Magyar Közigazgatás, 1909 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-22 / 34. szám
34. szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1909 augusztus 22 Napjainkban azonban oly sűrűn kerülnek napfényre tanköteles korban álló fiukból szervezett tolvajbandák, hogy ezen jelenség forrásának nyomozását mellőzni nem lehetett. Az ifjúság körében jelentkező szörnyű esetek forrása abban található, hogy az utolsó évtizedben a detektiv-regények özönével van könyvpiaczunk elárasztva. A detektiv-regények ezen özöne s a napisajtó törvényszéki hírrovatai, továbbá az esküdtszéki tárgyalásokról hozott tudósítások teljesen megfertőzték különösen fővárosunk és nagyobb városok társadalmát, különösen pedig annak új nemzedékét. Ezen szellemi járványt még inkább fokozza a színpad. A színpadokon Conan Doyle, Hornung, Mirbeau úri gonosztevői vannak bemutatva, a vidéki színpadokon pedig Nick Carter, Nobody, Buffalo Bill szerepelnek hősökként. De ez még mind nem elégséges az új nemzedék lelki világának megmérgezésére. A mozik a detektív-regények hőseit mutatják be a legalsó néposztályok tömegeinek. A népléleknek ezen nagymérvű s rendszeres megfertőzése aztán meg is termi gyümölcseit különösen a fővárosban. Az államrendőrség számos bűneset kinyomozásánál a detektív-regények anyagában találja meg az elkövetett bűncselekmények rugóit s tudomásunk szerint az államrendőrség legközelebb a statisztikai adatok tömegét fogja bemutathatni arról, hogy mily befolyást gyakoroltak a detektiv-regények a főváros kriminalisztikus állapotainak legújabb kialakulására. A detektiv-regények ezen pusztító hatása mellőzhetlenné teszi, hogy a magyar törvényhozás és kormányzat a sajtószabadság czégére alatt pusztító kalózok és rablólovagok czéhe ellenében a leggyökeresebb megtorló intézkedéseket vegye tervbe. A pornográfia szégyenletes üzelmeinél semmivel sem képviselnek kisebb veszélyt a detektív-regények, színdarabok és mozimutatványok, valamint a tolvajnyelv népszerűsítésére irányított üzelmek. Óriási veszedelem fenyegeti e téren a magyar társadalmat, oly veszély, melynek szennyes hullámai jeltelen sírba temetnék azon magyarságot, mely századokon át volt a keresztény-európai czivilizácziónak védbástyája a barbár kelet ellen. -----------------A kiskorú leányok védelme a prostitúczió ellen. A családi tűzhelyen belül a családi tűzhely gazdászati szükségleteinek kielégítésére vannak a házi vagy benső cselédek. Ezen házi vagy benső cselédek nagy többsége kiskorú leányokból áll. Felette sajnos tényként kell azon körülményt megállapítanunk, hogy az 1876. évi XIII. t.-czikk meghozatala idejében a kiskorú leánycselédek megvédését a prostituczió polypkarjaival szemben nem domborították ki úgy, miként az szükséges lett volna. Alig találunk szakaszt az 1876. évi XIII. t.-czikkben, mely a kiskorú leányoknak a prostituczióval szemben való megóvására szolgálhatna. A kiskorú leányok megvédésére talán leginkább az 1876. évi XIII. t.-czikk 14. §-át lehet felhasználni. A 14. §. szerint: «A jó erkölcsökbe vagy törvénybe ütköző cselekményekre, daczára az ellenkező szerződésnek, senki sem kötelezhető. És mégis azt látjuk napról-napra, hogy a bordélyüzlet-tulajdonosok cselédkönyv mellett jelentik be a rendőrhatóságoknál a kiskorú leányokat. Hogy a kiskorú leányok ilyen vállalkozásának bejelentésével a rendőrhatóságok az illetékes gyámhatóságot értesítenék, ilyen eset még nem fordult elő. Egészen rendszeresen űzött országos gyakorlat az, hogy a bordélyosok cselédkönyv becsatolása mellett jelentik be a kiskorú leányokat. Pedig ime magának az 1876. évi XIII. t.