Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 8. évfolyam (Budapest, 1921)
1-8. szám tartalomjegyzéke - Számok listája - 3. szám
gyezve találunk. Sohasem általánosít : mindig csak az egyes esetről számol be, de a kép, amit emberekről és viszonyokról ezekből a részletrajzokból összeállítunk, annál igazabb és elevenebb. A foglyok életéről sincs panasza : látja jól, hogy az emberi erőnek hol a határa, és ha könnyes is a szeme, meg tud nyugodni a változatlanban. Képei nem mesterkélten faragott, hátborzongató jelenetek , de egy-egy apróság, mint a kis önkéntes zsebkéssel való nyilatkozása, mint a magát grófnak kiadó zsidófiú végzete, egy-egy ajándék fogadása, egy-egy üzenet átvétele nemcsak a fogolyélet elszakítottságának enyhíthetetlen fájdalmára ébreszt reá, hanem örvényeket is sejtet, amiknek mélyén nem is egyes embernek, de a magyarságnak tragikuma zajlik A könyv élményeinek az írónő életével való szoros kapcsolata ad ennek az írásnak olyan érdekességet, hogy nehéz megválni tőle, amíg az írónő szívét és a foglyok keserűségét fenékig meg nem ismertük. A könyv nem íróművészet termékéül készült , vigasztaló vallomásnak, ami emléket enyhít, fájdalmat tompít, reményt erősít ; stílusán érzi is az ember, hogy nem avatott, vagy legalább is nem gyakorlott toll veti papírra a szavakat, — de csak a stílusán ; a könyv élményelmondása, sietve papírra vetett helyzetrajzai, futó emlékből kiépülő alakábrázolásai művészkézre vallanak, beszámolásában alig van hely, ahol a hivatalos pontosság a művészi elképzeltetés fölé kerekedne. Azon a vigaszon kívül, amit ez a művészet ad, van e könyvnek még egy jelentősége : történeti forrás ez a munka, amiből a ma és a jövő a háborús száműzetés képét és telepeit ismerheti meg. Nincs, vagy alig van magyar család, amely keserű szomorúsággal ne emlegetne egy csomó orosz várost, ahová hónapok, esztendők sóhaja, aggodalma, reménye szállott, avagy tán ma is száll : ezekre gondolt az írónő, amikor vonzó könyvét közrebocsátotta : ezeknek akarja megadni azt, amit az üllői úti parasztasszonyok reméltek tőle. Hegedűs Béla. Lépes Vince: Küzdelem a koronáért. Királyválasztás 1440-ben. Stephaneum kiad. 1921. 80. 1481. Ára 44 kor. Lépes kis könyve afféle regényes történeti rajz ; nincs nagyobb igénye, mint az 1440. évi királyválasztás eseményeit élvezetes formájú mesében felújítani. Ezért nemcsak a vaskosabb tévedéseket kerüli, de még egy-egy jelentősebb okmányra is figyelemmel van (így Cesarini egyik diplomata levelére). A történet előadásában állást nem fog , még annyiban sem, ahogy az iskolai történet szokta : Hunyadi gondolkozásának hangsúlyozott kiemelésével . Lépes a Hunyadi alakjával szembe odaállítja a Habsburg-ház bottánerét, a kis regény egyik ügyesen elképzelt regényalakját. A korona és a koronázás kérdése, a trónöröklés és a nemzeti érdek, a menekülő Habsburg László és az országvédő Hunyadi : mindezek a mai olvasót a mai trónöröklési kérdésekre figyelmeztetik , de Lépes nem fog pártot, s mára semmi következtetést sem vonhatunk belőle. A könyv céljával amúgy is nehéz tisztába jönni : történeti regénynek kezdetleges, azon a fokon áll, ahol Szatmáry és Pétery álltak, — ifjúsági olvasmánynak kissé kényes. Látnivaló, hogy a sok csók, stb. a közönség érdeklődését akarja biztosítani, de Héderváry Miklós és Anna hercegnő, továbbá Garay és Kottánerné idillje kevés regénycselekménynek. Nem szabad a könyvtől ily sokat várnunk: kedvesen neki áradó mesélgetés ez, amely esti pipaszó mellett tollsercegést sürgetett és most nyomdafestéket talált, jóleső a mese hangja, fordulatos a meseszövése , jóleső, kedves olvasmány. Kovács György. * 1890-