Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)
1881-11-08 / 252. szám
»1. évfolyam 1881. 252. szám. Budapest, kedd november 8. „MAGYAS JOGÁSZ“ megjelen Égisz évre........20 frt. — Fél évre..............10 „ — Negyed évre--- 6 „ -Egy hónapra. ... 7 „ 80 Hirdetésed: Egy hatodhasábos petitsor egy-szeri hirdetéséért 39 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 18 kr., minden beiktatásnál A bélyegdij külön minden beigtatás , ■ . j után 30 kr. osztr. ért. (4 I --T-pWi MAGYAR JOGÁSZ -^ ■ I közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat-1st.-------Ji r —*-• i minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP . Szerkesztőség kiadóhivatal: Budapest, I. József tér 9. az, hová a lap szellemi részét illető és 1í A pozsonyi eset és a bírói függetlenség. Nagyon felkapták a pozsonyi esetet. A politikai lapok vezérczikkeznek ama tudvalevő dolog fölött, hogy Eszterházy István gróf főispán azt merte mondani a közigazgatási bizottságban, hogy a pozsonyi kir.tszék büntetőügyi működése a botrányossággal határos. És ami nevezetes ebben az affaireben, az, hogy, a pozsonyi kir. ügyész ferde felfogása nyomán a politikai lapok versenyeznek a főispán ellen intézett támadásokban, azt vetvén szemére, hogy a bírói függetlenséget a legdurvábban támadta meg s a kikelők között ott látjuk azokat a lapokat, melyek hasonló módon rontottak neki már a curiának, nem egy alkalommal, midőn egyik vagy másik konkrét ügy eldöntése nem volt ínyükre vagy, hogy őszintén szóljunk, laicás, de nem jogtudományi szempontból bonczolgatták a fölmerült kérdést. A nagyrabecsült politikai sajtó tehát maga követett el talán még súlyosabban latba eső cselekményt, melynek hasonlója miatt most, a főispánt gárhoztatja. Csak az a különbség van az egész dologban és ez figyelemre méltatandó, hogy a főispán hivatalos kötelességét teljesítette, oly mértékben, hogy meggyőződésének a fölmerült kérdésben elfojtása vétkes mulasztást képezett volna; míg ellenben a magyar sajtónak bűnét egyátalában az képezi, hogy hívatlanul és szakszerű avatottság nélkül az igazságszolgáltatást nem ritkán méltatlanul támadó kitöréseket is állandóan megenged magának. Egyébiránt sem a főispán támadása, sem a sajtónak ezen eljárása nem veszélyezteti a bírói függetlenséget, mert hiszen véleménynyilvánítás az igazságszolgáltatás fölött, akár átalánosságban, akár egyes bíróságokat illetőleg, nem involvál magában oly támadást, mely a bíróságnak törvény által biztosított tevékenységét, megbéníthatná. De hová is jutna a szakirodalom, kitűzött czéljával, ha amiatt, hogy bírói határozatokat vagy egyes bíróságok működését bírálja , magára vonná a bírói függetlenség megtámadásának ódiumát. Nagyszerű aztán az egészben az, hogy a politikai lapok mint rendesen, úgy most is, taglalgatják a közigazgatási bizottságok hatáskörét, de ezt is csak mellékesen, mert hiszen fődolognak, a bírói függetlenség megsértését vették, melyről, miként említettük, ezúttal szó sem lehet. Fődolog szerintünk az, hogy igaz-e, miként Pozsony város és megye közönsége megbotránkozott a fenyitőiszék újabb időben követett gyakorlatán; igaz-e az, hogy a közönség megütközését természetes jogérzete ellenére hozott fenyitőiszéki határozatok okozták. Ezt méltóztatott volna a politikai sajtónak, ha már hozzá akart szólni a dologhoz, szellőztetni , mert a szőnyegen forgó tény, ha való, azt jelenti, hogy az egész megye közönségének bizalma az igazságszolgáltatásban, illetőleg területén működő közege iránt megrendült; e tény jelenti a közönségnek a fölött való aggályait, hogy a város és megye területén a személyes vagyonbiztonság garanciái iránt, amenynyiben azok a jogszolgáltatási intézményektől függnek, nem biratszék azon érzékkel, nem tulajdonít azoknak annyi jelentőséget, solidaritást, mint azelőtt. Az igazságszolgáltatás iránt való bizalom megrendülése, a személy és vagyonbiztonság tekintetében mutatkozó aggályok, ha nem egyes határozatok miatt, egyes személyekben, hanem az illető közegek gyakorlata folytán merültek föl, oly jelenségek, melyeknek, mint tényeknek, felismerése és constatálása egyenesen, sőt elsősorban a közigazgatási hatóságok körébe tartozik, már csak azért is, mert az ily esetek, ha valók , a legjobb közigazgatás hatályát is paralysálni képesek. Kétségtelen dolog, hogy ily esetben minden állampolgárnak joga a fölmerült bajt a közügy érdekében napfényre hozni. A közigazgatás ellenőrzésével megbízott közegeknek pedig oly hivatalos kötelességük orvosoltatni a bajt, hogy ebbeli mulasztásuk méltán a legnagyobb felelősséget vonná maga után. E szerint tehát a főispán csak kötelességét teljesítette, midőn nem az igazságszolgáltatás módozatai vagy közegei elleni