-czikknek fent idézett 14. §-ában olvasható szöveg is elegendő fegyvert szolgáltathatna rendőrhatóságaink részére ahhoz, hogy a bordélyosok által cselédkönyv bemutatása mellett teljesített bejelentéseket nemcsak a kiskorú, de még nagykorú leányok részéről se vegyék tudomásul. Az önjogú leányoknak keresetszerű kéjelgés üzésére cselédkönyv mellett való bejelentését még talán tudomásul vehetik a rendőrhatóságok az illető nagykorú leánynak jegyzőkönyvbe vett személyes szóbeli nyilatkozatával kapcsolatban. Azonban arra már nem tudunk semmiféle mentséget, midőn a bordélyosok által kiskorú leányokat jelentenek be cselédkönyv becsatolása mellett. Pedig az ilyeneket a rendőrhatóságok tudomásul veszik, anélkül, hogy az illetékes gyámhatóságot értesítenék. Úgy hisszük, a nemzetközi leánykereskedők már annyira megpirították hazánk közhatósági szervezetét a «Hungara» áruczikknek tömeges szereplésével, hogy végre-valahára talpra állhatna a magyar belügyi kormányzat és megkezdhetné a harczot a magyar leányok védelmére. Ezen harcznak első fegyvereként az 1876. évi XIII. t.-cz. 14. § a szolgálhatna. Azon szégyenletes állapotnak valahára véget kellene vetni, hogy a bordélyosok cselédkönyvek becsatolása mellett jelentenek be leányokat keresetszerű kéjelgés űzésére. Azt sem volna szabad egyáltalán megtűrni, hogy kiskorú leányok jelentessenek be a rendőrhatóságokhoz, anélkül, hogy erről a gyámhatóságok értesíttetnének. Rendőrhatóságaink a kiskorú leánycselédeket a gyámhatóságok közreműködésének igénybevétele nélkül nem lehetnek képesek megvédeni a prostitúció ellen. Azért is ha belügyi kormányzatunk komoly lépéssel kíván előre menni a hazánkból táplálkozó nemzetközi leánykereskedelem beszüntetése végett, akkor kötelezze rövid uton a rendőrhatóságokat, hogy leányoknak keresetszerü kéjelgésre való bejelentését cselédkönyv alapján ne tűrjék meg s legalább a kiskorú leányoknak keresetszerü kéjelgésre való bejelentéséről esetről-esetre az illetékes gyámhatóságokat értesítsék. Hogy az árvaszékek ilyen értesítés alapján a kiskorú leányok szüleinek vagy gyámjainak felelősségre vonása iránt intézkedjhetnek , az magától értetődik. Az sem szenvedhet kétséget, hogy sok esetben ilyen után képesek lesznek árvaszékeink a kiskorú leányokat a prostitúcióból kiszabadítani. Hogy a belügyi kormány ilyen rendelkezése óriási méretekben szaporítaná meg a gyámhatóságok munkaterhét, az kétséget nem szenved. De a czél és feladat oly nemes és humánus, hogy a magyar gyámhatóságok tisztikara bizonyára a legnagyobb készséggel fogja munkaerejét ezen feladat megoldásának szentelni. KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS. — Az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk 36. §-ában a hitfelekezeti iskolát fenntartóknak biztosított községi iskolai adókedvezmény fennáll 5% erejéig a községi pótadóval szemben is, ha a község iskolai adót nem vet ki, hanem a községi iskola fenntartási szükségletét községi pótadóval fedezi. A 36. §. kedvezményének érvényesítésénél nem az összes felekezeti lakosok összesített felekezeti adóját kell számítani, hanem csupán a felekezet egyes tagjainak a felekezeti iskola fentartásához való egyéni hozzájárulását, viszonyítva egyéni állami adójuk összegéhez. A m. kir. közigazgatási biróság 1907. évi 5320. sz. határozata. A közigazgatási biróság S. vármegye törvényhatósági bizottságának, N. község 1906. évi költségvetése ügyében 1906. évi 333. szám alatt hozott határozatának azon része ellen, mely a női izraelitáknak a községi iskola fentartásához való hozzájárulásához vonatkozik, N. község elöljárósága által beadott panaszt az 1896. évi XXVI. t.-cz. 50. szakasza alapján tárgyalás alá vévén, következőleg ítélt. A m. kir. közigazgatási biróság, a panasz következtében megállapítja, hogy a nő i izraelita hitközség tagjai a női községi iskola 1906. évi fentartási költségekre kivetendő községi adónak 5%'os megnet kl haladó részéhez csak annyiban tartoznak hozzájárulni, amennyiben az izraelita hitközség tagjainak az izraelita iskola fentartási költségeihez való egyéni hozzájárulása azok egyénileg számbaveendő adójának 5%-át nem meríti ki. A községi iskola fentartására fordítandó községi adónak 5%-ot meghaladó része azonban az izraelitákat a többi községi lakosokkal és birtokosokkal egyenlően terheli. Indokok: Az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk 36. §-a értelmében azok a községi tagok és birtokosok, a kik a törvényben kijelölt kellékeknek megfelelő hitfelekezeti iskolát tartanak fenn, csak annyiban köteleztetnek a községi iskola fentartásához járulni, amennyiben az az összeg, amelylyel 4 -