Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)

1881-09-11 / 204. szám

hiányait és hibáit. Mindezt a legtöbb esetben oly behatólag és meggyőzőleg cselekszi, hogy olvasva magyarázatát, egészen szerző szellemi világában élünk. Az elfogultság nem bántja lelkét. Revanche­­ról nem gondolkozik. A csődtörvény helyes és a jogéletnek megfelelő szabványait minden habozás nélkül kimutatja, megmagyarázza és feldicséri. A jogtudománynak némely elvekre vonatkozó eltérő nézeteit új szerző feltünteti, a­hol szerző a legtöb­bekben saját helyes nézetével az ügyet eclatánsan kideríti. Ezt cselekszi szerző a kényszeregyesség ma­gyarázatánál is. Mutatványul idézzük művének 282. lapján előforduló szakszerű érveléseit „A kényszeregyezséggel a hitelezők több­sége arra kényszeríti a kisebbséget, hogy követelé­séből esetleg tetemes összeget örökre engedjen el, későbbi fizetési határidőkbe nyugodjék meg. Az intézmény keletkezése óta a leghevesebb pana­szokat szülte; észszerűsége és jogossága mai­nap is minden pontjában vitás. A köztörvény sork­elvül tartja, hogy a jogosított jogának feltétlen ura, érdekeinek ellenőrizhetlen bírája. Kényszeregyez­­ségnél a többség megfosztja a kisebbséget ezen jogától, törvényt szab a kisebbségnek. Ha a több­ség az elengedést saját érdekében fekvőnek tartja, a kisebbség köteles lemondani saját érdekeinek megvédéséről, beérni azzal, a­mit a többség hatá­roz stb.“ Szebbnél-szebb jogi deductiók jellemzik e művet. Sok oly jeles törvény magyarázót, mint Králik Lajos kívánunk elcsenevészesedett jogirodal­munknak. Valóban örülünk, hogy nálunk is terem olyas valami, a­mit tiszta szívből dicsérhetünk. Buch­wald Lázár, szabadkai ügyvéd. Lapszemle A J­o g t. Közl.“ mai számában I­h­e­r­i­n­g Rudolf „perdituro eredet­e“-ről érteke­zése, magyarra fordítva, közöltetik. A fiatal kor büntetőjogi jelen­tőségéről folytatja czikksorozatát dr. Jel­iin­e­k Arthur. Annyi mindenfélét összeír, fajkép az ember nem tudja, hogy voltaképen, mit akar czikkező kisütni. Aztán az a kérdés vettetik fel, hogy v­a­n-e a kibocsátónak, mint ilyennek, váltójogi keresete az elfogadó ellen? Czikkező összezavar mindent, pedig a kérdés nagyon egyszerű. Kellőképen kiállított s elfogadott váltó alapján a kibocsátónak az elfogadó ellenében föltétlenül van váltójogi keresete, de viszont a váltóelfogadó fel van jogosítva mindazon kifogásokra, amelyek egyenesen a váltó kibo­csátásából erednek s melyek őt k­ö­z­v­e­t­l­e­­n­ü­l a kibocsátó ellen megilletik. Ha valaki pél­dául áru fejében váltót intézvényez és az intézvényezett a váltót el­fogadta, anélkül, hogy esetleg a váltóban rejlő ügylet valósággal perfectté vált volna s a váltó tovább forgattatott, az elfogadónak a későbbi vál­tótulajdonos irányában való váltókötelezettségét il­letőleg, kifogással nem élhet sikerrel , de élhet a váltókibocsátóval szemben. Végül dr. Csorba Károly kir. alügyész közli a bpesti kir. Ítélőtáblának 4986/881. b. szá­mú határozatát, melyben nézetével egyezőleg ki­mondatott, hogy, ha a bíróság a vádló által felho­zott vádak közül csak egyet vagy néhányat álla­pít meg, a többieket pedig megállapíthatóknak nem tartja, a többi vád mellőzését indokolni köteles. Vegyes közlemények. Adományozás. Sim­ics Ignácz