Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 18. évfolyam (Budapest, 1931)

1-12. szám tartalomjegyzéke - TÁRCA - Ijjas Antal: A meghódíthatlan város

— első szám «Házasságjogi Szemle» És első évfolyam. Reméljük, utolsó is. Mert mint lap, az utolsó. Ez a Szemle ugyanis nem sokkal különb, mint a tiszazugi és révfülöpi szemle, amelyet a méregkeverő asszonyok tar­tottak, mielőtt feleslegessé vált férjüktől megszabadították önmagukat. Amazok méreggel, a Házasságjogi Szemle ügy­védi tanáccsal. Mert csak végig kell böngészni ezt az újabb sajtóterméket, amely meg­döbbenti nemcsak a katolikus, hanem minden valamirevaló becsületes olva­sót. Mit akar ez a Gerő-féle szemle? Miért kell édességekkel bevont méreg-lapdacsokat beadogatni ennek az amúgy is tönkretett, idegileg felőrölt magyar társadalomnak? És miért kellett a miniszterelnökségi sajtóosz­tálynak megadni a lapengedélyt ilyen orgánumnak, amely nem egyéb, mint útjelzője és megkönnyebbítője, házi tanácsadója és útbaigazítója a váló­peres házastársaknak vagy a válni­akaróknak? Komoly művészi, tudomá­nyos vagy szépirodalmi orgánumok a legnehezebben kapják meg ma a lapengedélyt, de a Házasságjogi Szem­lének mód adatik rá, hogy tízezrével dobattassék ki az utcára és mételyezze meg az amúgy is beteg lelkeket. Szerencse, hogy a lap inkább vicc­lap, mint komolynak tekinhető sajtó­termék. Az első cikk ez: «Félistenek, Trianon és a nagy magyar családi lét»,­­írta dr. Gerő Ernő. Azt mondja Gerő úr ebben a «nagy magyar csa­ládi lét»-ben : «Egyes félistenek morál­jának persze inkább az felel meg jobban, hogy a házasfél akármilyen nyavalyában maradjon meg addig házastársa mellett, míg tőle az Úristen el nem választja...» (4. oldal) «mint­sem előbbi házastársától jogilag, bírói ítélet útján elválva, tisztességes, törvé­nyes formák között mással alapítson új életet nyújtó, új családi életet.» Dr. Gerő Ernő ügyvéd is, nemcsak «házasság jogvédelmi szerkesztő». Ő így védi a házasságot. Tanácsot ad minden kétes ügyben. írt minden beteg házasságra. Orvosságot minden házas­sági nyavalyára. Flastromot minden csúf házastársi kelevényre. Operál, gyógyít, javasol. Máshol és máskor lecsukják a javasasszonyokat. Gerő, úr állami segédlettel javasol. Sőt nem­csak javasol. Támad is. Támad min­denkit, aki komolyan, hátsó gondolatok és nyitvahagyott kiskapuk nélkül akar segíteni a magyar közállapotokon. Közben megtámadja Nékám profesz­szort, hogy «szűk a szemszöge». Meg­támadja Zsitvay minisztert «egy kép­zelt párbeszéd»-ben, amiért «a válá­sokra nézve bizonyos megszorító intézkedéseket tett», amivel a miniszter «a házasság szentségére és a gyer­mekvédelemre» hivatkozva ellene van a könnyű válásoknak. Érthető Gerő szerkesztő úr keserűsége. Ha megnehe­zítik a válópereket, akkor megnehezítik Gerő ügyvéd úr kereseti lehetőségeit is. Gerő szerkesztő úr tehát védelmébe veszi Gerő fiskális úr álláspontját, ellene van lapjában a válóperek meg­nehezítésének, hogy annál könnyebb dolga legyen az ügyvédi irodájában. Van aztán a szemlében néhány ked­ves szemle, amit csak — szem­le — sütve lehet elolvasni, így például igen figyelemreméltó, már mint a rendőr­ség figyelmére méltó, Puchlapek Margit nevű tisztes hajadon elmélkedése arról, hogy «rettenetesebb valami nem létez­hetik az alkotó művészre nézve, mintha kezeit az őt meg nem értő házastársa részéről széttörhetetlen, testes lelket megölő béklyók közé szorítják, amik a földhöz kötik.» Mért ne? Puchlapek őnagyságának úgy látszik, kedvesebb az a «frigy», amely nincs «széttörhe­tetlen» béklyók közé szorítva. Van aztán mindezeken kívül még egy külön hosszadalmas cikk Gerő szer­kesztő úrtól, amelyben «sürgős reví­ziót» kér, és nem Trianon ügyében, dehogy, a könnyű válások tárgyában. Záradékul pedig egy nagy némajáték következik «Kérdezz-Felelek» címen. Itt mutatja meg azután a Házasság­jogi Szemle igazi arculatát. A «szer­kesztőség»-be beküldik a «válási kér­dések»-et és az ügyvéd-szerkesztő úr felel. Például : «Sógornőm elött be­vallottam hűtlenségemet, férjem váló­perrel fenyeget, mit tegyek?» A szer­kesztő úr felelese: «A sógornők a leg­veszedelmesebbek szoktak lenni, akik mindjárt szaladnak fivérükhöz a fel­tárandó titkokkal.» Tanács: tagadja le, hogy a sógornővel valaha is beszélt. Más. Kérdés: «Válóok-e, ha férjemet megunva, éjjelenkint elkülönítem ma­gam?» «Való ok-e, ha gyermekeimmel idegen uraktól megkérdeztetem, hány óra van?» «Érvényesítheti-e férjem fenyegetéssel kicsikart levelemet. •­­131­9*

Next