Magyar Könyvszemle, 1997 (113. évfolyam, 1-4. szám)

FIGYELŐ - Bodrits István: A Turul újjászületése 238

239 Figyelő előtérbe került a szaktudomány, a Fejérpataky László, majd Szentpétery Imre vezette történeti segéd­tudományi iskola ontotta magából a jó szakembereket - írja Kubinyi András a lap 1951-1992. ösz­szevont számának lapindítójában, így előtérbe kerültek a történészek és az egyetemisták. A genealó­giai kutatás kiszélesítésére Szentpétery már 1932-ben felhívta a figyelmet, a genealógia nem szűkül­het le a nemes családok kutatására. Később maga vállalkozott rá, hogy módszertani útmutatást adjon a nem nemesi családok kutatására: „Adalékok a parasztcsaládok leszármazása és története kutatásá­nak módszertanához." (Turul 58-60, 1944-46.) A második világháború utáni időszakban a genea­lógiát a nemességgel kapcsolták össze, és így mint feudális csökevényt üldözni kellett, évtizedekig az oktatása is megszűnt. Mint történelmi segédtudomány hivatalosan is megszűnt. Megfelelő publikáci­ós lehetőségek hiányában nemcsak a genealógia, hanem a többi segédtudomány sem fejlődött. Egye­dül a Levéltári Közlemények közölt segédtudományi cikkeket. Nem kis mértékben Vajay Szabolcs­nak, a Genealógiai és Heraldikai Társaságok Nemzetközi Szövetsége elnökének (1982-1986) és az itthoni szakemberek erőfeszítéseinek köszönhető, hogy 1983-ban végre megszülethetett a Magyar Történelmi Társulat Archeográfiai, Genealógiai és Heraldikai Szekciója az egyik fő hazai kezdemé­nyező, Kállay István professzor elnökletével. 1988 elején a Magyar Nemzet kétrészes cikkében meg­állapította, hogy a genealógiának, ennek az egyik legősibb tudományágnak a szükségességét ma már az is elismeri, aki néhány évtizede még a „burzsoá reakció egyik alattomos fegyveré"-t látta benne. Gudenus János Józsefnek köszönhetően pedig napvilágot látott A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája című munkájának két kötete (1. köt. A-I. Bp. 1990., 2. köt. K-O. Bp. 1993.). A genealógia mellett a címertan, a heraldika is kezdi visszanyerni méltó rangját. Az utóbbi években sorra jelentek meg Magyarországon a népszerűsítő - ismeretterjesztő és szakkönyvek (Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983.; A történelem segédtudományai. Szerk. Kállay István. Bp., 1986. benne a heraldikáról szóló fejezet is 169-193. p.; Gudenus János József-Szentirmay László: Össze­tört címerek. Bp., 1989.). Különösen nagy érdeklődést váltott ki 1987-ben Nyulásziné Straub Éva Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltár címereslevelein című díszes albuma, amely 100 színes címertáblát és 1167 fekete-fehér címerrajzot tartalmaz, valamint Nagy Iván több mint száz évvel ez­előtti családtörténeti köteteinek reprint kiadása (Magyarország családai címerekkel és nemzedék­rendi táblákkal. 1-8. köt. Bp. 1987-1988.). A szakmai közvélemény és a heraldika iránt érdeklődő nem hivatásos történészek körében már a rendszerváltás előtt jelentkezett az igény a Turul újjáélesz­tésére. Fügedi Erik és Vajay Szabolcs vezetésével 1991-ben indult kezdeményezés az 1883 és 1950 között 64 évfolyamban megjelent heraldikai és genealógiai szakfolyóirat, a társadalomkutatás irányá­ba bővítendő, korszerű igények szerinti felújítására és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság újjáalakulására. 1992. május 31-én három, a szakmában érdekelt intézmény, a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság képviselői együttműködési megállapodást írtak alá a közlöny kiadására. Az immár 115. évfolyamába lépő fo­lyóirat szerkesztőgárdáját olyan kiváló szakemberek alkotják, mint Kollega Tarsoly István, Nyulá­sziné Straub Éva, Pandula Attila és Rainer Pál. A múlt kutatásának e fontos segédeszköze sajnálatos módon még a hivatásos történészek, levéltárosok és a szélesebb olvasóközönség előtt is kevéssé ismert. A közelmúlt tudományos eredményei cáfolják, hogy a címertan és a származástörténelem konzervatív ideológiát hordoznak. Napjainkban már virágzik a címerhasználat is (városok, falvak, ci­vilszervezetek). A nemesi családok mellett paraszt- és munkás családok életének történet-szocioló­giai vizsgálata és a segédtudományok eredményei a nemzeti és egyetemes történelem többszempontú megismerését, nem utolsósorban a magyarság identitástudatának erősödését szolgálja. Bízunk abban, hogy a Turul újjászületése nem volt hamvában holt gondolat és nem kell minden ötszázadik (negy­venkettedik?) évben elégetnie magát, mint az egyiptomiak sas-alakú, bíbor- és aranytollazatú, mese­beli szent madarának. BODRITS ISTVÁN

Next