panaszt, hanem a közigazgatás területén lakó közönség körében fölmerült veszélyes jelenséget fölöttes hatóságának tudomására hozni akarta. Ha van egyátalán erre illetékes közeg, akkor ez, jelenlegi szervezetünk mellett, elsősorban a közigazgatási bizottság , ami ugyan nem az 1876. VI. tcz. 87. és 38. §§. , hanem 15., 18., és 64. §§-aiból következik, amennyiben a netalán fölmerült bizalmatlanság és aggály nemcsak a szorosan vett igazságügyi adminisztratiót illeti , hanem a közigazgatás minden ágára kiterjeszkedhetik s ha a közigazgatás összes ágainak állapotáról van szó, akkor az oly kóros állapot, mely in visceribus reipublicae rem, jelentésében mellőzni bűn és képtelenség volna egyaránt. Ennek egy tekintetben sem áll útjában a bírói függetlenség, mely lényegileg abból áll, hogy a biró hivatalából el nem mozdítható (1869. IV. tcz. 15. §.) elvileg legalább át nem helyezhető (1871. IX. tcz. 1. §.), és hogy a jogszabályokat meggyőződése szerint alkalmazza, a nélkül, hogy azért felelősségre vonathatnék. Ebből azonban semmikép sem következik, hogy az állampolgároknak az igazságszolgáltatási szervezet működésének eredményei fölött véleményt nyilvánítani, vagy ha az eredmény nem kedvező, azt constatálni szabad ne legyen ; még akkor sem, ha az eredmény egész osztályokat vagy egész területek népességét nyugtalanítaná. Minthogy pedig az igazságszolgáltatás eredményének,nem konkrét eseteketértve, az összes közönséget kielégítőnek kell lennie, ezt pedig egyes félnek sem appellátásával, sem fegyelmi vizsgálat szorgalmazása utján elérni nem lehet; azért a közigazgatás hivatása: szemmel kisérni az igazságszolgáltatást s annak sikere vagy sikertelenségéről jelentést tenni, mivel különben ő felsége az 1871. VIII. tcz 5. §-ában is biztositott legfőbb felügyeleti jogát csak hézagosan gyakorolhatná. Az Igazságügyér mozog. Leküldötte az utóbbi napokban egyik miniszteri tanácsosát Bérczey Jenő urat a curiához, hogy mi módon lehetne a drága munkaerőt csökkenteni Most teszi ezt a miniszter, midőn a curia képtelen megfelelni még a jövőre nézve is a munkahalmaznak. Sőt oda nyilatkozott a miniszteri tanácsos, hogy a kisegítő-bírói intézményt a kormány rövid idő múlva végkép beszünteti, anélkül természetesen, hogy állandó erőkről gondoskodnék. Ezerszer mondottuk már dr. Pauer úrnak, hogy oly felfogás mellett, melylyel az igazságszolgáltatás iránt bir, akár bérbeadja az egész justiciát. Jó árendásnak tán több hasznát vehetné a közönség, mint a jelenlegi igazságügyi kormánynak. 215. I. M. E. szám- Igazságügyminiszteri rendelet, a váltóügyekben követendő eljárás tárgyában. Az 1881. évi LIX. t.-cz. 107. §-ában nyert felhatalmazás alapján, rendelet a mint következik. 1. §. Az 1876. évi, november hó. 30 napján kiadott miniszteri rendeletnek a váltóügyekben követendő eljárást tárgyazó része 1882. évi január hó 1-ső napjától kezdve hatályon kivül helyeztetik s annak helyébe a következő módosított eljárási szabályok lépnek hatályba: I. Átalános határozatok, hatáskör és illetőség. 2. §. Váltó-eljárás alá tartozó peres ügyekben, amennyiben jelen rendelet eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, a törvénykezési rendtartásnak (1868: LIV. t.-cz. és 1881 : LIX. t.-cz) és a végrehajtási eljárásról szóló 1881: LX. törvényczikknek szabályai alkalmazandók. 3. §. Váltó-eljárásra csupán a következő ügyek tartoznak: 1. Váltókeresetek és viszkeresetek, akár fizetésre, akár biztosításra (váltótörvény 25. 26. 27. 29. §§.) intéztessenek. 2. A váltótörvény 87. §-a szerinti perbejelentések. 3. A váltótörvény 109. §-a alapján, megtartási jog érvényesítésére indított keresetek. 4. Az óvatoló személyek (váltótörvény 98 §.) ellen az óvások felvétele körüli szabálytalanságok és mulasztások alapján indítandó kártérítési keresetek. 5. ügyvédi munkadíjak és költségek megítélése iránti keresetek, ha azok a váltóeljárásra tartozó ügyekből származnak. 6. Az 5. pontban megjelölt díjak és költségek megállapítása iránt akár a fél, akár az ügyvéd által beadott kérvények elintézése. 7. A váltótörvény által a váltóeljárásra utasított egyéb peren kívüli ügyek, jelesül a váltóbiztosítékok letétele és azok kiadása iránti kérelmek (váltótörvény 25. 28. 40. stb. §§.), elveszett váltók megsemmisítése (váltótörvény 77. §), feltéve, hogy a váltó, a bemutatott másolat vagy a kérvényben megjelölt tartalom szerint minden lényeges kellékkel el van látva. A váltóbíróságok hatáskörébe tartozik végre a váltójegyzők óváskönyvének hitelesítése és vizsgálata is. Ezen ügyekben az elsőfolyamodású bírói hatóságot kizárólag gyakorolják: a) a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, a budapesti és pestvidéki kir törvényszékek területén.