Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 18. évfolyam (Budapest, 1931)
1-12. szám tartalomjegyzéke - TÁRCA - Ijjas Antal: A meghódíthatlan város
— első szám «Házasságjogi Szemle» És első évfolyam. Reméljük, utolsó is. Mert mint lap, az utolsó. Ez a Szemle ugyanis nem sokkal különb, mint a tiszazugi és révfülöpi szemle, amelyet a méregkeverő asszonyok tartottak, mielőtt feleslegessé vált férjüktől megszabadították önmagukat. Amazok méreggel, a Házasságjogi Szemle ügyvédi tanáccsal. Mert csak végig kell böngészni ezt az újabb sajtóterméket, amely megdöbbenti nemcsak a katolikus, hanem minden valamirevaló becsületes olvasót. Mit akar ez a Gerő-féle szemle? Miért kell édességekkel bevont méreg-lapdacsokat beadogatni ennek az amúgy is tönkretett, idegileg felőrölt magyar társadalomnak? És miért kellett a miniszterelnökségi sajtóosztálynak megadni a lapengedélyt ilyen orgánumnak, amely nem egyéb, mint útjelzője és megkönnyebbítője, házi tanácsadója és útbaigazítója a válóperes házastársaknak vagy a válniakaróknak? Komoly művészi, tudományos vagy szépirodalmi orgánumok a legnehezebben kapják meg ma a lapengedélyt, de a Házasságjogi Szemlének mód adatik rá, hogy tízezrével dobattassék ki az utcára és mételyezze meg az amúgy is beteg lelkeket. Szerencse, hogy a lap inkább vicclap, mint komolynak tekinhető sajtótermék. Az első cikk ez: «Félistenek, Trianon és a nagy magyar családi lét»,írta dr. Gerő Ernő. Azt mondja Gerő úr ebben a «nagy magyar családi lét»-ben : «Egyes félistenek moráljának persze inkább az felel meg jobban, hogy a házasfél akármilyen nyavalyában maradjon meg addig házastársa mellett, míg tőle az Úristen el nem választja...» (4. oldal) «mintsem előbbi házastársától jogilag, bírói ítélet útján elválva, tisztességes, törvényes formák között mással alapítson új életet nyújtó, új családi életet.» Dr. Gerő Ernő ügyvéd is, nemcsak «házasság jogvédelmi szerkesztő». Ő így védi a házasságot. Tanácsot ad minden kétes ügyben. írt minden beteg házasságra. Orvosságot minden házassági nyavalyára. Flastromot minden csúf házastársi kelevényre. Operál, gyógyít, javasol. Máshol és máskor lecsukják a javasasszonyokat. Gerő, úr állami segédlettel javasol. Sőt nemcsak javasol. Támad is. Támad mindenkit, aki komolyan, hátsó gondolatok és nyitvahagyott kiskapuk nélkül akar segíteni a magyar közállapotokon. Közben megtámadja Nékám profeszszort, hogy «szűk a szemszöge». Megtámadja Zsitvay minisztert «egy képzelt párbeszéd»-ben, amiért «a válásokra nézve bizonyos megszorító intézkedéseket tett», amivel a miniszter «a házasság szentségére és a gyermekvédelemre» hivatkozva ellene van a könnyű válásoknak. Érthető Gerő szerkesztő úr keserűsége. Ha megnehezítik a válópereket, akkor megnehezítik Gerő ügyvéd úr kereseti lehetőségeit is. Gerő szerkesztő úr tehát védelmébe veszi Gerő fiskális úr álláspontját, ellene van lapjában a válóperek megnehezítésének, hogy annál könnyebb dolga legyen az ügyvédi irodájában. Van aztán a szemlében néhány kedves szemle, amit csak — szemle — sütve lehet elolvasni, így például igen figyelemreméltó, már mint a rendőrség figyelmére méltó, Puchlapek Margit nevű tisztes hajadon elmélkedése arról, hogy «rettenetesebb valami nem létezhetik az alkotó művészre nézve, mintha kezeit az őt meg nem értő házastársa részéről széttörhetetlen, testes lelket megölő béklyók közé szorítják, amik a földhöz kötik.» Mért ne? Puchlapek őnagyságának úgy látszik, kedvesebb az a «frigy», amely nincs «széttörhetetlen» béklyók közé szorítva. Van aztán mindezeken kívül még egy külön hosszadalmas cikk Gerő szerkesztő úrtól, amelyben «sürgős revíziót» kér, és nem Trianon ügyében, dehogy, a könnyű válások tárgyában. Záradékul pedig egy nagy némajáték következik «Kérdezz-Felelek» címen. Itt mutatja meg azután a Házasságjogi Szemle igazi arculatát. A «szerkesztőség»-be beküldik a «válási kérdések»-et és az ügyvéd-szerkesztő úr felel. Például : «Sógornőm elött bevallottam hűtlenségemet, férjem válóperrel fenyeget, mit tegyek?» A szerkesztő úr felelese: «A sógornők a legveszedelmesebbek szoktak lenni, akik mindjárt szaladnak fivérükhöz a feltárandó titkokkal.» Tanács: tagadja le, hogy a sógornővel valaha is beszélt. Más. Kérdés: «Válóok-e, ha férjemet megunva, éjjelenkint elkülönítem magam?» «Való ok-e, ha gyermekeimmel idegen uraktól megkérdeztetem, hány óra van?» «Érvényesítheti-e férjem fenyegetéssel kicsikart levelemet. •1319*