Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 14. évfolyam (Budapest, 1927)
1-24. szám tartalomjegyzéke - TÁRCA - Lischerong Gáspár S. J.: Útban Kína felé
ditálás, önostorozás a kis köteten végigvonul a másik két ciklusban is. De ha hatást keresünk, megtaláljuk Mécs László emberszeretettől csorduló érzületét is. Nem olyan széles skálában, de ráhatóan s visszatükröződve. Maelnél, mint katolikus verselőnél fájlaljuk pár Máriás-vers hiányát. Odaát ez csöndes irredentizmus volna s a bűntudatot is hozzá lehet fűzni. Váth János: P. Pál Ödön : A bujdosó vagyon. Regény, Budapest, Szent István Társulat kiadása, 1926. P. Pál Ödön alkotott a kötött és kötetlen formájú minden műfajban, írt esztétikai cikkeket, írt két kötet verset. Most a második kötet regénynél tart. «A bújdosó vagyon» a világháborúban s a forradalmakban játszik. Problémája a magyar föld s új társadalmi osztályba emelkedése a Rábczahelyi, volt Rübsach győri családnak A rajz kitűnő, tömör , az emberei jellemzése is markáns. A halkszavú poéta átélt világot ad a három Rábczahelyi nemzedékben, amelyből a vén Rübsach még az aranyakat gyűjti ; a magyarosított nevű fia forgatja s őrzi ezt a vagyont; az unoka, nagyravágyásában ösztönözve a nemesi származású nagyanyjától, megcsalja vele a testvéreit s az árvákat. Báró kisasszonyt vesz feleségül, de egészen boldogtalan lesz. Ahhoz születni kell, hogy a vagyont úriasan élhessük. S a kedvetlen új környezetében is kiütközik a Rübsach. A pénzt megszerezni megbízta, de élni vele nem tud jómódja szerint. Hősi halálával vezekel. Ez a szép probléma nem új. Andor József, Justh Zsigmond és Tormay Cecil árnyalat-tisztára kiírták. M. Pál Ödönnek azonban jó indítékot adott Győr s újsággá tudta emelni, hogy korrajzi háttérül a háború utolsó esztendejébe és a forradalomba helyezte. Az önzés és vigasztalanság orgiájában a szép és jó lelkek épen egyenes lelkiségükben s jószívükben lelik meg jutalmukat P. Pál néhány helyen sejtet; az eseményeket abba hagyja, de sokkal több az elmélyített, jól árnyalt rész könyvében. Kordély Géza: Dr Barna Leander: Nagy szent I. Gergely pápa. Szent István-Társulat, Budapest, 1926. Örvendetes jelenség hagiografikus irodalmunk föllendülése s az a nálunk szokatlan gazdagság, hogy Nagy szent Gergely pápának egyszerre két életrajzát kapjuk a Szent István-Társulat kiadásában : Babura László és Barna Leander tollából. Barna elsősorban a történetíró szemével nézi s a tudós történetíró módszerével, eszközeivel igyekszik megrajzolni szent Gergely hatalmas egyéniségét s szerepét a világtörténelemnek a fordulópontján, hová őt a Gondviselés helyezte. Behatóan foglalkozik vele mint az Egyház fejével, híveinek igazi atyjával, a kultusz reformátorával, szemlélteti őt a keletrómai birodalomhoz és a korabeli barbárokhoz való egyházi, vallási és politikai viszonyában s keresi azokat az okokat, melyek őt a történelemben a «Nagy» jelzőre méltóvá tették. S mindezt gazdag forrástanulmányok alapján, nagy tárgyszeretettel teszi, s amit különösen érdemének kell tekintenünk, jól kihasználja a szent pápa levelezését. Művének azonban komoly értékei mellett több fogyatkozása is van. A három pontról (csak így, idézőjel nélkül említi, 45. I.) senki se sejtené, hogy az Egyház történetében híres «tria capitula»-ról van szó. A Te Deum nem szent Ambrustól származik, mint régebben gondolták, hanem valószínűleg Nicetas remesiana-i (Dacia) püspök műve. A «nagy Iiániá»-t (ápr. 25.) nem fűzhették szent Márk napjához, mert az Egyház csak pár századdal később tette szent Márk ünnepét április 25-re. Hibás az Ordo Romanus meghatározása s a litrgikus dolgokban nem mindig szabatos. Helytelen állítás, hogy «a négy nagy latin egyházatya mellett méltán foglalta el helyét, mert ő maga a negyedik ú. n. «nagy» nyugati egyháztanító. Végül a nyelve, stílusa sem olyan, aminőt ma már a tudományos művektől is elvárunk; színtelen, nehézkes, sokszor vét a helyes magyarság ellen s itt-ott — főleg a levelek fordításában — alig érthető. Dr Dombi Márk O. Cist. • 91-e