Vid József szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 29. évfolyam (Budapest, 1942)
13-24. szám tartalomjegyzéke - Tanulmányok - Sonkoly István: Mozart egyházi zenéje
vezetett expedíciót a lengyel földre, egyszer a csehek ellen, — mikor Szécsi Miklós 1345-ben fölmenti Krakkót a cseh ostromzár alól — hatszor 1344-től egészen 1377-ig a litvánok ellen. E sorozatos makacs harcoknak lett az eredménye, hogy Lengyelország, melyet Gedimin nagyfejedelem óta több ízben fenyegetett litván invázió, talpra állt, sőt a század végére annektálja Litvániát. A litván háborúknak különben volt egy szakasza, mely jelentős magyar és katolikus eredményekkel kecsegtetett. Az 1351 augusztus 15-i szerződésben Kjestut litván fejedelem megígéri, hogy királysága elismerése fejében megkeresztelkedik, Lajos (és nem „Nagy" Kázmér) háborúiban saját költségén fog résztvenni, s a magyar kereskedők vámmentesen járhatnak Litvániába. A merész remények azonban már három nap múlva szétfoszlottak, mert Kjestut megszökött a Budára tartó királyi kísérettől. Lajos ez alkalommal is negyedéves távollét után érkezett meg székvárosába. A lengyel ügyekkel függ össze a tatár hatalom likvidálása, mely Lengyelországot litván, Magyarországot török szövetségben veszélyeztethette. Lackfi András már 1345-ben kemény vereséget mér Adamos kánra, miután 1340-ben Olgard és Kjestut litván fejedelmek már megtörték régi félelmes hatalmukat. Kázmér 1353-ban ismét Lajos segítségéhez folyamodik, mire együtt kérik a pápától a keresztesháború meghirdetését. VI. Ince felszólítja Magyar-, Lengyel- és Csehországokat a kereszt fölvételére, s oly eredménnyel, hogy Villani szerint Lajos király kétszázezer katonát vezényelt át a Búgon. A nagy felvonulásra a fiatal tatár fejedelem Lajos elé járul s kijelenti, hogy neki régi szándéka a kereszténység fölvétele, s a pápa közölte utasításait a magyar királlyal. Lajos király védelméért évi adót is hajlandó fizetni. Valóban a velencei háborúban Lajos oldalán tatárok harcolnak, s magyar, lengyel részről kereskedelmi kapcsolatok is szövődnek velük a Krakkó— Kassa—Ilyvó—Kijev kereskedelmi út felhasználásával. E hadjárat következménye lett egyébként az ú. n. „Fekete" Kúnországnak, a Kárpátok—Szeret közti területnek hódoltatása, hová Drágos és Szász vajdák vezetésével máramarosi oláhok költöznek ki, s szervezik a magyar király jogara alatt Moldvát. (Dr. Erdélyi L.: Magyar történelem I. 264—279.) Ezzel meg is közelítettük tanulmányunk végét s talán célját. Láttuk a nemzetis egyházi politika termékeny barátságát, látszólagos ellentéteken is átkúszó párhuzamosságát s szoros célratartását. Mindezt tömören összekarolja az a cím, mely 1356. óta ékesíti a magyar királyt, s melyet mi is tanulmányunk címéül írtunk: „Egyház kapitánya." Suchenwirt Péter, a nyugati lovagság egyik utolsó s hivatott képviselője följegyezte, hogy Lajos ezekkel a szavakkal buzdította csatába rohanó hadait: „Éljen Magyarország!" („Hurtah, hurtah, Ungerlant, Dein drey den pesten ist bekannt.") S messze, a haragoskék svájci hegyek közül hallom Lackfi Pál négyszáz vitézének csatakiáltását is, akik „Szent királyok, segítsetek!" hangjai mellett rontottak az ellenségre, s akikről Habsburg Albert írta Lajosnak, hogy „... amit mi ötezer fegyveressel egy év alatt nem tudtunk elérni, azt megtette dicsőségesen Lackfi Pál négyszáz magyarral." Ez a két kiáltás: „Éljen Magyarország!" és „Szent királyok, segítsetek!" legyen az a két szó, amit hatszáz év dicsőségéből szen a nemzeti és vallási alapokon épülő új országnak a magyar tájak egykori leghatalmasabb ura. Nagy Lajos Mozart egyházi zenéje Írta: dr. Sonkoly István (Kalocsa) A nagy salzburgi mester halálának 150-ik évfordulója Európaszerte nagy figyelmet kelt. Minden kultúrvárosban fokozott mértékben kerülnek