Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 3. évfolyam (Budapest, 1915)
1-12. szám tartalomjegyzéke - Tanulmányok - Deák Viktor: Bródy Sándor drámái
446 fás egyenjogúsítását, az esküdtszék behozatalát, csupa olyasmit, amit a maga materialista világnézetével haladásnak, a felvilágosodás terjedése jelének kell tekintenie. S ha ő mégsem lát a mi viszonyainkban egyebet feneketlen romlottságnál, az egyrészt mestere szolgai utánzásának, másrészt a divatnak tudható be. Azok a társadalmi viszonyok, amelyek között Bródy drámái lejátszódnak, olyan rettenetesen romlottak, mint amilyennek Zola festette III. Napóleon korának életköreit. A falu népének, a magyar parasztságnak az erkölcsei egyszerűen borzasztóak, mint azt Bródy mester a Dada című „erkölcsrajzában elénk tárja. A paraszt dologkerülő, durva, alattomos, aki megsértett tisztességérzetére hivatkozva, el akarja emészteni leányának törvénytelen gyermekét, de tüstént megbékél, mikor az esetből anyagi hasznot húzhat. Az álszenteskedő és kapzsi asszony méltó párja urának, csak a megesett leányban látunk némi erkölcsi értéket, de ezt is az együgyüségnek oly mértékével párosodva, amilyent Zola és Maupassant cselédalakjaiban figyelhetünk meg. A falusi úgynevezett intelligenciát A tanítónőben és a Hófehérkében gyorsfényképezi le Bródy. Az előbbiben az eszem-iszom kántorcsalád, s a tanító, az utóbbiban a kálvinista pap házanépe az ártatlan ostobaság mintaképe, mint ahogyan Pesten szokás a falusiakat tekinteni, a Tanítónő többi alakjai, a szolgabíró, a káplán, az úrrá lett paraszt familia olyan lelki hitványságot tanúsítanak, mintha édes testvérei volnának a Rougon-Macquart-család tagjainak. Budapest sokat emlegetett erkölcseiről több drámában is kapunk képet. A nyomor erkölcseit két drámában tárgyalja: a Medikusban a diáknyomorét, a Dadában a facér cselédekét. Eredetiség egyikben sincs. A Dada-beli kvártélyos asszony a maga brutális rendőrférjével, a csirkefogók és cselédek Gorkij Éjjeli menedékhelyéről kerültek a cselédkvártélyba, csak az istenes Péter származását nem könnyű megállapítani: úgy tetszik, az orosz dráma Lukájának és Justh Zsigmond Gonyó Jurisdja nazarénus legényének vegyülékéből állott elő. A diáknyomor képe (Medikus) teljesen fantasztikus. Nyomorgó diákok vannak ugyan nálunk, de olyan diáknyomorról, amilyent itt Bródy fest, hála Istennek nem lehet szó. Érdekes különben, hogy a diáktanya e cinikus, mondhatnám akasztófahumorú alakjai közül a drámaíró legvonzóbb képpel egy zsidó orvosnövendékről szolgál, aki féltve őrzött vizsgadíját is odaadja házasodni készülő pajtásának. Szinte csodálatosnak tetszik, hogy a középosztály élete nem vonta magára a mi szabadalmazott naturalistánk figyelmét. Festi ugyan egy orvos {Medikus), egy ügyvéd {Dada) s egy milliomos {Tímár Liza) családjának életét, de ezek, — hogy is mondjuk csak — éneklő hangsúlyozásuk és torokhangokban gazdag kiejtésük miatt nem számíthatók a magyar középosztály képviselői közé. Hogy az orvoscsaládról festett kép hű-e, annak elbírálására nem érezzük magunkat illetékeseknek, nem akarván abba, a Bródynál igen gyakori hibába esni, hogy olyan dologhoz szóljunk hozzá, amelyet nem ismerünk, legalább is nem szemé- Deák Viktor: Bródy Sándor drámái.