Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)

1881-11-08 / 252. szám

»1. évfolyam 1881. 252. szám. Budapest, kedd november 8. „MAGYAS JOGÁSZ“­­ megjelen Égisz évre........20 frt. — Fél évre..............10 „ — Negyed évre--- 6 „ -Egy hónapra. ... 7 „ 80 Hirdetésed: Egy hatodhasábos petitsor egy-­­­szeri hirdetéséért 3­9 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért­­ 18 kr., minden beiktatásnál A­­ bélyegdij külön minden beigtatás , ■ . j után 30 kr. osztr. ért. (4 I --T-pWi MAGYAR JOGÁSZ -^ ■ I közleményeken kivü­l, az előfize­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­mények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat-1st.-------Ji r —*-• i minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP . Szerkesztőség kiadó­hivatal: Budapest, I. József tér 9. az, hová a lap szellemi részét illető és 1í A pozsonyi eset és a bírói függetlenség. Nagyon felkapták a pozsonyi esetet. A politikai lapok vezérczikkeznek ama tudvalevő dolog fölött, hogy Eszterházy István gróf főispán azt merte mondani a köz­­igazgatási bizottságban, hogy a pozsonyi kir.­tszék büntetőügyi működése a botrányossággal határos. És ami nevezetes ebben az affaireben, az, hogy, a pozsonyi kir. ügyész ferde felfogása nyomán a politikai lapok versenyeznek a fő­ispán ellen intézett támadásokban, azt vetvén szemére, hogy a bírói függetlenséget a leg­durvábban támadta meg s a kikelők között ott látjuk azokat a lapokat, melyek hasonló módon rontottak neki már a curiának, nem egy alka­lommal, midőn egyik vagy másik konkrét ügy eldöntése nem volt ínyükre vagy, hogy őszintén szóljunk, laicás, de nem jogtudományi szem­pontból bonczolgatták a fölmerült kérdést. A nagyrabecsült politikai sajtó tehát maga követett el talán még súlyosabban latba eső cselekményt, melynek hasonlója miatt most, a főispánt g­árhoztatja. Csak az a különbség van az egész dologban és ez figyelemre mélta­tandó, hogy a főispán hivatalos kötelességét teljesítette, oly mértékben, hogy meggyőződésé­nek a fölmerült kérdésben elfojtása vétkes mulasztást képezett volna; míg ellenben a ma­gyar sajtónak bűnét egyátalában az képezi, hogy hívatlanul és szakszerű avatottság nélkül az igazságszolgáltatást nem ritkán méltatlanul támadó kitöréseket is állandóan megenged magának. Egyébiránt sem a főispán támadása, sem a sajtónak ezen eljárása nem veszélyez­teti a bírói függetlenséget, mert hiszen véle­ménynyilvánítás az igazságszolgáltatás fölött, akár átalánosságban, akár egyes bíróságokat illetőleg, nem involvál magában oly támadást, mely a bíróságnak törvény által biztosított te­vékenységét, megbéníthatná. De hová is jutna a szakirodalom, kitűzött czéljával, ha a­miatt, hogy bírói határozato­kat vagy egyes bíróságok működését bírálja , magára vonná a bírói függetlenség megtáma­dásának ódiumát. Nagyszerű aztán az egészben az, hogy a politikai lapok mint rendesen, úgy most is, taglalgatják a közigazgatási bizottságok hatás­körét, de ezt is csak mellékesen, mert hiszen fődolognak, a bírói függetlenség megsértését vették, melyről, miként említettük, ezúttal szó sem lehet. Fődolog szerintünk az, hogy igaz-e, mi­ként Pozsony város és megye közönsége meg­­botránkozott a fenyitőiszék újabb időben köve­tett gyakorlatán; igaz-e az, hogy a közönség megütközését természetes jogérzete ellenére hozott fenyitőiszéki határozatok okozták. Ezt méltóztatott volna a politikai sajtónak, ha már hozzá akart szólni a dologhoz, szellőz­tetni , mert a szőnyegen forgó tény, ha való, azt jelenti, hogy az egész megye közönségé­nek bizalma az igazságszolgáltatásban, illetőleg területén működő közege iránt megrendült; e tény jelenti a közönségnek a fölött való aggá­lyait, hogy a város és megye területén a sze­mélyes vagyonbiztonság garanciái iránt, ameny­­nyiben azok a jogszolgáltatási intézményektől függnek, nem bir­a­tszék azon érzékkel, nem tulajdonít azoknak annyi jelentőséget, solidari­­tást, mint azelőtt. Az igazságszolgáltatás iránt való bizalom megrendülése, a személy és vagyonbiztonság tekintetében mutatkozó aggályok, ha nem egyes határozatok miatt, egyes személyekben, hanem az illető közegek gyakorlata folytán merültek föl, oly jelenségek, melyeknek, mint tényeknek, felismerése és constatálása egyenesen, sőt első­sorban a közigazgatási hatóságok körébe tar­tozik, már csak azért is, mert az ily esetek, ha valók , a legjobb közigazgatás hatályát is paralysálni képesek. Kétségtelen dolog, hogy ily esetben min­den állampolgárnak joga a fölmerült bajt a közügy érdekében napfényre hozni. A közigaz­gatás ellenőrzésével megbízott közegeknek pe­dig oly hivatalos kötelességük orvosoltatni a bajt, hogy ebbeli mulasztásuk méltán a legnagyobb felelősséget vonná maga után. E szerint tehát a főispán csak kötelessé­gét teljesítette, midőn nem az igazságszolgál­tatás