapunkban már másodízben van alkalmunk a legfőbbitélőszéken keletkezett oly döntvényt közölni, mely a két alsóbb bíróság felfogásával szemben vádlottat az erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete alól fölmenti, ellenben a személyes szabadságnak fajtalanság czéljából történt megsértése vétségében elmarasztalja, az alsóbb bíróságok által kiszabott büntetést helybenhagyván. Az eset maga olyan, melyről a btk. nem rendelkezik. Mert a btk. nem határozza meg a nemi erőszak tekintetében a végbevitt cselekmény és az ennek megkísérlése közt levő határvonalt. És ezt nem is teheti. Mert az ily bűncselekmények kísérlete csak nagyon kivételes esetekben, fejletlen és értetlen kiskorúaknál lenne megállapítható, míg felnőtt egyéneknél ez a lehetetlenséggel határos. Tegyük már most föl, hogy a btk. hiányosságánál fogva a bíróságok kénytelenek saját belátásuk szerint minősíteni a büntetendő kísérleteket, mily sajnálatos anomáliát és a gyakorlatra nézve, mily veszélyes precendenst képez az, hogy az alsóbíróságok minősítéseivel szemben a legfőbb ítélőszék egészen eltérő minősítéssel, amit a tb. talán nem is ismer, a kiszabott büntetést meghagyja. A közlött konkrét esetekben ugyanis mindenkor a személyes szabadság fajtalanság czéljából való megsértésének vétsége van megállapítva a legfőbb ítélőszék által. Pedig a fölmerült esetek akármelyike sem vonható a 323. §. rendelkezése alá, amennyiben ez az §. törvényellenes elfogás, elfogatás, letartóztatás vagy valakinek személyes szabadságától bármi módon való megfosztásáról rendelkezik, tehát oly esetre nem alkalmazható, hol eme feltételek egyike sem forog fönn. Az említett konkrét esetekben e szerint csak testi sértésről lehetett szó, ha ennek ismérvei megvolnának; igen, de akkor a legfőbbítélőszéknek, mindkét alsóbíróság ítéleteinek hivatalból való megsemmisítése mellett az ügyet az illetékes kir.bíróság elé kellett, volna terelnie, hol azonban panasztottak vagy vádlottak kétségtelenül fölmentettek volna, amennyiben a kbtk. a kísérletekről nem foglal magában intézkedést. íme, hogyan veszti el hatályát a btk. 1. §-a, csupán azért, mert az alsóbíróságok úgy minősítették az eléjük terelt cselekményt, hogy azt okvetetlenül büntetéssel kellett sújtani; legfőbb ítélőszékünk pedig, nem tudni mily indokokból, nem tartotta dejavoyálandóknak az alsóbíróságok nyilván helytelen intézkedését. Hogy az ily esetek mennyire alláássák a btk. értékét, azt mondanunk sem kell; de hogy demoralizálókig hatnak közerkölcseinkre, azt fájdalmasan constatáljuk. gyarázatában: „kellékes a valódi részvétel.“ Nézetem szerint a részesség kellékeivel ily röviden elbánni nem lehet, mert „a valódi részvétel“ kifejezés nem foglalja magában a részesség lényeges tényezőit. A részességnek kellékei ugyanis a törvény s nem Kassay szerint : 1-szer A szándék, melynek valamennyi közreműködőben léteznie kell. 2-szer Részességnek csak valamely bűntettre vagy vétségre vonatkozólag van helye. Az alanyok tekintetéből, továbbá a tevékenység szempontjából is vannak a részességnek kellékei és igy nem tudható, hogy szerző mit ért a kellékek alatt. Szerző ugyanitt folytatja magyarázatát és azt mondja „Részeseknek tekinti a törvény a résztvevőket, a felbujtókat, a segédeket.