Magyar Katonai Közlöny, 1928 (16. évfolyam)
Repülés és léghajózás. VI. Rovatvezető: vitéz Madarász László
lapszemle (1677 és itt maradtak, de október 23-án elvonultak a németek". Eddig a jelentés a vár feladásáról. Tehát nem a magyarok, hanem a német zsoldosok gyávasága okozta a vár elestét, mivel ők a nyitrai helyőrség elvonulása miatt estek kétségbe. Az a néhány hajdú, akik a várban voltak, a német parancsnok távozása után szentek csak Nyitrára, mert a várat már úgy sem védhették volna meg, de a németek elvonulása érthetően demoralizálta őket. Szembetűnik itt is a tendencia: magyart tenni bűnbaknak. Ez történt az Újvár elestéért elfogott Forgáchcsal s ezt akarták ráfogni Galgóc védelmezőire is. Forgácsot akkor tisztázta a delegált bíróság, Galgóc helyőrségét tisztázza cikkével Follajtár József. Dr. Iványi Béla folytatja „A tüzérség története Magyarországon 1711-ig" című értekezését. A XVI—XVII. században a tüzérnek sok minden kötelessége volt. Nyilván kellett tartaniok a tüzérségi anyagot, kipuhatolni a hiányokat s azt pótolni, kijavítani, ami arra szorult, öntés, portörés, golyókészítés, sőt a puskaporhoz szükséges szénégetés is az ő kötelességük volt, hogy „ne vegyék híjában fel a fizetést!" Ezenfelül néha órás, lakatos, mechanikus munkát is kellett végezniük. Tárgyalja az akkori tüzérség szervezetét a birodalmi német tüzérséggel kapcsolatosan. Habsburg királyaink tüzérségének szervezete voltaképen a német birodalmi tüzérség szervezete volt. Ezzel szemben az erdélyi fejedelmeknek nem volt szervezett tüzérsége. Pl. Bocskay Istvánnak ilyent — ha szüksége volt rá — rendszerint a török adott kölcsön, vagy az egyes városok. A vár- és tábori tüzérségen kívül megemlékezik a bányásztüzérségről is, amely Beszterce város környékén működött. Igen sok adatot szolgáltat azonkívül az akkori lőszerszükségletről is. Vitéz Madarász László „Repülőink a világháborúban" címen tárgyalja a cs. és kir. légjárócsapatok helyzetét a mozgósításkor, a központi vezetést, a tábori és hadtáp-alakulatokat, a léggömbosztagokat, a kiegészítő alakulatokat, az anyagellátást és a gyáripart, az időjelző szolgálatot és a cs. és kir. légjárócsapatok teljesítményeit. Általános képet ad a világháborús légi helyzetünkről s a mult dicső tetteinek és életüket áldozó hőseinknek állít emléket. M. M. AUSZTRIA Mililärwissensehaftliehc und technische Mitteilungen május-—júniusi számából: Wisshaupt Ernő osztrák szd. a bécsi Kriegsarchiv okmányanyaga alapján érdekesen bírálja a központi hatalmak hadműveleti terveit az 1914. őszi hadjárat idejéből. Úgy Gonrád, mint Ludendorff abban a hitben voltak, hogy az oroszok főerejükkel a Sanon át fognak előre törni az o.m. hadsereg megsemmisítésére. Hadműveleti terveiket tehát erre a feltevésre építették fel. Tévedtek, mert szeptember közepe után nyilvánvalóvá vált, hogy az oroszok a visszavonulásban lévő osztrák-magyar hadsereget a Wislokán át csak gyenge erőkkel követték, főerejükkel ellenben a Visztula balpartjára