Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 24. évfolyam (Budapest, 1937)
1-12. szám tartalomjegyzéke - Tanulmányok - Coudenhove-Kalergi: Nyugati kultúrközösség
* három fölébe akar kerekedni: az anyagnak a szellemmel, a testnek a lélekkel s a szolgaságnak a szabadsággal. A nyugati ideáloknak az egyéb kultúrkörökkel való ellentéte minél élesebben kiütközik, annál nyomatékosabban lesz a szellem, a szabadság és a személyiség a nyugati idealizmus összfoglalata s ezzel az európai kultúra legfőbb értéke. Ez a három érték forog ma veszélyben s velük együtt az egész nyugati kultúra. Amikor Európa testét még nem szaggatták fel a nemzetek harcai, ez a nyugati kultúra nagy volt, egységes és eleven. Akkoriban még az antik tradíciók hordozója egy nemzetek fölött álló nyugati műveltségű tudósrend volt a tudomány világnyelvével, a latinnal. A Nyugat keresztény közössége a római katolikus Egyházban testesült meg, amely szintén a nemzetek fölött állott. A lovagi hagyományok a nyugati lovagi intézményben éltek, amely a nyelvhatárokon túl, mint egy nagy közösségi egység, mint egy rend, mint egy nagy család szerepelt, azonos ideálokkal, azonos erkölcsökkel és hagyományokkal s a becsületről alkotott azonos fogalmakkal. Ezzel a szellemi, vallási és nemesi hierarchiával szemben állott a polgári Európa. Az Egyház egységét a hitújítás bontotta meg, azután, hogy a császárság eszméjében rejlő nemzetekfeletti tekintély már összeomlott. Utána a francia forradalom a feudalizmus utolsó maradványait is megsemmisítette, azt a feudalizmust, amelynek késő örökösei még a XVIII. században is elismertek egy közös nyugati kultúrát és életformát, a franciával, mint egységes nyelvvel. A polgárság ragadta kezébe a hatalmat s vele együtt a nacionalizmus. Az európaiak között leomlottak a horizontális korlátok, hogy vertikális korlátoknak adják át helyüket. A nemesi világ összeomlása adott helyet a modern nacionalizmusnak, ez pedig Nyugat felbomlását jelenti. Ennek ellenére még ma is él egy bizonyos nyugati kultúrközösség: a közös klasszikus képzettségben, a közös keresztény vallásban, a közös lovagi tradícióban, a gentleman, úriember fogalmában. Amíg ez a három érték: a humanisztikus, a keresztény és a lovagi eszmény elevenen él, addig a nyugati kultúrközösség is megmarad, csak ha ezek elpusztulnak, veszíti el a Nyugat fogalma minden értelmét. S ezeket fenyegeti ma a pusztulás veszélye, nemcsak a bolzsevizmus részéről, hanem a fajelmélet részéről is. * A nyugati kultúrközösség halálos ellenségei a kommunista materializmus és a nemzeti sovinizmus. Az antik, a keresztény és a lovagi hagyományok ellen fordul mind a kettő. A kommunizmus elveti az Isten eszméjét, a sovinizmus pedig a felebarát eszméjét. A materializmus a nyugati idealizmus ellenfele, a sovinizmus pedig a nyugati humanizmus ellensége. Mind a kettő szembeszáll a kereszténység ősi törvényével, a tízparancsolatban kifejezett törvénnyel, amelyet Mózes öntött szavakba s Krisztus emelt minden egyéb parancsolat fölé s amelyet a Nyugat erkölcsi világa a dogmatikai különbözőségek mellett is legfőbb zsinórmértéknek ismert el. A Nyugatnak ezt az őstörvényét egy írástudó kérdésére, hogy melyik a nagy parancsolat a törvényben, Krisztus a következő szavakba foglalta: „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták." E kettős parancsolat a nyugati kultúrközösség csúcspontja. Mert az igazi istenszeretet idealizmust, egyenességet, magunk tökéletesítését követeli: szeretetet a tökéletesség és a szépség iránt, ami minden művészet, minden szentség és minden bölcseség forrása. A felebaráti szeretet pedig nagylelkűséget és igazságosságot, részvétet és emberiességet, testvériséget és szelídséget követel. Így alkotja az istenszeretet a nyugati etnika vertikális tengelyét, a felebarát szeretete pedig a horizontálisát. Az istenszeretetben gyökerezik az egész nyugati idealizmus, a felebaráti szeretetben pedig az egész nyugati szolidarizmus. * A szeretet eme keresztény-nyugati parancsolata ellen agyazkodnak ma a gyűlölet modern tévelyei: az osztálygyűlölet és a fajgyűlölet herezise. A gyűlöletnek ez a két teóriája akarja ma Nyugatot és Nyugat kulturális alapépítményét szétrombolni. Ezek mérgezik meg a levegőt a hazugság és rágalom mérgeivel. Az Isten gyermekeiből ezek akarnak gépalkatrészeket csinálni, az embert vágómarhává és idomított majommá lefokozni. A gyűlölet tanítását már az óvodákban kezdik, az iskolákban folytatják s a sajtóban fejlesztik a legmagasabb fokra. Szegény emberek, akiket arra kényszerítenek, hogy bölcsőtől a sírig hazugságot szívjanak és gyűlöletet igyanak magukba. Az Isten hite éppúgy elhal bennük, mint az ember értéke, az emberiesség és a személyiség; az Isten iránti hódolat helyébe a „kollektív" eszme imádata lép. Ez előtt a váltott álarcú bálvány előtt végzik ki az igazságot és a szépséget, az önérzet és a szabadság eszményeit. A művészetet és a tudományt meghamisítják s politikai propaganda érdekében megbecstelenítik. A brutalitást összetévesztik a nagysággal, a kegyetlenséget az erővel, az elvetemültséget a vitézséggel. A hatalom előbbre való mint a jog, az erőszak mint a nagylelkűség, a ravaszság mint a bölcseség. Ez a gyűlölet modern lázadása a szeretet ellen, a félműveltség forradalma a műveltség, a barbárság háborúja a lovagiassággal szemben. Ez a forradalom az istenhit és az emberszeretet ellen, a nyugati kultúrközösség szétrobbantására. A vallástalanság, a félműveltség és a barbárság e szellemjárásában „Nyugat pusztulásának" a jóslata nagyon is komoly fenyegetés. A végveszedelemnek e fenyegető réme ellen kell Nyugatnak minden erejét összeszednie, hogy megmentse és megújítsa kultúráját. A gyűlölet frontja ellen kell felállítani a szeretet egységes frontját, a vallástalanság ellen a hitet, a materializmus ellen az idealizmust kell harcba állítani. S ezen a fronton mindent, ami szétválaszt, háttérbe kell állítani a mellett, ami egyesít. Minden nemzet műveltjeinek szellemi közösségbe kell lépniök a félműveltség és a műveletlenség hatalmai ellen. Meg kell újítani a lovagiasság örök értékeit a mai szellemben, vissza kell állítani a tisztességet, a szótartást, a megbízhatóságot, a nagylelkűséget, egyszóval a becsületet. * A nyugati kultúrközösség reneszánsszá az egyesekben és a társadalomban mélyreható változást tételez fel. Mert hiszen arról van szó, hogy a felnövekvő nemzedéket az idealizmus és az istenhit szellemében neveljük fel s lelkét a becsület lovagi értékeivel töltsük el. Nekünk olyan nemzedék kell, amely magában tiszteletet érez a szellem, a vallás és a tradíció iránt, a szel-