módozatai vagy közegei elleni pa­naszt, hanem a közigazgatás területén lakó közönség körében fölmerült veszélyes jelenséget fölöttes hatóságának tudomására hozni akarta. Ha van egyátalán erre illetékes közeg, akkor ez, jelenlegi szervezetünk mellett, első­sorban a közigazgatási bizottság , a­mi ugyan nem az 1876. VI. tcz. 87. és 38. §§. , ha­nem 15., 18., és 64. §§-aiból következik, a­mennyiben a netalán fölmerült bizalmatlanság és aggály nemcsak a szorosan vett igazság­ügyi adminisztratiót illeti , hanem a közigazga­tás minden ágára kiterjeszkedhetik s ha a közigazgatás összes ágainak állapotáról van szó, akkor az oly kóros állapot, mely in visceribus reipublicae rem, jelentésében mel­lőzni bűn és képtelenség volna egyaránt. Ennek egy tekintetben sem áll útjában a bírói függetlenség, mely lényegileg abból áll, hogy a biró hivatalából el nem mozdítható (1869. IV. tcz. 15. §.) elvileg legalább át nem helyezhető (1871. IX. tcz. 1. §.), és hogy a jogszabályokat meggyőződése szerint alkalmazza, a nélkül, hogy azért felelősségre vonathatnék. Ebből azonban semmikép sem kö­vetkezik, hogy az állampolgároknak az igaz­ságszolgáltatási szervezet működésének eredmé­nyei fölött véleményt nyilvánítani, vagy ha az eredmény nem kedvező, azt constatálni szabad ne legyen ; még akkor sem, ha az eredmény egész osztályokat vagy egész területek népes­ségét nyugtalanítaná. Minthogy pedig az igazságszolgáltatás eredményének,­nem konkrét eseteket­értve, az összes közönséget kielégítőnek kell lennie, ezt pedig egyes félnek sem appellátásával, sem fegyelmi vizs­gálat szorgalmazása utján elérni nem lehet; azért a közigazgatás hivatása: szemmel kisérni az igazságszolgáltatást s annak sikere vagy sikertelenségéről jelentést tenni, mivel különben ő felsége az 1871. VIII. tcz 5. §-ában is biz­tositott legfőbb felügyeleti jogát csak hézago­san gyakorolhatná. Az Igazságügyér mozog. Leküldötte az utóbbi napokban egyik miniszteri tanácsosát Bér­cz­e­­­­­y Jenő urat a curiához, hogy mi módon lehetne a drága munkaerőt csökkenteni Most teszi ezt a miniszter, midőn a curia képtelen meg­felelni még a jövőre nézve is a munkahalmaznak. Sőt oda nyilatkozott a miniszteri tanácsos, hogy a kisegítő-bírói intézményt a kormány rövid idő múlva végkép beszünteti, anélkül természetesen, hogy állandó erőkről gondoskodnék. Ezerszer mon­dottuk már dr. P­a­u­­­e­r úrnak, hogy oly felfo­gás mellett, melylyel az igazságszolgáltatás iránt bir, akár bérbeadja az egész justiciát. Jó árendás­nak tán több hasznát vehetné a közönség, mint a jelenlegi igazságügyi kormánynak. 215. I. M. E. szám- Igazságügyminiszteri rendelet, a váltóügyekben követendő eljárás tárgyában. Az 1881. évi LIX. t.-cz. 107. §-ában nyert felhatalmazás alapján, rendelet a mint követ­­­­kezik. 1. §. Az 1876. évi, november hó. 30­ napján kiadott miniszteri rendeletnek a váltóügyekben kö­vetendő eljárást tárgyazó része 1882. évi január hó 1-ső napjától kezdve hatályon kivül helyezte­tik s annak helyébe a következő módosított eljá­rási szabályok lépnek hatályba: I. Átalános határozatok, hatás­kör és illetőség. 2. §. Váltó-eljárás alá tartozó peres ügyekben, a­mennyiben jelen rendelet eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, a törvénykezési rendtartásnak (1868: LIV. t.-cz. és 1881 : LIX. t.-cz) és a vég­rehajtási eljárásról szóló 1881: LX. törvényczikk­­nek szabályai alkalmazandók. 3. §. Váltó-eljárásra csupán a következő ügyek tartoznak: 1. Váltókeresetek és viszkeresetek, akár fize­tésre, akár biztosításra (váltótörvény 25. 26. 27. 29. §§.) intéztessenek. 2. A váltótörvény 87. §-a szerinti perbeje­lentések. 3. A­ váltótörvény 109. §-a alapján, megtar­­tási jog érvényesítésére indított keresetek. 4. Az óvatoló személyek (váltótörvény 98 §.) ellen az óvások felvétele körüli szabálytalanságok és mulasztások alapján indítandó kártérítési ke­resetek. 5. ügyvédi munkadíjak és költségek megíté­lése iránti keresetek, ha azok a váltóeljárásra tar­tozó ügyekből származnak. 6. Az 5. pontban megjelölt díjak és költsé­gek megállapítása iránt akár a fél, akár az ügy­véd által beadott kérvények elintézése. 7. A váltótörvény által a váltóeljárásra utasí­tott egyéb peren kívüli ügyek, jelesül a váltóbiz­­tosítékok letétele és azok kiadása iránti kérelmek (váltótörvény 25. 28. 40. stb. §§.), elveszett vál­tók megsemmisítése (váltótörvény 77. §), feltéve, hogy a váltó, a bemutatott másolat vagy a kér­vényben megjelölt tartalom szerint minden lénye­ges kellékkel el van látva. A váltóbíróságok hatáskörébe tartozik végre a váltójegyzők óvás­könyvének hitelesítése és vizs­gálata is. Ezen ügyekben az elsőfolyamodású bírói hatóságot kizárólag gyakorolják: a) a budapesti kir. kereskedelmi és váltótör­vényszék, a budapesti és pestvidéki kir törvény­székek területén.

Next