Magyar Közigazgatás, 1920 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-26 / 39. szám
XXXVIII. évfolyam. — 39. szám. Megjelenik minden vasárnap. Budapest, 1920 szeptember 26. Szerkesztéség: II., Székely-u . 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér serkin), hove a lap szellemi részét illető küldemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Előfizetési ára: Egész évre____96 korona. Fél évre_______ 48 « ALAPÍTOTTA: BONCZA MIKLÓS. Kiadóhivatal: II., Székely u. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér sarkán), hova a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. Kéziratokat vissza nem adunk. Hirdetések árszabály szerint. Olvasóinkhoz. Költségeink napról-napra való növekedésére tekintettel, lapunk megélhetésének, illetőleg legalább is a készkiadásoknak lehető biztosítása érdekében. olvasóközönségünket nyomatékosan kérnünk kell, hogy úgy a folyó évre esedékes előfizetési díjakat, mint a múltra vonatkozó esetleges díjhátralékokat — akár a megküldött postatakarékpénztári lap felhasználásával, akár postautalványnyal — mielőbb hozzánk juttatni szíveskedjenek. Lapunk előfizetési díját a papíráraknak és nyomdai költségeknek előre nem látott újabb jelentékeny emelkedése mellett sem kívánnák évközben fokozni, ellenben a hirdetési díjaknak aránylag még mindig mérsékelt újabb emelésétől — sajnálatunkra — el nem zárkózhatunk. A szerkesztőség. Az új földreformjavaslat. Két év alatt immár a tizenötödik vagy tizenhatodik törvényjavaslat, mely azzal a kissé merész, de mindenesetre nemes igyekezettel lép a közvélemény elé, hogy végre teljes egészében «megoldja» a földkérdést. Pedig már születése pillanatában sem teszi épkézláb teremtmény benyomását, mert a magyar földkérdés Achilles sarkát, a pénzügyi megoldást, ez a javaslat is óvatosan elkerüli, mondván, hogy azt a földművelésügyi miniszer a pénzügyminiszerrel egyetértőleg egy későbbi időpontban fogja megállapítani. Tehát megint csak halasztás. Nem tagadjuk, a pénzügyi kérdés mindenesetre egyik legnehezebb része a földreformnak. Hiszen a földbirtok árának meghatározása már a háború előtt sem volt egyszerű dolog, különösen ott, ahol a nagybirtok túltengése mellett ilyen birtok ritkán került eladásra. A mai viszonyok között pedig éppen nagyon nehéz. A pénz elértéktelenedése miatt nagy kockázatot vesz magára úgy az eladó, mint a vevő fél. Az eladó rossz pénzt kap, a vevő pedig — ha hitelre vásárol — a pénz várható javulásánakkövetkezésével egyre fokozódó terhet vesz magára. Ezért kénytelenek vagyunk rámutatni arra, hogy az igazi magyar földreformot, amely ezt az évtizedes, vagy ha tetszik évszázados keserű problémát egyszers mindenkorra eltüneti majd a nagy magyar problémák sorából, az az államér el fogja hozni, aki a pénzügyi gordiusi csomót is ketté tudja ágni. A világért sem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a pénzgyi nehézségek miatt az egész földkérdés rendezését el kell hozni. Mert a földbirtok-politikába való állami beavatkozását égető szükségessége ma már hál' Istennek teljesen eldöntt kérdés, amelyet az élet régen megérlelt. Bár történt volna tobb, mert akkor nem nehezednék egész politikai és gazdaági életünkre e kérdés oly nagy súlyival, s nem kellene egyszerre nagy földterületeket megmozgatnunk, aminek mindig úgy veszélyei vannak, úgy gazdasági, mint szociális szemontból. Azonban vannak itt más nehézségek is, amelyek mellettem lehet szó nélkül elmenni. Eddig semmiféle statisztikas támítás nem állott rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy csonka Magyarországon milyen nagyságú a szociális birtokolitika céljaira igénybe vehető nagy- és középbirtok terüde? Az új