Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 19. évfolyam (Budapest, 1932)
1-12. szám tartalomjegyzéke - TÁRCA - Nagy Miklós: Napkeresők (Vers)
A Tamás Galériában Schubert Ernő állította ki munkáit. Megvalljuk, első benyomásra festményei faszcinálók, de ha mélyére nézünk piktúrájának, látjuk, hogy ebben a tehetséges festőben, aki alapos felkészültséggel és egyéni formáló erővel rendelkezik, a belső meggyőződés mégis hiányzik. A kubisztikus absztrakt naturalizmus, amelyet ő valami furcsa, kíméletlen anyagszerűséggel vegyít, százszázalékos meggyőződést kíván. Az ilyenfajta képek nem készülhetnek receptre, mert különben csak játék vagy konvencionális frázis lesz belőlük. A játékot, a grimaszt a régebbi művészet sem tűrte meg, annál kevésbbé a ma művészete. Erőteljes és okos színezése, kitűnő formalátása, biztos rajza komoly felkészültséget jelent. Mindez hasznos eszköze is a festészetnek, de még nem művészet ! A Munkácsy-céh idei sorsolási vására az Ernst múzeumban jól sikerült. A kiállításon nagy számban akadt jó műtárgy s a rossz gazdasági viszonyok ellenére még szép bevétele is volt a Céhnek. Már pedig ez az egyesülés elsősorban azért jött létre, hogy a művészeken anyagilag is segítsen. A kiállított képek, szobrok nagy része már szerepelt kiállításokon, így csak a még eddig nem látottakról beszélünk. Hatásos színpadi pózzal telítette képét Vadai Breuner Nándor. Kernstock Károly festményei a nagy művésznek kicsinyben is szeretettel való elmélyülését mutatják. Pólya Iván figurális képeivel más oldalról mutatkozik itt be. Az egyiken finom koloritját, másik képén odavetett merészségét dicsérjük. Új úton halad Pekáry István. Külön világát, naiv magyar meseköltészetét varázsolja elénk két bűbájos képén. Aba Novák Vilmos kis, igénytelen méretű portréja megérdemelné, hogy hosszasan beszéljünk róla és a legnagyobbakkal hasonlítsuk össze. Bazilidesz Sándor mindenkitől eltérő finomsággal szemlélteti festői érzelmeit. Madonnája képpé komponált ima. Barcsay Jenő konstruktív vízióit egyszerű, erőteljes, keresetlen eszközökkel maradéktalanul fejezi ki. Patkó Károly csupa erő. Színezése épúgy mint rajta vagy kompozíciója, a lehető legbiztosabb. Képeinek átütő ereje van s a nehéz konkurrencia ellenére könnyen kiválik a tömegből. Paizs Coebel Jenő különös álmok álmodozója. Egy szebb világba ragad bennünket. Ugró nyestjei, a liliomos vörös íriszek, sárgavirágos mezői a XVI. századbeli vadászszőnyegeken látható földöntúli szép tájakhoz hasonlók. Mintha a Paradicsom akarna lenni. Emnőd Aurél aktivitással festett „színes" festménye egyéni hangú. II. Mattioni Eszter talentumos piktúrája mindinkább határozottabbá válik. Ezt talán a temperára való áttérés segíti elő, amely nagyszerű kifejező eszköze. Medveczky Jenő, a kiállítás „fenegyereke" csak nem akar a kispolgári ízlésnek megfelelőt festeni. Szerencsére vannak megértői is. Istókovics Kálmán minden képe jóval több mint romantika. Herman Lipót vezet vasőrnélküliségével. Olatz Oszkár sablonos. Márk Lajos vászna zavaros rajzú, piszkos színű. Magyar-Mannheimer Gusztáv vastagon keni a kencét egy kaptafára festett festményein. Andaházi Kasnya képei olyanok, mintha homályos, piszkos szemüvegen keresztül nézné olasz tájait. A képfaragók átlagosat nyújtottak. De vájjon a fiatalok hol maradtak ? ! A százhuszonkilencedik csoportkiállításon négy festő, két grafikus és egy szobrász ad számot művészi tevékenységéről. Sorrendre nézve Fried Pált illeti az első hely. Évek óta nem szerepel pesti kiállításokon. Sajnáltuk elmaradását és örülünk visszatérésének, mert emlékezünk egy-egy hazajöttére, amikor mindig kivételes siker és őszinte elismerés jutott ki neki. Pohl Hugó tanítványa s mint ilyen, régebben pasztellel festett. Bátran leírjuk, nálánál bravúrosabban ezt a hálátlan anyagot