Magyar Könyvszemle, 1991 (107. évfolyam, 1-4. szám)
KÖZLEMÉNYEK - Batári Gyula: A clevelandi „Szabadság” és alapítója, Kohányi Tihamér 291
Közlemények Ezek a gyanúsítgatások mind arra valók, hogy a „Szabadság"érdekeinek ártsanak, hogy az amerikai magyarságot elidegenítsék az egyetlen magyar laptól, amely az amerikai magyar munkásosztály érdekeiért síkra mert szállni. Ezután gúnyosan vág vissza Kohányi: A „Szabadság”nak ma már több előfizetője van mint a kilenc éves „Nemzetőr"-nek (a magyar kormány által kegyelemképen megrendelt példányokat nem számítva be). A Szabadságnak négy lappal kellett megküzdenie, amint a szerkesztő az 1892. évi 43. szám 1. oldalán meg is írta: ezzel a „rossz"újsággal négy lap foglalkozik minden héten... Az „Ő"június 25-ik számában kijelenti, hogy a „N-r"-rel szövetkeztek a „Szabadság"ellen... Szóval, most már tudjuk, az Ö-s és a N-r miben sántikálnak. Hát szövetkezzenek, hogy hol egyik hol másik rágalmazzon... Sajnos a személyeskedő, sokszor durva hangnem még hosszú ideig egyik jellemzője volt az amerikai sajtónak. Viszont sajtótörténeti érdekességként tarthatjuk számon az idézett cikk azon részét, amely az Amerikai Nemzetőr nagyobb számú magyarországi, a kormány részéről „kegyelemképen" történt megrendeléséről tesz említést. Egyébként maga a Szabadság jellegében és külső megjelenési formájában nem sokban különbözött az Amerikai Nemzetőrtől Még rovatai is hasonló jellegűek voltak. Lényegében a fő célkitűzés itt is az egyletek híreinek, eseményeinek közlése volt, hiszen az amerikai magyarok elsősorban ezen közlemények miatt fizettek elő a lapra. Általában a Szabadság első oldalán a vezércikkek foglaltak helyet, valamint a lappal kapcsolatos közlemények, vagy valamely aktuális amerikai eseménnyel, egyletekkel foglalkozó hír. Nagy gondot fordítottak arra, hogy az óhazában történő eseményekről az akkori lehetőségekhez viszonyítva gyorsan tájékoztassák az olvasókat. Mivel az előfizetők nagy többsége kétkezi munkásokból tevődött össze, volt Munkás hírek rovat is. A friss hírek megküldésére felkérték az olvasókat is: „Felkérjük lapunk b. olvasóit, hogy az egyes munkás híreket velünk közölni szíveskedjenek. Ezzel honfitársaknak tesznek szolgálatot." (Sz. 1894.48. sz. 2. p.) Sokszor a munkalehetőségekről is tájékoztattak, de közöltek például ilyen jellegű hírt is: „ A Wayne Iron Work igazgatósága a munkások bérét önként emelte fel tíz százalékkal s kilátásba helyezte, hogy ismét fel fogja emelni béreiket... " (Sz. 1894. 48. sz. 2.) A Világ folyása című rovatban az Egyesült Államokon és Magyarországon kívüli híreket közölték. Az Egyleti útmutatóban voltak olvashatók a magyar egyesületekkel kapcsolatos kisebb hírek. A következő közleményt azért érdemes idézni, mert bizonyíték arra, hogy némely magyar egylet saját könyvtárral is rendelkezett: New Yorki I. magyar önképző egylet Helyisége 318 Houston utca. .. Díszgyűléseit minden hó első vasárnapján, heti gyűléseit hétfő este tartja. Elnök Angyalfy Endre... könyvtárnok Markovics E. Könyvtár nyitva este 8-10-ig. (Sz. 1892.3. sz. 4.) Ilyen és hasonló jellegű híradások sok esetben szinte egyetlen forrásai, bizonyítékai némely amerikai magyar egylet létezésének. A Cleveland várossal kapcsolatos híreket, tudósításokat is külön rovatban közölték. Minden szám tartalmazott szépirodalmi jellegű anyagot, ezek igen jelentős része folytatásokban jelent meg. Például 1894-ben Justh Zsigmond Delelő című írását, Mikszáth Kálmántól A táborszernagy halálát jelentették meg. Jókaitól Gárdonyitól is gyakran közöltek. Sajátos módon — az akkori szokástól eltérően — többek között Gárdonyi Gézának honoráriumot is fizettek, dollárban. Ezt a juttatást a nagy író levélben köszönte meg Kohányinak, és később is összeköttetésben maradtak. Részleteket közlünk az egyik levélből.