Magyar Könyvszemle, 1982 (98. évfolyam, 1-4. szám)
TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: A magyar közművelődési lapok „élet- és jellemrajzai” 1867–1890 198
216 Buzinkay Géza évek jócskán gazdagítható hiánylistája akkor igazán szembetűnő, ha az előző évtized portréival vetjük össze. Az 1870-es években elhunyt legjelesebb tudósoktól szinte hiánytalanul portréval búcsúztak a magyar közművelődési lapok is, így J. St. Milltől, L. Feuerbachtól, D. Strausstól, F. Guizot-tól, J. Michelettől, F. Palackytól, A. Quetelet-től, Ch. Lyelltől, Justus Liebigtől, sőt például még a náluk kisebb jelentőségű amerikai természettudóstól, L. Agassiztól is. Úgy látszik tehát, hogy a 70-es évtizedbeli tájékozódási pontokat a következő évtizedre elvesztették ezek a lapok. A fenti — mégoly hiányos — névsorból következtethetünk arra, hogy milyen források alapján igazodtak el közművelődési lapjaink a külföldi szellemi jelenségekben. Először is azok működését kísérték nyomon, akiket Kemény— Eötvös—Csengery nemzedéke tett itthon ismertté. Mellettük azokét, akiknek hírét az emigrációból hazatértek honosították meg, különösen az igen magas angol társadalmi és tudományos, irodalmi körökig eljutó Pulszky Ferenc;10 és végül azokét, akikét az 1860-as években a hosszabb német és angol tanulmányutakon járó protestáns diákok, lelkészek hazatérve megismertették. A közművelődési lapok számára azonban ezek a források már a 70-es években sem újultak meg: az új tudományos eredmények, filozófiai irányzatok és képviselői távoliak, idegenek maradtak. Az 1880-as években e téren megerősödött a szépirodalmi áttétel szerepe: a hosszabb-rövidebb időt külföldön töltő művészek, írók — mint például Ambrus Zoltán, Justh Zsigmond — közvetítették a gondolati, szemléleti újdonságokat, de elsősorban azokat, amelyek a nyugateurópai és főleg a párizsi szépirodalmat már áthatották. A klasszikus liberalizmus, a korai pozitivizmus és a mechanikus materializmus tanainak, képviselőinek bizonyos fokú ismeretéig jutottak el a közművelődési lapok, de amikor ezután új gondolatok, áramlatok kerültek uralomra, azokat már nem tudták elsajátítani, közvetíteni. A 70-es évtized félmúltbeli kapcsolódásából a 80-as évekre korszakos lemaradás kerekedett ki. A rovatelemzés tanulságai Az életrajzi rovatok formai elemzéséből nyert adatok a korszak különböző művelődéstörténeti tendenciáival és néhány jelentős eseményével indokolhatók, s több korábban fontosként kiemelt jelenséget alátámasztanak. Itt most csak utalunk két korábbi dolgozatunk 11 azon megállapításaira és indokolásaikra, amelyeket az életrajzi rovatok elemzése megerősített: a politikai érdeklődés és szemlélet meghatározó szerepére, a kapitalista-polgári szemlélet és mintaképek háttérben maradására, illetve hiányára a nyolcvanas évek végéig, a Vasárnapi Újság esetében ugyanezen évtized folyamán a történelmi érdeklődés és a német orientáció látványos erősödésére. Vannak azonban ennek az elemzésnek olyan tanulságai is, amelyekre szükséges külön is kitérni. Szerkesztői, írói visszaemlékezések állításai és a lapok átnézésének benyomása összecsengett: valóban úgy látszott, hogy a közművelődési lapok szerkesztői elsősorban a külföldi és belföldi lapokból ollóztak és a találomra beérkező anyagokra hagyatkoztak. Az elemzés által feltárt összefüggések 10 PULSZKY Ferenc: Életem és korom. Bp. 18842. 2. köt.; KABDEBO, Thomas: A Hungarian in exile: Francis Pulszky's political activities in England, 1849—1860. London, 1969. (kézirat). 11 BUZINKAY Géza: i. m. MKsz. uő.: t. m. stK