Magyar Kisebbség, 2000 (6. évfolyam, 3. szám)
Műhely - Süket Levente: Pro Univarsitate Siculorum
294 Süket Levente Pro Universitate Siculorum Előszó Tónk Sándor vitaindító írása kapcsán az első gondolat, amely felötlött bennem az volt, hogy valóban ebben a formában, azaz nyilvánosan és írásban kell megvitatnunk közösségünk sarkalatos kérdéseit. Szükségünk van a vitára, a véleménycserére. Csak ezt követheti a konszenzus, az összehangolt cselekvés, legyen az akár (a végtelenben találkozó) párhuzamos, egymás mellett haladó, de egy célba tartó, következésképpen egymást kiegészítő, konvergens cselekvés. Nyilvánvaló számomra, nem kell és nem szabad a merev és görcsös egységre törekednünk, sem a véleményekben, sem pedig a cselekvésben. Meg kell találnunk a kisebbségi létünkben is a helyét a pluralizmusnak, a közösségi létünk minden szférájában, kezdve a romániai magyarság egészét átfogó érdekvédelmi szervezettől, az RMDSZ-től („pártplatform" rendszerétől), annak belső területi és szervezeti felépítésétől, egészen a létesítendő felsőoktatási intézményhálózat kialakításáig. Úgy gondolom, hogy ez az egyik legnagyobb kihívás, amellyel meg kell birkózzon közösségünk az elkövetkezendő évtizedben. Az első lépést viszont már most meg kell tenni. Az erdélyi magyar állami egyetem ügye a tíz év vajúdás után semmit nem haladt előre, a látszateredmények pedig csak a kérdés megoldásának az elodázását szolgálják. Személyes meggyőződésem, hogy az erdélyi magyar magánegyetemet ezelőtt tíz évvel éppen azok kellett volna létrehozzák, akik ma is inkább a tétlen aggodalmaskodást választanák a cselekvés helyett. Itt engedtessék meg, hogy dr. György Antalt, a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány elnökét, Tóni bácsit idézzem: „Csak az nem téved, aki nem tesz semmit, de úgy vélem önmagában ez a legnagyobb tévedés. (Szent-Györgyi Albert)." Nem véletlen, hogy aki méltán lehet büszke arra, hogy tízéves fáradhatatlan munkája eredményeképpen több mint 1000 székelyföldi fiatal egyetemi diplomához jutott, hogy ezek közül a fiatalok közül egyik sem munkanélküli, hogy most a rendelkezésre áll Csíkszeredában egy olyan épület, amelyben azonnal indulhat az egyetemi képzés, ilyen jelszót választott magának. Ha hihetünk Szent-Györgyi Albertnek, akkor visszatekintve az elmúlt tíz évi felsőoktatási fejlesztésre, egyetemépítésre, megállapíthatjuk, hogy nem MAGYAR KISEBBSÉG