előadásra operái, zenekari művei, sacrális alkotásai. Requiemjének megszólaltatása nálunk is mély hatást keltett. Ez alkalomból számtalan összefoglaló kompendium s részlettanulmány jelenik meg műveiről, főleg a német szakirodalomban. A mester musica sacrája semmiesetre sem maradhat ki vizsgálódási körünkből. Egyrészt, mert termékenysége e téren is csodálatos; másrészt, mert sacrális művei nem csupán történeti értékűek, hanem ma is élnek a kóruson. Mind zenekari kíséretes miséi, mind pedig kisebb motettjei rendszeresen kerülnek előadásra nálunk is, külföldön is. Miséinek pompázatos fénye bizonyos előkelőségre mutat. Meglátszik rendeltetésük: a székesegyház miséire íródtak csaknem kizárólag. A hatalmas dóm méretei megkívánják a ragyogó hangszerelést, színesen kezelt énekkart, erőteljes dinamikát, s talán még a számos énekszólót is. Épp ebben a mozzanatban tér el a mozarti misetípus Haydn miséitől. Mert Haydn miséi jobbára a plébánia és a szerzetesi templom liturgiájába kapcsolódnak be. Máig megfejthetetlen csoda: Mozart koraérett művészete. Hisz a mester már 1768-ban, tehát 12 esztendős korában megírja első teljes miséjét, más mester ilyen fiatal korban még meg sem kezdi zeneszerzési tanulmányait. Csalódnánk, ha azt hinnők, ez az első kísérlete a musica sacrában. Első misemegzenésítési terve 10 esztendős korából származik, igaz, csupán a Kyrie készült el. Nemcsak misét szerez, hanem több rövidebb-hosszabb latin szövegű motettet is. Mozart egyházi zenéje gyökerében nem polifonikus szellemű. Állításunkat nem cáfolja meg sem a 8—9 éves mester londoni vázlatkönyve, melynek fugatöredéke szabályos quintválaszt tartalmaz, sem a salzburgi Mozarteumban őrzött gyakorlófüzete, melyben szisztematikusan végighalad a gyermek a vokális ellenponttan anyagán. A gyermek-géniuszt atyja, a szintén kiváló zeneszerző, Leopold Mozart vezeti be az ellenpont s általában a zeneszerzés technikájába. Mégis a miséi polifón-szövés tekintetében hasonlatosak Haydn miséihez. Nem hiányzik belőlük a polifónia, de ez mozaikszerű. Mert a nem polifon, hanem homofon szerkesztésű misében hirtelen fugaexpositio jelenik meg a Cum Sancto Spiritu szövegre. Musica sacrája is új állomáshoz érkezik, mikor 13 éves korában — megkezdvén olaszországi hangversenyútját — megismerkedik Padre Martinival. A kiváló ferencrendi szerzetes-zeneszerző kontrapunktikus dolgozásmódja kétségtelenül mély hatást tesz a minden szép iránt oly fogékony fiatal zsenire, Padre Martini kétségtelenül nagy hatását azonban a régebbi szakirodalom túlozza. Meg kell állapítanunk, hogy még első itáliai útja után sem írt Mozart nagyobb terjedelmű a capella misét, melyre pedig elég ösztönzést nyerhetett Martini vokálpolifónia stílusába visszatekintő szellemiségéből. Ha miséinek hangnemi elosztását tekintjük, észrevehetjük a célzatosságot: tizenöt miséjéből nyolcat írt C dúrban. A többi sincs sok előjegyzésű hangnemben, kettő C mollban, egy-egy D dúr és D mollban van. Ezzel is ki akarta kerülni a mester az előadási nehézségeket. Miséi bővelkednek énekszólóban, főleg a szopránnak jut gyakran szólisztikus szerep. Különösen Kyriéiben tűnik ez fel melizmatikus figurákkal ékesítve. A Kyrie eleison rövid szövegét kinyújtja koloráló frázisokkal. Nemcsak miséire jellemző ez, hanem más sacrális műveire is, így pl. a C dúr Regina coeli-je nem egyéb, mint 1 Mozart műveinek kritikai összkiadása (Leipzig, 1876—1886) tartalmaz 15 misét, 4 litániát, 5 Kyriét, 8 offertóriumot, 3 Regina coelit, 2 Tantum ergot. Továbbá egy-egy Magnificat, Veni Sancte Spiritus, Miserere, Psalmus, Te Deum s más latin s német szövegű egyházzenét. 2 Wilh. Kurtchen: Studien zu W. A. M. Kirchenmus, Jugendwerken, Zeitschrift für Musikwiss. 1921, I, 90 3 Georg Schünemann: Mozart als achtjáhriger Komponist. Leipzig.