Magyar Kisebbség, 1998 (4. évfolyam, 1. szám)
Fórum - Lengyel László: Az európai civilizáció és határai
FÓRUM kia és Magyarország - Nyugat felé történő elmozdulását. Máltán nem dönthettek Jugoszláviáról, amely nem tartozott a szovjet érdekövezetbe, se a Ceausescu-féle Romániáról, amely önelvű politikájával egyik félhez sem állt közel. Mind az amerikai, mind a szovjet feltevés Jugoszláviáról a nyugati irányú mozgás lehetett. A felek nem számítottak arra, hogy a nyugatnémet vezetés él a történelmi lehetőséggel és véghezviszi a német újraegyesítést, de nem gondoltak arra sem, hogy egymás után szétesnek a Máltán még egységesnek látszó föderációk, így 1991-ben széthullik Jugoszlávia, a Szovjetunió, majd Csehszlovákia. A Kelet-Európát megrázó forradalmi átrendeződés meglepte a nyugati hatalmakat, amelyek ezért utolsó pillanatig ragaszkodtak a széteső szocialista föderációk egyben maradásához, illetve eltérően foglaltak állást az utódállamokkal kapcsolatban. Az 1989 után bekövetkezett drámai negatív változások a délszláv háború, a kelet-európai országok gazdasági válságai a német tapasztalatok Kelet-Németországgal kapcsolatban, az EU belső gondjai nem növelték a Nyugat hajlandóságát a máltai megállapodásnál bővebb keleteurópai terjeszkedésre, ellenkezőleg, inkább az annál kisebb, szőkébb kiterjesztés vált elfogadottá. A kilencvenes évek közepére körvonalazódott az egypólusú világ képe. A máltai szovjet partner összeomlott, és a német egység utáni Európa nem vált világhatalmi partnerré. A klasszikus hatalmi egyensúly (balance of power) nem létezik. Az Egyesült Államok döntőbíróvá vált valamennyi világméretű ügyben. És az Egyesült Államok 1995 elejére eldöntötte, hogy rendet kell teremtenie az európai „hátsó udvarban", és ebben neki kell meghatározó szerepet vállalnia, amelyet az európai nagyhatalmak csak támogathatnak. Mind a délszláv háború befejezésének kikényszerítésében, mind a NATO keleti kiterjesztésében az Oroszországgal folytatott alkuban az Egyesült Államok döntései és menetrendje érvényesültek. A második Clinton-adminisztráció már azon igyekezett, hogy mind az európai nagyhatalmakkal, mind Oroszországgal, mind Japánnal és Kínával az Egyesült Államoknak legyen a legszorosabb kapcsolata, illetve kizárja ezeknek a hatalmaknak bármiféle, az Egyesült Államokat kihagyó, netán azzal versengő, ellenséges koalícióját. A Clinton- Albright páros e feladatot sikerrel végzi. Ugyanakkor a Clinton-adminisztrációnak állandóan figyelemmel kellett lennie arra, hogy gyors, látványos és viszonylag kis tartós elkötelezettséggel járó megoldásokkal kell sikereket elérnie. Nem hevülési, hanem hűlési, nem terjeszkedési, hanem lezárási folyamatról van szó. Nem bevonulásról, hanem kivonulásról. Korábbi kudarcai következtében nem adhatott komoly támadási felületet belpolitikai ellenfeleinek: az európai ügyeket le kellett zárnia, hogy erejét átcsoportosíthassa a fontosabb bel