Magyar Könyvszemle, 2012 (128. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lengyel András: A Hét álnevei (Regeszta az önleleplezésekről)
Közlemények zártsisakú lovagoknak, akik nagyobb kényelem okáért »bujkálnak«, amint Ön mondja, hogy jó dömöczki aczélokkal annál keményebben támadhassanak. Nem mondjuk épen, hogy indiscretio, amit tőlünk kíván, de mindenesetre igen kedves és az illetőkre nézve mindenképen hízelgő kíváncsiság. Papája azonban, aki nagyon okos ember lehet, egészen más verdictet ejtene, azt mondaná: »Margó, békesség adassék! Ezek is olyan adócsomók, amelyekbe a kislány ne akarjon belepillantani.« Arra a kérdésére azonban, hogy ki olvassa leveleit, minden kétséget kizáró választ adhatok: Justh Zsigmond barátunk nem, mert ő most Nápolyban a Posilipon sétifikál és sütkérezik a napon. A viszontlátásra!” Heti posta 1891: 211. „K. Szigethy Margit. Ön igen okosan értelmezi azt a kis czikket és józan értelemmel máskép magyarázni nem is lehet. Hogy Andronikus kicsoda, azt minden irodalmi ember tudja: a profán életben Kozma Andornak hívják.” Heti posta 1891. 440. Nagyvárad. Sch. I. Hogy kicsoda az a Homor Először is egy szellemes ember, a ki ebéd után fekete kávé mellett annyi esprit potyogtat el, hogy munícziónak kifutna egy új obstructionális hadjáratra a szélbaliaknak akár egy esztendőre. Másodszor, kiváló képzettségű jogtudós és harmadszor olyan író, aki nálunk is ritkítja párját, pedig szépecskén vagyunk. A nevet, noha nem titok, nem írhatjuk ki, mert nem kaptunk rá meghatalmazást.” Heti posta 1891: 568. „Többeknek. Hogy kicsoda az a Lucius. Néhányszor már kitértünk a felelet elől, miután azt tartjuk, hogy a komoly író nem azért ölti fel a rostélyos sisakot, hogy az első hívásra, mint valami czirkuszi gladiátor megjelenjen és magát poleba vágva mutogassa igazi ábrázatát. Most azonban, miután mindenfelől zaklatnak, megmondjuk, hogy kicsoda az a Lucius. Lucius nem egy ember, hanem gyűjtőnév, egy vívómasque, amelyet felváltva az ölt fel, akit épen a napi parancslédába szólít - pour l’ honneur du drapeau! Az első, aki heti Krónikánk alá e nevet bigygyesztette: Keszler József volt, a legfényesebb elmék közül való, akik valaha Magyarországon tollat forgattak. Írtak utána Luciusokat Balogh Pál, a Budapesti Hírlap poétikus tollú vezérczikkírója, továbbá Ambrus Zoltán, aki egy személyben bohème és grand seigneur és aki apró-cseprő dolgokban annyi szellemet pocsékol el, amennyi tíz takarékos írónak elég lenne útravalóul a Parnasszus legmagasabb csúcsára. Az utolsó Luciust azonban ezek közül egyik sem írta, hanem írta egy teljesen ismeretlen kollégánk, aki még egyre vacillál, hogy micsoda név megtanulására kényszerítse a világot. Önök Kóbor Tamás aláírással olvastak tőle néhány szépen írt magvas tárczát és rajzot. Egyébképen Bermann Adolfnak hívják és egy helybeli elsőrendű pénzintézet tisztviselője.” Heti posta 1891: 568. „Sz. Margit Masque és Idem egy személy. Bővebb felvilágosítást adhat róla Mustármag és Csongor. Mindannyian szívesen köszöntik Önt.” Heti posta 1891: 584. „Múlt számunkban a »Régi dal« czímű költemény alól a szerző Bartóky József neve véletlenségből kimaradt, mit ezennel pótolunk.” Heti posta 1891: 728. „Munkács. Nővérek. Hogy kíváncsiságát egészen kielégítsük, közöljük ím az illetőnek naczionáléját. Szül. 1867. szeptember 2-án. Ebből kiszámíthatják önök, hogy tíz hónap híján 25 éves, a mely korban az emberek nálunk még nőtlenek szoktak lenni. Születés helye: Pozsony. Vallása: igazhitű. Termete: közép. Fogai: épek. Haja: borzas. Orra: sas. Egyéb ismertető jelei: feltűnő szerény és flegmatikus. Az önök szíves érdeklődése azonban - ezt subrosa jegyezzük meg - mégis kihozta a sodrából.” Heti posta 1892. 48. „Budapest. Flórának. Az ez évi első számunkban megjelent »Saison« czímű csinos kis alkalmi poémát Waitzenkom Oszkár fiatal másodéves jogász küldte be hozzánk.” Heti posta 1892: 64. „Mezarthim. Annak a »Vége vége...« reffamnes költeménynek utolsó versszakát nem lehetne kissé jobban pointirozni? Utolsó küldeménye szép és igaz. Olvasóink közül sokan kérdezősködnek: férfi-e, nő-e Mezarthim? Mit feleljünk?” Heti posta 1892. 112. Nagyváradi előfizető. Hogy ki lappang a Mariska név alatt? Egy igen szellemes, igen művelt és igen szerény úrhölgy, aki nem egyezik bele, hogy kíváncsiságát kielégítsük. És Semper? - Nem az, akire Ön gondol.”