“ Ennek is megadta! Tanulja meg szerző, hogy a törvénykönyvünk a tevékenység szempontjából a felbujtót, a tettest és a segédet különbözteti meg. A tettest a résztvevővel nem szabad összezavarni, mert bekvünk szerint az a tettes, ki a bűntett véghezvitelénél tevékenységet fejtett ki, míg ellenben résztvevő elnevezés alatt (helyesebben részes) a felbujtó, a bűnsegéd, valamint a tettes is értendő. Nem folytatom e hálátlan bírálatot, mert azt hiszem, hogy az eddigiekből is meggyőződött a jogirodalommal foglalkozó közönség, hogy nagy veszteség Kassai-féle könyvet használni. A magas kormánynak pedig ajánlhatom, hogy üresedésben levő codificatori állomásnál tekintettel legyen Kassai Adolf tudósunkra, ki mindenben méltó ujabbkori codificatorainkhoz. Buchwald Lázár, szabadkai ügyvéd. Kassai Adolf és a büntető-codex. Soha hivatlanabb kézzel és nagyobb könnyelműséggel ma még nem íratott, mint a magyarázat. Az ilyen szerzője megérdemné, hogy legalább is úgy büntettessék, mint az államellenes iratok szerzői. Áttérve immár magára a munkálatra, megjegyzem, miszerint az még 1878-ik évben látott napvilágot. Azóta meglehetősen elterjedt, nem ugyan a szakközönség körében, mint amelynek szerző előszava szerint az Íratott, hanem inkább a laiások között. Nehogy azonban a tévtanok, melyek jelzett könyvben foglaltatnak, a hazai törvényeinket ismerni vágyó közönséget tévútra vezessék: engedelmet kérek, hogy vagyok bátor izlelítőül egy Kassay-féle magyarázatot illustrálni. Egynél többet biz isten nem merek, mert az ember könnyen megcsömörlhetnék tőle. A btkv. 69—74. szakaszai a complicitást tartalmazzák, melyeket szerző szintén ellátott magyarázattal. Kezdi a részesség definitiojával, mely szóról-szóra ekként hangzik: „a bűntény vagy kísérlet elkövetésének részvétel több személyeknek valamely bűntény elkövetésére közreműködése.“ Szerző egészen megfeledkezett arról, hogy bzkvünk értelmében culposus részesség egyáltalán elő nem fordulhat és hogy szándék nélkül részességről szó sem lehet. A részesség egyik lényeges tényezője a szándék, tehát a definitióban bennfglalva kell lenni. Szerző e tekintetben a miniszteri indoklásban felvilágosítást szerezhetett volna magának. Ha szerző valóban a miniszteri indoklás alapján készíti letkvét, mint ahogy azt állítja: ott a részesség helyes definitióját is megtalálhatta volna. A részesség ugyanis több személynek szándékos közreműködése valamely bűntett vagy vétség elkövetésére. Ugyancsak szerző állítása a részesség ma Vegyes közlemények. Kinevezés. Tszéki birákká: a komáromi tszékhez Schmoll Imre n.igmándi jbirósági albiró ; az újvidéki tszékhez Arnold Sándor ottani alügyész. Járás bírákká: a bpesti VI. és VII. ker. jbirósághoz Dorner Zoltán ottani V. ker. jbirósági albiró; a kisszebeni jbirósághoz Martényi Ferencz ottani jbirósági albiró. Albirákká: a buziási jbirósághoz Hanig Miksa temesvári tszéki jegyző ; a bonyhádi jbirósághoz Borsody György szegzárdi tszéki jegyző ; a szeghalmi jbirósághoz dr. Gedeon Albert békés-gyulai tszéki jegyző, és a nagy-szalontai jbirósághoz Nagy Endre ottani telekkönyvezető. Ügyészekké: a pestvidéki ügyészséghez Havas Imre pestvidéki tszéki bíró; a békés gyulai ügyészséghez CzifraImre ottani alügyész. Alügyészekké: a n.-váradi ügyészséghez Bige Gyula ottani tszéki jegyző ; a komáromi ügyészséghez dr. Wlassics Gyula igazságügym. segédfogalmazó, és a n.-kanizsai ügyészséghez dr. Jeszenszky Sándor ügyvéd s a bpesti főügyészséghez beosztott joggyakornok. Áthelyezés. Madarassy Dezső rimaszécsibirónak tszéki birói minőségben a rimaszombati törvényszékhez. Névváltoztatás. Özv. Rothauser Jakabné veszprémi lakos és gyermekei „Veszprémi“-re, Hoffmann Károly és Béla, özv. Hoffmann Sarolta német-czernyei lakos kiskorú gyermekei „Hollósára, Po 1ják Ignácz székesfehérvári lakos „Magyaréra, Engel Ignácz körmendi lakos „Angyalira, Huszerl Béla aszódi lakos „Huszárára, Lámpl Mór bács-földvári lakos „Lévai“-ra, Ertl Károly, keszthelyi lakos „Bányaiéra, Kohn Illésgyergyószentmiklósi lakos„Kun“-ra, Pamula Mihály szepeshelyi lakos „Mindszentiére, Meises Mór nagyváradi lakos és gyermekei „Egresi“ re változtatták át nevüket. Ingók foglalása. Klein József ellen Mezőkövesden, Takáts Miklósné s társa ellen Hátszegen, Vereby Soma és neje ellen Budapesten (Gellértrakpart), Ágoston Károly ellen Budapesten (Ferencz József tér