Magyar Könyvszemle, 1993 (109. évfolyam, 1-4. szám)
TANULMÁNYOK - Z. Karvalics László: Könyvbegyűjtés és bezúzás 1946-ban 404
406 Könyvbegyűjtés és bezúzás 1946-ban könyvek egy része „elszivárog", kézen-közön eltűnik az őrzőhelyekről. Mivel azonban ez a helyzet gyakorlatilag 1945 szeptembere óta, vagyis közel fél éve fennállt, okunk van feltételezni, hogy határozott fellépésre taktikai megfontolások vezették a SzEB-et: február végén valemennyi érintett (a kormány, a rendőrség, a főváros, a pártok) részvételével tartandó értekezlet összehívását kezdeményezték a Miniszterelnökségen. A március legelső napjaiban megtartott sorsdöntő értekezleten történtek a fennmaradt részletes jegyzőkönyv alapján viszonylag pontosan rekonstruálhatók. A találkozó alaphangját Balogh István miniszterelnökségi államtitkár, a legendás „páter", az akció kormányzati felelősének beszámolója adta meg. A páter részletesen ismertette az addigi intézkedéseket, de nem tért ki a kormánylépések tapasztalataira és különösen nem az eredményességi szempontokra. Érvelése nem is titkoltan azt a célt szolgálta, hogy az addigi akciók kimerítő mivoltát igazolja s a Beljanov vezérőrnagy által megelőlegezett újabb begyűjtési hullámnak csupán „lelkiismereti" jelentőséget tulajdonítson. Mintha előzetesen egyeztették volna a stratégiát, úgy támogatták meg az államtitkárt az őt követő felszólalók. Dr. Széchy Tamás tanácsnok a főváros képviseletében az akción kívül megsemmisült vagy megsemmisített könyvek nagy számát hangsúlyozta és a kis példányszámokra hívta fel a figyelmet, hogy a jegyzékekben felsorolt könyvmennyiség valódi nagysága a ",magyar könyvkiadási viszonyokkal nem ismerős emberek" számára is felmérhető legyen... Vészy Mátyás, a Polgári Demokrata Párt jogász-könyvszakember képviselője népbírósági ügyekre hivatkozva hangsúlyozta, hogy fasiszta könyv már aligha lehet magánkézben. Fontosnak tartotta kiemelni a területi különbségeket, ha a kiadott könyvek 80%-a Budapesten kelt el, s ha az érdeklődő vidéki olvasóközönség legnagyobb része 1938 és 1944 között érthető módon az erdélyi és felvidéki területekre esett, akkor igazán nem lehet különösebben sokat várni a vidéki — különösen az alföldi — begyűjtésektől. Főleg a falvaktól, hiszen oda már eleve csak legfeljebb röplapok jutottak el, „amelyekbe nyilván már réges-régen szalonnát csomagoltak." A magyar fél képviselőinek beszámolója valóságos ötletrohammal végződött, amikor szinte egymás szájából kapkodták ki a szót, hogy jobbnál jobb megoldásokat javasoljanak a legsikeresebb gyűjtők jutalmazására. Sólyom László rendőrkapitány egyenesen azt vetette fel, hogy a begyűjtés legyen az iskolások feladata, mert „kisgyermekeknek mindenki szívesebben odaadná" a könyveit. Ez a „lelkesedés" nemigen hatotta meg a jól informált szovjet vezérőrnagyot. Az addigi munka eredménytelenségére hivatkozva a begyűjtés hatékonyságának növelését szorgalmazta, s minden korábban felvetett érv ellenére nagy on sűrűn gépelt oldalon maradt fenn a dr. Wolf János rendőrszázados által vezetett jegyzőkönyv. UMKL MEI XIX-A-1- 49. d. 2923/46. A jegyzőkönyv dátumot nem tüntet fel, de Balogh államtitkár egyik hivatkozása a „múlt heti főispáni körlevélre" annak február 26-i keltének ismeretében március első napjaira datálja az eseményt.