Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 3. évfolyam (Budapest, 1915)
1-12. szám tartalomjegyzéke - Tárca - Zseromszki István: Útban az ég felé
(Alkony, Világító torony) sokoldalú fejlődésre képes költőnő s kortársai közt gyorsan figyelmet fog kelteni, ha pedig valamely hivatott szerencsés irányításban is részesülhet, költészetének nemsokára oly előnyei is nyilvánvalóan kitűnnek, aminőket most csak gyanít, de meg nem állapíthat belőle a kritikus. Az ismertebb költőnők közül a már Justh Zsigmondtól magasztalt Czóbel Minka neve tűnt fel a Katholikus Szemlében (Virágfolyam). A rajzok és elbeszélések a múlt évben sem állottak a cikkek s értekezések magas színvonalán. Az irodalmi vonatkozású tanulmányok között Lám Frigyesnek Baudelaireről írt bíráló ismertetése s Karl Lajostól Veszprémi Boldog Helén élete rendkívül érdekes; Tordai Ányos kritikái, Prohászka Ottokár és Trikál József könyvismertetései a feldolgozott munka révén magára a tárgyra s annak gyakran egész körére is kiterjesztik feladatukat, hogy összegezve, sűrítve az éles ítélet messzeható világításában mutassák be azt az eszmei hátteret, amelyből egy-egy könyv kiemelkedik vagy amelyben, idejét múlva, el fog veszni. Élvezetesek a művészetek körébe vágó számos dolgozat között Járosy Dezső zeneművészeti szemléi, b. j. ellenben, a színházi szemle írója, legalább véleményem szerint, nagyon is szerény erő ily kiváló folyóirat ítélőtáblájánál. A Magyar Figyelőnek ezúttal csupán regényét kívánjuk behatóbban elemezni. Címe: Tabán, s fiatal szerzője néhány tipikus, ironikus tárgyiassággal rajzolt alak, egy melancholiko-komikus szerelmi dráma s végül valamicskét kesernyés, még nem kiérett humorú reflexiók világánál érezteti inkább, mint láttatja velünk a pusztuló régi Buda e sajátságos városrészének a jelenbe is átnyúló közelmúlt korszakát. A munka egészében még nem mondható élvezetes olvasmánynak, tele van művészietlenséggel és ízléstelenséggel, helyenkint nagyon is gyarló kivitele minduntalan elveszi a nem literátor olvasó kedvét attól, hogy az egyenetlen alkotásból némi fáradtsággal rekonstruálja magának a regény alapját tevő kitűnő koncepciót, írójának egészében véve vonzó és már is gazdagnak nevezhető egyéniségét, letagadhatatlan tehetségét a humorisztikai téren s annak a különös, félszeg világnak lehetséges pendantját, amelynek jobbára csak domború vetülete a szerző tolla alatt olykor annyira lehetetlen grimaceokat vág. A Zenécske, Kudlár Antal enciklopédiás író (tabáni) és Kormorán (a ragadozó pesti) között lejátszódó s részben siralmas szerelmi hármas hátterében omlasztják a Tabán kis házainak kőfalait a tót csákányok, a városrész szabályozását foganatba vette az építészeti bizottság és Tabánnak mint anachronizmusnak, a huszadik század, s az elhatalmasodó pesti szellem nevében pusztulnia kell, hogy kövei maguk alá temessék az új világrendben már lehetetlen, de olyannyira kedélyes szokásokat, furcsaságokat, típusokat, amelyek másfelől talán egyedül tartották még össze e roskatag falakat, e tűz- és vízveszélyes sikátorokat, a külvárosi építkezésnek e kicsinyességükben és esetlenségükben is barátságos, most regényírói szemmel meglátott emlékeit. Ez persze a humorista látószöge s e ponton érezzük, mily ügyességgel kapcsolja a szerző Tabán sorsát a tabáni erkölcsökével. Zenécske átjár a Liszt Ferenc térre, énekelni tanul, s a pesti egy nyári napon átjön a Tabánra, azzal a föltett szándékkal, hogy megszökteti Zenécskét Kudlár doktor úr elől, ki neki anyai engedéllyel, de — úgy látszik — kevés ügyességgel adja a francia leckéket. Kormorán győz, s a történet tanúi (Ágrólszakadt herceg és bizalmasa, Grandezza Jakab) Kudlár Antal enciklopédiás írót, a Tabán lebontását megakadályozni hivatott terjedelmes emlékirat szerzőjét, megtalálják toronyszobájában.