Magyar Közigazgatás, 1885 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1885-12-03 / 49. szám
111. évfolyam. 49. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Budapest 1885. deczember 3. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyén-tér 6., hová a lap szellemi részét illető közlemények ezímnzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési árai Negyedévre 1 frt 50 kr, félévre 3 frt, egész évre 6 frt. Hirdetések árszabály szerint. Kiadóhivatal: Sebestyén-tervhová alap anyag, részét illető küldemények czimzendők. A köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat I. A köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat alig adatott át a nyilvánosságnak, s megkezdődött annak bírálgatása a napi sajtó hasábjain. A napisajtó kötelességét teljesíti akkor, amidőn ily nagyfontosságú javaslattal szemben a bírálás szabad jogát érvényesíti, s ez ellen nemcsak hogy kifogásunk nem lehet, sőt egyenesen a mulasztás nehéz vádját emelnék a napi sajtó ellen, ha e részbeni kötelességének teljesítésében hanyagságot tanúsítana. De fájdalom, abban az elbírálásban, amelyben a municipális törvényjavaslat a legnagyobb részében ellenzéki álláspontot elfoglaló, s ebből kifolyólag, a kormány minden alkotásával szemben már a priori elfogult napisajtó által részesíttetik, nem nagy a köszönet. Az olyan bírálat, mely teljesen nélkülözi a tárgyilagosságot, amely mindent a pártszenvedély gyűlölködésének sötét színű szemüvegén áttekint, sem az eszmék tisztázására, sem a közigazgatás ügyének sikeres előbbre vitelére nem vezet. Nekünk mint szaklapnak, egyáltalában nem célunk, nem feladatunk a mienkkel ellentétes felfogások felett tollharczba bocsátkozni, de, mielőtt a municipális törvényjavaslat bírálásába bocsátkoznánk, kötelességünknek tartottuk konstatálni azt a teljes rendszertelenséget, azt a puszta szenvedélyesség szülte támadásokat, amelyekkel a sajtó egy része a municipális törvényjavaslat ellen, nem mint szerves egész ellen fordult, hanem kiragadva abból egyes — igaz, hogy nagyfontosságú részleteket, — azokat, mint a törvényhatósági önkormányzat megsemmisítésére irányzott törekvéseket, az absolutismus és a centralisatió előhírnökeit mutatták be ijesztő torzképekben a nagyközönségnek. Felfogásunk szerint a napi sajtónak, ha nemesen fogja fel hivatását, ha lelkiismeretesen kíván megfelelni nagy felelősséggel járó kötelességének, a nemzet beléletére kiható ily nagyfontosságú törvényalkotásokkal szemben legelsőbben tárgyilagosnak és igazságosnak kell lenni, mert csakis tárgyilagos és igazságos elbírálás gyakorolhat meggyőző erőt, s hathat közre a részben, hogy, ha csakugyan vannak az ilyen javaslatoknak, amint hogy lehetnek is, hibái és fogyatkozásai, azok a törvényhozás termében, az arra hivatott, s a felhozott érvek helyességéről meggyőzött tényezők közremunkálásával pótoltassanak és kiigazíttassanak. Ezek előre bocsátása után, a következőkben kezdjük meg a javaslatba felvett fontosabb pótlások és módosítások ismertetését és elbírálását. Legelsősorban, minthogy ez ideig a napi sajtó épen ezen részszel foglalkozott legtöbbet, vegyük a törvénynek a főispánokról szóló IV. fejezetét. Az 1879 : XLII. t.-cz., mely ezen javaslattal módosulást szenved, a főispán hatás- és jogkörét a következőkben állapította meg. A főispán a törvényhatóságok élén áll, őt a király a belügyminiszter előterjesztésére nevezi ki és mozdítja el. Mint a végrehajtó hatalom (a kormány) képviselője a törvényhatóságokban, ellenőrzi az önkormányzatot, s őrködik a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett. Tisztújító székeken a kijelölő bizottsággal együtt gyakorolja a kijelölés jogát, kinevezi a törvényben megnevezett és a tiszteletbeli tisztviselőket, a segéd- és kezelőszemélyzetet. Bizonyos esetekben a törvényhatósági tisztviselőkkel közvetlenül rendelkezik, üresedésbe jött állomásokra, vagy felfüggesztett tisztviselők helyére helyettesít. Számonkérő széket tart, s ezen kívül elnöke a közgyűlésnek, a bíráló választmánynak. A főispáni jog és hatáskörben a most elsorolt jogok és kötelességek a javaslat által meghagyatván, ezen jog és hatáskör a következő tekintetekben nyer a javaslat által bővítést. 1. (54. §. A) pont.) A törvényhatósága területén működő állami közegek az ő ellenőrzési és felügyeleti jogkörébe utaltattak. Ezek működéséről a kormány hoz jelentést tehet, ezektől egyes konkrét esetekre nézve jelentést kívánhat be, az állami tisztviselők kinevezésénél és előléptetésénél véleménye meghallgattatik. Mi legyen a czélja ezen rendelkezéseknek? Nézetünk szerint okvetlenül az, hogy a felelős kormányt, a végrehajtó hatalmat a törvényhatóságokban képviselő főispán, mind a felől, ami az állami közigazgatás terén történik, törvényben megállapított jogosultsággal szerezhessen meggyőződést, és személyes, közvetlen tájékozódás útján, — a mi egyedüli biztos alapja a felmerülő hiányok és bajok orvoslására szükséges felsőbb intézkedések idejében való és czélnak megfelelő megtételének, rendszeresen értesíthesse az állami administrate minden ágának állapotáról a végrehajtó hatalmat. Hogy ezen rendelkezéssel a főispán hatalmi köre lényegesen és pedig egy egészen új irányban terjeszkedik, ez igaz, de mi abban, hogy a felelős kormány azon felügyeleti és ellenőrzési jogot, amelynek gyakorlására, a saját maga által, vagy előterjesztése folytán kinevezett államtisztviselőkkel szemben törvény szerint eddig is jogosítva, sőt kötelezve volt, bizonyos részében a főispánokra ruházza át, nem a kormány törvényben biztosított jogkörének túllépését, hanem egy oly indokolt és helyes intézkedést látunk, mely míg egyfelől a törvényesség szempontjából észrevétel tárgyát nem képezheti, másfelől a részben, hogy az egyes törvényhatóságokban az egységesített felügyelet és ellenőrzés alá helyezett állami közigazgatás terén a megkövetelhető, illetőleg elengedhetetlen rend, pontosság és lelkiismeretesség, mindenütt