földreform javaslat e tekintetben most kielégíti iváncsiságunkat, sajnos olyan döbbenetesen szomorú szálakkal, hogy ha eddig is óriásinak láttuk a földproblémát, ezentúl szinte transcendentális hatalmak után kutatunk, amelyek ezzel a feladattal sikeresen megbirkózni tudnának. A csonka Magyarország területén a gazdaságok szántóföldterülete megközelítően kilenc millió katasztrális hold; ebből az ezerholdasnál nagyobb birtokosok kezén 96 millió hold, az ötszáztól ezer holdas gazdák kezén pedig 086 millió kát. hold van. Az ötszáz holdasnál nagyobb birtokokra eső szántóföld területe tehát mindössze 246 millió kát. hold, azaz csupán 27 százaléka az egésznek. Nagyjában tehát két és fél millió kát. hold olyan szántóföld áll rendelkezésünkre — feltételezve a nagy- és középbirtok tökéletes felosztását — amely a népies birtokpolitika szempontjából figyelembe jöhet. Nagyon vigyázzunk azért, hogy egy szép napon arra a szomorú valóságra ne kelljen ráeszmélnünk, hogy nincs elég föld. Az egyéni igények sorrendjét a javaslat körültekintő gondossággal igyekszik megállapítani. Hosszú sora vonul fel előttünk azoknak, akiknek majd a magyar föld egy darabkájára igényük lesz. De bár a törvény bölcs mérséklettel hangsúlyozza, hogy egyéni jogcímen senkinek sincs követelési joga, mégis attól félünk, hogy mindenki csak azt fogja nézni, hogy a törvény nevezetes 2. §-ának hét pontjában fel van-e sorolva az igénylők között és aztán már semmiféle józan érv nem fog rá hatni. Mindenesetre a javaslat törvényhozási tárgyalásánál módot kell majd találni ennek ellensúlyozására. Ha másképen nem, el kell fogadni a régi, Rubinek-féle javaslatnak azt az a nagyon helyes elvi kiindulását, hogy az egyéni rátermettség és a vagyonszerző képesség azok a kritériumok, amelyek minden körülmények között és pedig elsősorban figyelembe veendők. Készségesen elismerjük, hogy az előttünk fekvő javaslat indokolása leszögezi: «a nagybirtokot azonban teljesen eltörölni senki sem akarja.» A nem földműveléssel foglalkozók élelmezése — úgymond — s a hadsereg ellátása megköveteli a jól berendezett és kezelt nagy- és középbirtokok fentartását. De nemcsak ez a körülmény követeli a nagyobb birtokkategóriák részbeni fentartását. Ugyanis tisztában kell lennünk azzal, hogy a földbirtokreform végrehajtása alatt, de utána is egy jó ideig a mezőgazdasági termelés veszteségei igen jelentékenyek lesznek. Ha például egy nagybirtokot vagy középbirtokot valahol törpebirtokokra fogunk felaprózni, ez természetszerűleg kultúrasülyedéssel jár. Mert a kisüzem egy ideig nem lesz képes a termelésben azt a tempót betartani, amelyre a nagyüzem a maga nagyszerű felszerelésével minden nehézségek nélkül képes volt. A tudás, a szorgalom, a tőke és a kitartás idővel persze eliminálja majd ezt a sülyedést, de az ország ellátása szempontjából komoly intelem szól ebből a megállapításból azokhoz, akik pillanatnyi napi sikerekért tabula rasát akarnának csinálni virágzó mezőgazdasági üzemek helyén! Mindenesetre a szociális béke érdekében egy bizonyos fokig minden áldozatra készek vagyunk, még arra is, hogy néhány évig kisebb karéj kenyérrel fogunk megelégedni. Mert azt tartjuk, hogy nemcsak a termelésnek szolgáltatási képessége határozza meg valamely nemzet fenmaradását, hanem annak a földnek szociális teljesítőképessége is. Ez pedig az, hogy az emberek nagy tömegét magához fűzi, azok számára önálló tűzhelyet biztosít, lelki megelégedettséget szerez és végül leköt. Ebből a szempontból óhajtjuk, hogy ez a sok nyugtalanságot okozó problémája a magyar közéletnek tető alá jusson. Ma ebben a zűrzavaros világban semmi sem kívánatosabb, mint hogy az embereket a lehetőség határain belül minél