Magyar Kisebbség, 2000 (6. évfolyam, 3. szám)

Műhely - Süket Levente: Pro Univarsitate Siculorum

294 Süket Levente Pro Universitate Siculorum Előszó Tónk Sándor vitaindító írása kapcsán az első gondolat, amely felöt­lött bennem az volt, hogy valóban ebben a formában, azaz nyilvánosan és írásban kell megvitatnunk közösségünk sarkalatos kérdéseit. Szüksé­günk van a vitára, a véleménycserére. Csak ezt követheti a konszenzus, az összehangolt cselekvés, legyen az akár (a végtelenben találkozó) párhuzamos, egymás mellett haladó, de egy célba tartó, következés­képpen egymást kiegészítő, konvergens cselekvés. Nyilvánvaló számomra, nem kell és nem szabad a merev és görcsös egységre törekednünk, sem a véleményekben, sem pedig a cselekvés­ben. Meg kell találnunk a kisebbségi létünkben is a helyét a pluraliz­musnak, a közösségi létünk minden szférájában, kezdve a romániai magyarság egészét átfogó érdekvédelmi szervezettől, az RMDSZ-től („pártplatform" rendszerétől), annak belső területi és szervezeti felépítésétől, egészen a létesítendő felsőoktatási intézményhálózat ki­alakításáig. Úgy gondolom, hogy ez az egyik legnagyobb kihívás, amellyel meg kell birkózzon közösségünk az elkövetkezendő évtized­ben. Az első lépést viszont már most meg kell tenni. Az erdélyi magyar állami egyetem ügye a tíz év vajúdás után sem­mit nem haladt előre, a látszateredmények pedig csak a kérdés megol­dásának az elodázását szolgálják. Személyes meggyőződésem, hogy az erdélyi magyar magánegyete­met ezelőtt tíz évvel éppen azok kellett volna létrehozzák, akik ma is inkább a tétlen aggodalmaskodást választanák a cselekvés helyett. Itt engedtessék meg, hogy dr. György Antalt, a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány elnökét, Tóni bácsit idézzem: „Csak az nem téved, aki nem tesz semmit, de úgy vélem önmagában ez a legna­gyobb tévedés. (Szent-Györgyi Albert)." Nem véletlen, hogy aki méltán lehet büszke arra, hogy tízéves fáradhatatlan munkája eredményekép­pen több mint 1000 székelyföldi fiatal egyetemi diplomához jutott, hogy ezek közül a fiatalok közül egyik sem munkanélküli, hogy most a ren­delkezésre áll Csíkszeredában egy olyan épület, amelyben azonnal in­dulhat az egyetemi képzés, ilyen jelszót választott magának. Ha hihe­tünk Szent-Györgyi Albertnek, akkor visszatekintve az elmúlt tíz évi felsőoktatási fejlesztésre, egyetemépítésre, megállapíthatjuk, hogy nem MAGYAR KISEBBSÉG

Next