Magyar Közigazgatás, 1891 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

IX. évfolyam — 45. szám Megjelenik minden vasárnap. Budapest, W9. november 8. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyén-tér e.y hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ára: Egész évre 8 frt, félévre 4 frt. Hirdetések árszabály szerint. Kiadóhivatal: Sebestyén-tér 6., hová a táp­anyag részét illető küldemények czimzendők. A belügyi tárcza 1892. évi költségvetése. A belügyi tárcza 1892. évi költségelőirányzatában a kiadások 283,703 frt többletet mutatnak, mely összegből 178.000 frt esik a rendes szükségletek emelésére. Akár egyik, akár másik összeget vegyük összehasonlítási alapul, akár relative, vagyis a törn tárczákhoz viszonyítva, akár absolute, vagyis csupán a belügyi tárcza keretébe tartozó és kielégítésre váró igényekre tekintettel vegyük az elő­irányzatot tárgyilagos bírálat alá, a 178 vagy 283 ezer forintos plusz igen szerénynek mondható. Eltekintve a kereskedelmi tárc­ának főként az ismere­tes jelentékeny vasúti üzemi kiadásokból eredő 10 millió forintos előirányzat emelkedésétől, míg a rendes kiadások a pénzügyi tárczánál 1.495.000 frttal, a honvédelmi tárczá­­nál 982.000 frttal, a földmivelésügyi tárczánál 800.000 frttal, az igazságügyinél 473.000 frttal, a kultuszminiszterinél 310.000 frtnyi emelkedést mutatnak, addig a belügyi tárcza 1892. évi költségelőirányzatában a rendes kiadások­nál mindössze 178.000 frt emelkedés szerepel. Pedig ezen összehasonlításnál még azon körülmény is figyelmet érdemel, hogy e jelenségnek immár hosszú időre visszamenő múltja van, mert míg a többi tárczák a múltban nem mindig csak a szükséges és hasznos kiadá­sokra szorítkoztak, hanem néha még luxuskiadásokat is megengedtek maguknak, addig a belügyi tárcza költség­­vetése hosszú időn át részben még a realitás rovására is változatlanul maradt s csak a legújabb években lett az elodázhatlanul szükséges fejlődés és a költségvetési tételek elengedhetlen realitása szempontjából megbolygatva és lassú tempóban növelve, így a belügyi tárcza 1888. évi költségvetése: 71,000, az 1889. évi: 146,000, az 1890. évi: 227,000, az 1891. évi: 201,000 frt előirányzati emelke­déssel jön egybeállítva és törvényhozásilag megszavazva. Ezen előirányzatemelkedések néhány más apróbb tételtől eltekintve, mindig 37 czim, u. m., a közbiztonsági, a köz­egészségügyi és humanitárius kiadások czimei közt osz­lottak meg, tehát oly czimeken, melyekre felveendő össze­gek nagyságát nem annyira a lehetőség, mint inkább a kényszer szokta megszabni, hol nem a szükséglet irányí­tandó a fedezethez, hanem a fedezet mérvét a szükséglet parancsoló ereje szabja meg. A fentiekből is következtethető, hogy a belügyi tárcza 1892. évi költségvetése körülbelül a régi nyomokon halad s hogy a mutatkozó szerény emelkedést csak a valódi szükség és a realitás számlájára kell felírni. A feltevés bizonyossá válik, ha kissé részletesebben bepillantunk a költségvetésbe, midőn meglátjuk, hogy némely jelenték­telenebb más emelkedésektől eltekintve, most is csak a fent érintett 3 czim szükségleteinek emelése czéloztatik, a­mennyiben a betegápolási költségek 18,000 frttal, a tébolydás kiadások 20,000 frttal, a csendőrségi szükséglet 110.000 forinttal, a fővárosi államrendőrség szükséglete 27,000 frttal, a tolonczkiadások 6000 frttal lettek emelve, vagyis hogy az 1892. évi rendes kiadásokra előirányzott többlet a közbiztonsági, közegészségügyi és humanitárius szükségletekre, ezeknél is a legszigorúbb takarékosság határai közt s a legégetőbb kívánalmakra tekintettel jön felvéve. Tehát a belügyi tárcza 1892. évi költségvetése még mindig nem a reformaera első költségvetése, a­mint azt a jelen év kezdetének biztató auspicziumai közt már remélni mertük. Nem a kormány hibája ez, de azoké, kik a megkezdett reformok megvalósulását erőszakosan egyelőre megakadályozták. Milyen másképen nézne ki a belügyi tárc­a 1892. évi költségvetése, ha a vármegyei közigazgatási reformtörvényjavaslat már ez évben törvény­erőre emelkedhetik s ha a kormány már a jövő évben tényleg megkezdheti Magyarország újjáalakításának nagy munkáját, mely, ha erős meggyőződésünk szerint nem is hosszú időre — de fájdalom még a legjobb esetben is a közigazgatási szolgálat és a nagy közönség érzékeny hátrányára­­— odáztatott el! A várva várt reformaera tehát az 1892. évi költség­­vetésben még nem nyilatkozik meg, a vármegyék bel­­igazgatásának évi szükséglete még jövőre is a 4.515.000 fo­rintos állandó összeg Procrustes-ágyába van beszorítva. Igaz, hogy a belügyi igazgatásnak több oly ágazata van, mely a czélba vett közigazgatási reformra való tekintet nélkül is fejlesztést, attól függetlenül, az eddiginél foko­zottabb gondozást igényelne. Ott van a fent érintett köz­­biztonsági, közegészségügyi és humanitárius igazgatás nagy területe, melynek megművelése érdekében, ha újabban éven­­ként fokozatosan történt is valami, de korántsem annyi, hogy itt már meg szabadna állani. Az ország közbiztonságának emelése érdekében a csendőrségnek az eddiginél gyorsabb tempóban fejlesztése kívánatos lenne, a­mennyiben ezt egyfelől az ország pénz­ügyi helyzete, másfelől a csendőrségi szolgálatra rendel­kezésre álló alkalmas emberanyag megengedi. Ezzel kap­csolatosan a határszéli közbiztonsági szolgálat javítása szintén előkelő közrendészeti teendőt képez. A tolonczügy terén kétségbevonhatlan javulást ered­ményezett az 1885. évi tolonczügyi kormányrendelet, de nem mernék állítani, hogy még ez a javított tolonczozási eljárás is valami mintarendszer lenne s óhajtva várjuk az 1890. évi költségvetés indokolásában lefektetett azon örvendetes ígéret megvalósítását, hogy a tolonczozásnak Budapestről, mint központból az ország határai felé ki­sugárzó több vasúti és vízi fővonalon való szabályos irányítása és ezzel kapcsolatosan egy némely vidéki toloncz­­gyű­jtő állomásnak szervezése van tervbe véve. A toloncz­­ügygyel kapcsolatosan a kóbor-czigányügy gyökeres meg­oldása is régóta érzett szükség. A fővárosi rendőri szolgálat a főváros rohamos fejlő­désével arányos fejlesztésre vár.

Next