Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 3. évfolyam (Budapest, 1915)
1-12. szám tartalomjegyzéke - Tárca - Svensson S. J.: Nonni és Manni
Napló. Bukovinát, melyet ismét megszálltunk, erős offenzívánk a Pruth folyóig biztosítja seregünknek. Keletporoszország sokat szenvedett az orosz betörésektől. Mesteri volt a téli mazuri csata, mely ezen portyázásokat letörte. A Tilsittől Luckig húzódó 200 km-es orosz arcvonalat febr. 8-án északon és délen egyszerre támadták meg a német seregek. Az északi és déli szárnyak bekerítő mozdulattal, a 200 km-es távolság ellenére, vasgyűrűként roppantották össze a Sievers tábornok vezetése alatt álló 10. orosz hadsereget. Febr. 21-én a foglyok száma 100,000, köztük 7 tábornok, az ágyúké 300. A kárpáti harcok válságos idejében kaptuk márc. 22-én a hírt Przemysl elestéről. A vár mint erősség állna most is — nagyon értékes lenne előretörő offenzívánk sikere esetében, — ha a puskaporhoz és bátorsághoz kenyér is lett volna. Azt nyugodtan elfogadhatjuk, hogy a San-vonal feladása után nem döntő fontosságú, de bizonyos, hogy fennállása csak morális értékét tekintve is, nagy nyereség volna. Hofer ápr. 13-án az oroszok kudarcáról értesít az Uzsoki-szoros vidékén. Ápr. végével elcsendesül a kárpáti front. Mi pedig készülünk az offenzívára, mely a Dunajec, Gorlice, Tarnov mellett lezajlott dicsőséges napokat hozza meg. Egyelőre még nem méltatjuk e sikereket, mert rendkívüli perspektívát tárnak fel s jobb lesz az egész képet szemlélni annak idején. Délen minden csendes. Nov. 7-től 15-ig a Kolubara-menti harcokban Szerbia határozott vereséget szenvedett, melyet Belgrád hirtelen megszállása követett. Ügyes diplomáciai sakkhúzással vonták el ekkor a szerbek a bolgár határon elhelyezett csapataikat s túlerejük heves támadásával a Drina mögé szorították a mieinket. A dél vár az északra: itt csak akkor indul meg a támadás, ha sikerül megfelelő hadsereget küldeni a kitűnő és vitéz szerb erők ellen. A nyugati hadszíntéren dec. 17-én Joffre offenzívát kezdett, mely azonban megtört a német állásokon, sőt 150,000 ember veszteséget is okozott 38— 40,000 főnyi német veszteséggel szemben. Az Argonnokban kemény harcok közt nyomulnak előre a németek s az erdőség kétharmadát megszállva tartják. Joffre offenzívája után a németek kezdtek ellentámadásba, mely jan. 11 és 14-ike közt Soissons-nál 15 km-nyi tért nyert számukra; megtisztították az Aisne jobb partját a támadó franciáktól. A német jelentés szerint: „csapataink fényes fegyverténye ez a legfőbb hadúr szeme előtt". 5200 francia fogoly, 35 ágyú a zsákmány; a csatateret 4—5000 francia holtteste borította. Flandriában a németek lassan tért nyernek. Antwerpen után Calais-ra is rákerül a sor, és csak Dünkirchen meg Calais fogja pótolni Párist. Törökország háborúja tulajdonképen csak újabban kezdődött meg, azaz febr. 19-én, midőn a francia és angol flotta megkezdte a Dardanellák ostromát. Eddig az ostromról csak kudarcot jegyezhetünk fel; a Gallipoli-félsziget hozzáférhetősége meghozta ugyan azt a kétes értékű eredményt az entente-nek, hogy török földre léphetett a híres szorosok partján, de alighanem csak az eddigi nem csekély emberáldozatot fogja gyarapítani. Törökország életrevalósága, ereje, elszántsága a Dardanellák körül, ha meg is lep bennünket, de könnyen érthető. Ez az életere egy még némileg is európai törökségnek. Márc. 18-án felhagytak egy időre a febr. 19-én megkezdett támadásokkal, melyek legutóbb újult erővel indultak meg, újabb kudarcokkal gazdagabbak. Egyet világosan látunk a Dardanellák mellékén folyó harcokban: 477