Magyar Könyvszemle, 1939 (63. évfolyam, 1-4. szám)

1. ÉRTEKEZÉSEK, ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK - HALÁSZ GÁBOR: Justh Zsigmond ismeretlen naplói és más kéziratai. A Széchényi Könyvtár új szerzeménye 159

JUSTH ZSIGMOND III KÁROLY tollából valók. A támadóakhoz (főúri alakjait és elemző­kedvét egyformán szemére vetették) JUSTH a szembelévő­ üres lapon rövid és epés megjegyzéseket fűzött, így például RÁKOSI JENŐ e mondatához: „Az analitikus írók oly orvosokhoz hason­lítanak, akik viaszból preparálnak maguknak embert s azt bon­colják". JUSTH replikája: „Az analitikus írók, tehát: Tolstoj, Stendhal, Eliot, Dosztojevszki, Bourget stb., stb." SZANA TAMÁS cikkét a következő jellemzéssel vezeti be: „Rákosi kritikája a jóakarat álarca alatt limonádészörppel feltálalva." BRÓDY SÁN­DORról, aki RIEDL ugyanakkor megjelent Arany-könyvét és JUSTH novelláskötetét fogta össze és ismertette fanyalgóan, mint fran­ciáskodást a magyar irodalomban, ezt a személyes meghatáro­zást olvassuk: „mon ennemi intime". 3. Gányó Julcsa című regényének színpadi átdolgozása; öt­felvonásos színmű. (1939/18.) Piros papírkötés, vászonház és sar­kak, 34X21*5 cm, 2 számozatlan és 90 számozott levél. Máso­lat JUSTH sajátkezű javításával és névaláírásával. Tudjuk, hogy JUSTH a szenttornyai parasztszínháza számára maga is írt néhány kisebb jelenetet, de hogy a komoly, nagy szín­padon is szerencsét próbált és éppen legkiválóbb parasztregényé­nek átdolgozásával,­ csak most válik közismertté. A darabot a hozzá mellékelt igazgatói jelentés tanúsága szerint már írója halála után a Nemzeti Színházhoz is benyújtották, sikertelenül. Íme FESTETICH ANDORnak, a színház akkori igazgatójának véleménye (­ ívalakú levél): „Nem közönséges tehetség ambiciózus munkája. Mintha HAUPTMANN GERHARD befolyása éreznék rajta, a­nélkül, hogy eredetisége szenvedne. Magvas, sok helyt erőteljes stílus, biztos kézzel rajzolt alakok. Az igaz életből kiszakított igen egyszerű história — de híjával minden színszerűségnek. Kezdetleges technikája lehetetlenné teszi a színpadon. Kár, hogy a szép tehetségű szerző nem él, mert két­ségtelen, hogy képes lett volna színpadra alkalmas darabot írni, sőt talán még ebből is tudott volna olyat formálni. Természetesen­ ­ GÁLOS MAGDA értékes dolgozatának Sigismond Justh et Paris, Bp. 1933.) egy adata szerint (115. 1. jegyzet) RÓZSA MIKLÓS ugyanebből a témából A hit címen népszínművet írt, amelyet 1902-ben a Népszínházban be is mu­tattak. Darabjának JUSTH átdolgozásával való összefüggése kivizsgálásra vár. Magyar Könyvszemle 1939. II. füzet.

Next