Magyar Könyvszemle, 2013 (129. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - SZEMLE - Farkas Gábor Farkas: Várad várának, az pogány török által megh szállásárul, Szalárdi János emlékirata Váras 1660. évi veszedelméről. Hasonmás kiadás, szerkesztette Balla Tünde és Lakatos Attila, a latin szövegeket fordította és gondozta Szvorényi Róbert, Budapest-Nagyvárad, Országos Széchényi Könyvtár-Partium Kiadó, 2013.

rázatok követnek a személynevekről, a földrajzi nevekről, a történelmi emlékhelyekről, az idegen szavak és kifejezések jegyzékével, illetve a válo­gatásban szereplő írások és az író egyéb hasonló témájú műveinek ábécérendes bibliográfiájával, majd a tanulmányhoz felhasznált irodalom a hi­vatkozások feloldásával és a további felhasznált irodalom megadásával, s végül a kötetet illusztráló másféltucat kép listájával. A közel háromszáz oldalnyi fényes, a sivatagi homokot idéző borítójú, puhakötésű könyv széles fülei strapabíróvá teszik a kiadványt, amely jelzi azt az igényes kiadói szándékot, hogy nemzedékek számára kívánt tartós, színvonalas, tudományos érdeklődésre számot tartó művet napvilágra hozni. Fabó Edit Várad várának, az pogány török által megh szállásárul, Szalárdi János emlékirata Várad 1660. évi veszedelméről. Hasonmás kiadás, szerkesztette Balla Tünde és Lakatos Attila, a latin szövegeket fordította és gondozta Szvorényi Ró­bert, Budapest-N­agy­várad, Országos Széchényi Könyvtár-Partium Kiadó, 2013. „Egy rész, veszendő dög lóért, paripáért, török lóért 500 és 600 tallért adni gyakorta semminek tartatván, s ilyen emlékezetben maradandó hasz­nos jó dologra 600 avagy 700 tallért expendálni károsnak állíttatván, még pedig oly munkára, melyből azon költséget is idővel szép haszon­nal megvárhatná ember!” Szalárdi János írta mindezeket Teleki Mihálynak 1664 áprilisában Kolozsvárott, könyörögve az erdélyi kancel­lárhoz, hogy segítsen neki kiadni a kéziratban lévő históriáját. Az erdélyi történetíró számításai szerint kétszáz nap alatt a tipográfussal, jól végre is vitethetik”. Szenes Kertész Ábrahám számára végül a Váradi Biblia hozta meg a halhatatlansá­got, s közel két évszázadot, 1853-ig kellett várni arra, hogy a számtalan 17-18. századi kéziratos másolata mellett az érdeklődök nyomtatásban is olvashassák az Erdélyi Fejedelemség tra­gikus fordulatokban gazdag krónikáját. Ke­mény Zsigmond első kiadása után Szakály Ferenc 1980-ban rendezte sajtó alá a Siralmas krónikát. A váradi menekültek most megjelent emlékiratá­nak szövegét Széchy Károly fedezte fel, s tette ismertté a szakma számára a többkötetes Zrínyi­monográfiájában ( 1900). A Széchényi Könyvtárban őrzött kézirat (Quart. Hung. 98.) jelentőségét növeli az a szomorú tény, hogy a váradi káptalan levéltárából a 20. század elején felbukkant szöveg­­változatot tartalmazó másolat-az államosítás utáni költöztetések miatt-a mai napi lappang. Ugyancsak kiemeli a most hasonmásban közölt kézirat értékét, hogy az 1976-ban román fordításban közreadott, sok téves kommentárt tartalmazó szövegkiadás feltehetően egy későbbi, a Szabó Károly neves bibliográfushoz köthető 19. századi, kolozsvári másolatán alapult, mivel Liviu Borcea is hiába kereste Karácsonyi János által meglelt, s tartal­milag ismertetett váradi kéziratot. A kolozsvári példány elektronikus másolata egyébként - hála az Egyetemi Könyvtár tervszerű digitalizálásá­nak - letölthető a bibliotéka honlapjáról. Később Balogh Jolán (Varadini­m, 1982), majd Kulcsár Péter (Inventarium, 2004) is összegezte a váradi menekültek beszámolójának öt, akkor ismert kéziratát. A kolozsvári és a lappangó váradi kézirat mellett érdemes még megemlíteni az utóbbi időkig teljesen ismeretlen, Országos Levéltárban őrzött szövegvariánst. A szöveg alapos elemzése - Nagy Levente ( 1997) munkáját dicséri - kiderítette, hogy ez nem más, mint Szalárdinak Wesselényi Miklós nádorhoz írott beszámolója (melyre hivatkozik is Siralmas krónikáiéban), s a palatinus halála után, a nevével fémjelzett összeesküvés felszámolása­kor került a Kamarához. Létezik még egy ötödik, szintén az OSZK-ban őrzött 18-19. század fordu­lóján készült másolat (Balogh Jolán felfedezése), mely Tertina Mihály (c. 1750-1808) nagyváradi tanár munkája. Az őrzőkötet több latin és magyar nyelvű szöveget tartalmaz Várad történetéről. Úgy tűnik, hogy a kiváló literátor kiadásra szánta Szalárdi szövegét, melyet Rhédey Lajos grófnak, a jeles mecénási tevékenységéről is ismert királyi kamarásnak ajánlott. A hasonmás-kiadásban közölt kézirat 1662-ben keletkezett, két különböző kéz írta, s az emlékirat mellett latin, illetve magyar nyelvű járulékos szö­vegeket is tartalmaz, többek között a fent említett

Next