pénzügyi taná­csosnak a pénzügyi főtanácsosi czim­ és jelleg. Kinevezés. Dr. Zafféry Károly a fiumei ma­gyar állami főgymnasium rendes igazgatójává, Maresch Alfréd m. kir. dohánygyári gyakornok m. kir. dohány­gyártási tisztté. Névváltoztatás: Krippel József györszemerei lakos „Jászaidra, Reisch Bernát pécsi lakos „Peré­nyidre, Hecht Károly komáromi lakos „Havasira, Klein Jenő aradi lakos „Falvi“-ra, Schönberger Jakab zsolnai lakos „Szerényi“-re, Tenk János győri Döntvények. A megbízás nélkül való ügyvivő a dolog tu­lajdonosától követelheti befektetésének azon értékét, melylyel a tárgy a befektetés által értékében növekedett. (Legf. 46601881. sz.) A beregszászi kir. tszék Varga Sándor­­ ügyvéd által képviselt K. István és N. Julianna­­ felperesnek, Széles Károly ügyvéd által védett A. vagy T. János alperes ellen, a n.-bégányi 173. számú tikvi 318. h r. sz. szőllő birtokba adása, f­elvont haszon megtérítése és jár. iránt indított­­ perében következő ítéletet hozott: Ha főesküt tesz­­­­nek felperesek arra nézve, hogy nem bírtak tudo- I mással arról, hogy jogelődjük K. Imre a per tár­­g­gyát képező szőllőt eladta volna alperesnek, az I esetben köteles alperes a keresett szőllőt a jelen í­­télet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt felperesnek bir­­­­tokába és használatába bocsátani. Alperes viszon­­követelésével, felperesek pedig a kereseti szől­ő elvont haszna megtérítésére irányuló keresetével elutasíttatnak. Mert felperesek a keresetlevélhez A. alatt csatolt hitelesített telekkönyvi kivonattal kellőleg beigazolták ugyan, hogy a . . . sz. a. szőllő előbb az elsőrendű felperes, később pedig a másodrendű felperes telekkönyvi tulajdona lett; tekintve azonban, hogy alperes a kérdéses szőllőt az eredetileg tulajdonosnak bejegyzett K. Imrétől még az 1860. év folyamán megvettnek állítja, ok­mánynyal valószinüsiti is; tekintve továbbá, hogy a telekkönyvi bekebtezéseknél kitüntetett vételár csekélységéből azon felperesileg tagadott alperesi állítás, hogy a per tárgyát szépező szőllő csak szín­lelt, eladás s felperesek kijátszása czéljából lett első- illetőleg másodrendű felperes tulajdonául be­­keblezve, szintén valószínűséggel bir; ugyanazért az alperes által felpereseknek kinált eziránt esküt, felpereseknek a pridzs 230 §-a alapján oda ítélni, letétel esetén alperest, a per tárgyát tevő szőlsőnek felperesek részére leendő átadására kötelezni, le nem tétele esetén pedig felpereseket keresetükkel elutasítani keleti, már csak azon okból is, mert az eskü letételének elmulasztásából részhiszemű­­ségük, illetőleg az alperes kijátszására irányuló té­nyek alaposan következtethető lenne. Az elvont ha­szon megtérítése iránt való keresetükkel azon ok­ból voltak felperesek elutasítandók, mert azt, hogy a per tárgyát képező szék­ének évi haszna, az e czi­­men követelt 60 írtra rúgna, alperes tagadása elle­nében nem igazolták be. Viszkövetelésével pedig azért lett alperes elutasítva, mert azon állítását, hogy ő a kérdéses szellőt K. Imrétől csakugyan megvásárolta volna, sem az adásvételi szerződéssel, sem pedig az adásvételi szerződés megkötésekor netalán jelen volt tanuk vallomásaival, a per so­rán be nem győzte, s K. Imrét, mint a kérdéses szőllő állítólagos eladóját, e perben szavazási minő­ségbe be nem vonta. A javítások czimén felsorolt 193 frt 5 kr, továbbá 45 frt szőllőváltság, 27 frt 80 kr fizetett adótartozás iránti vészkövetelés sem volt megállapítható, illetőleg ezek megtérítésére fel­peresek nem voltak kötelezhetők, mert ez iránti kö­vetelését alperesek nem felperesek, hanem ezek jogelőde K. Imre ellen érvényesíthetnék, s a per­­rendtartásnak a viszkeresetekről intézkedő 76-ik §-a jelen perbeli felperesekre, minthogy ezek a viszkereset ellen a per során kifogást tettek, nem alkalmazható. A perköltség a per körülmé­nyeinél fogva kölcsönösen megszüntetendő. A kir. tábla alperesnek felebbezése foly­tán következő ítéletet hozott: Az elsőbíróság íté­lete arra nézve, hogy felperesek keresetüknek az elvont hasznokra vonatkozó részével elutasittattak, mint nem felebbezett, érintetlenül hagyatván, arra nézve, hogy alperes a beruházások iránt emelt vi­­szonkeresetével, kereseti jog hiányából s alaki in­dokból elutasittatott, megváltoztatok és alperesnek jelzett viszonkereseti joga megállapíthatok s ezen viszonkereset érdemleg elbirálandónak kimondatok, egyebekben végre az elsőbirósági ítélet feloldatik és utasittatik a kir. tszék, hogy ezen ítélet jog­erőre emelkedése után a kereset tárgyára nézve hozzon alperes viszonkövetelésének érdemére is ki­terjesztendő uj határozatot. Indokok: Alperes vi­­szonkeresetének a tett beruházásokra vonatkozó részét arra alapítja, hogy ezen ingatlant felpere­seknek elődjétől, mint telekkönyvi tulajdonostól megvette, azt 18 évig jóhiszemüleg bírta s abban tetemes oly beruházásokat tett, melyek ált­a az ingatlan értéke emeltetett. Minthogy pedig a meg­bízás nélküli ügyvivő, a dolog tulajdonosától, be­fektetésének azon értékét követelheti, melylyel a tárgy a befektetés által értékében növekedett és így alperes az állítólagos befektetések értékére nézve felperesek ellen kereseti joggal mindenesetre bír, azon kérdés, pedig hogy tényleg eszközölte befekteté­seket s mennyire követelheti azoknak megtérítését, a per körülményeinél fogva egészben vagy rész­ben, a per érdeméhez tartozik, ennélfogva a ne­heztelt ítélet vonatkozó részének megváltoztatásá­val alperesnek viszonkereseti joga megállapítandó volt s ugyanezért az elsőbirósági ítéletet felebbe­zett további részében együttes határozat­hozatala czéljából feloldani kellett. A legfőbbitélőszék alperesek fe­lebbezése folytán 1881. jul. 28-án 4660 sz. a. kö­vetkező ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla ítélete indokaiból helybenhagyatik. Olyan szerződés , mely szerint valaki azon feltétel alatt fogadja a gazdasszonyt fel 50 jrt évi bér mellett, hogy ez fiának 18 éves korán túl neje leend, ellen esetben 600 frtot fog fizetni; vagyis, mely szerződés szerint azon esetre, ha fia részére más házastársat fogna választani, a gazdasszonynak, mint előzetesen már a házba fogadott személynek 600 frtot köteles fizetni , nem tekinthető közerkölcsiség­­be ütközőnek, hanem a 600 frt követelésre törvényes jogczimül szolgálhat, amennyiben bebizonyíttatik, hogy a szerződőt ezen szer­ződés nem teljesítése körül mulasztás terheli. (Legfőbbit: 39431881. sz.) A temesvári kir. tszék részéről László József ájaradi ügyvéd által képviselt M. Flóra, férj. Zs. felperesnek, Botosi Pál temesvári ügyvéd által képviselt D Attika, férj. D Györgyné, D. Alexa mint kk D. György gyámja és D. Mojsza mint kk. I­. Iszaillának gyámja ellen 600 frt tőke s jár. iránt indított perében következőleg ítélt. Alperesek, mint néhai D. Pável örökösei öröségük erejéig kötelesek felperesnek 600 fit tökét s an­nak a kereset napjától számítandó 6°/0 kamatait megfizetni. Indokok : Néhai D. Pável, kinek alpe­resek, beismerésök szerint, örökösei, felperesnői az A. alatti szerződés szerint 1874. évi szept. 1. oly feltétel alatt vette házához gazdasszonynak 50 frt évi bér mellett, hogy D. György nevű fiának 18 éves korán túl neje leend, ellenesetben 600 frtot fog fizetni, még azon esetben is, ha házától eltá­­volitaná. Felperesnő a háztól elűzetvén, követelésbe vette a 600 frtot, mely kikötve volt, a szerződés­ben örököseit is kötelezvén ezen összeg fizetésére. Alperesek az A. alatti szerződésnek létre jöttét ta­gadván, felperesnő annak valódiságát a szerződési tanukkal beigazolta. Ezen hittel erősített tanúval­lomások alapján alperesek köteleztettek a kereseti 600 forintot és annak a kereset beadásától számí­tandó 6 százalékos kamatait néhai D. Pável utáni örökségük erejéig megfizetni. A k­­­r. Ítélőtábla alperesek felebbezése folytán következő ítéletet hozott: Az első bíróság ítéletnek megváltoztatása mellett felperes kerese­tével elutasíttatik. Indokok: Felperes alpereseknek határozott tagadása ellenében nem bizonyította sem azt, hogy néhai D. Pávelnek egyenes leszár­mazó örökösei alperesek volnának, sem azt, hogy nevezett örökhagyó után a kereseti összeg erejéig örökösödtek volna. Ezenfelül nem bizonyította fel­peres azt sem, hogy néhai D. Pál őtet házától el­űzte, és különösen, hogy D. Pávelnek fia atyjának akaratával és beleegyezésével házasodott volna meg. De mindezen körülményektől elvontan felperes ke­resetével elutasítandó volt főkép azért, mert kere- lakos „Zádor“-ra, Feuer Ozili szentesi illetőségű kis­korú árva „Gunst“-ra, S­­­e­s­z­á­r­i­k Sándor karczagi lakos „Szalai“-ra. Ingók foglalása: Kadic Gusztáv ell. Budapesten, D­a­p­s­y Dániel ell. Alsó-Szuhánon, Hauser Manó ell. Bpesten (Desewffy utcza 7. sz.), M­i­s­k­e­y Ferencz és társa ell. Mátra­ Szuhán, Schlesinger Emanuel ellen Bpesten (arena-uteza 88. sz.), Tóth István ell. Bolmány­­ban, Schill István ell. Bpesten (váczi út 62. sz.), R­ó­t­h Ede ell. Pécskán, Lengfelder Mária ell. Trercsénben, Br­ti­m­e­n­t­á­l Miksa ell. Berczelén, K­a­t­c­z Ábrahám ell. Bökönyben, Rosenfeld Simon ell. Gyiresen, id. gróf Cs­á­k­y Rezső ell. Kassán, U­gr­i­n András ell. Tes­­magon, Sebők János ell. Veprováczon. Gondnokság. Szegény Mihály szendrőládi lakos ellen tékozlás miatt (miskolczi tszék. Örökösök idézése. Gombkötő Istvánná örök. (b-gyulai tszék), Kovács János őr. (miskolczi tszék), M­i­rj­a­n­o­v­i­c­s János. ör. (soproni tszék). Idézés: Pap Ferencz ism. ör. ell. som. ker. (sz.­­csehi tb ) Csőd. Fisch­­ Jakab aradi lakos ellen elrendelt csődeljárás, vagyon hiányából megszüntettetett. (Aradi­­ törvényszék) Pályázat. Postafőtiszti áll. temesvári kerületben­­ (közm. s közt. miniszt.), segédszolgai áll. (Csíkszeredái s­tb.), (A „Budapesti Közlöny“ 205. számából).

Next