Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1793-12-20 / 50. szám
&* Frantzia Országban nem minden ifjúnak vagyon a’ katonai sanyarú életre kedve; arra való nézve azt végzetté leg közelebb a’ II. Gyűlés, hogy a’ kik fegyvert nem akarnak hazájok mellett fogni, és magokat rakásra lövettettni, ollybá tartassanak, mintha ki költöztek volna hazájokból. Hogy a’ Frantziák valóságos Frantziák legyenek, és a’ leg szorossabb törvényt is megtudják tzáfolni elmés találmányaik által, megtettzik abból, a’ miről a’ Párisi orvosok jelentést tettek a’ II. Gyűlésnek. Mi , úgymond, végben vitük parantsolataitokat, meg visgáltuk a* táborba kirendeltetett ifjakat, és ime sok tsalárdságot tapasztaltunk közöttök. Némellyek vesicatoriumokat, az az, hályogát szivó flastromokat raknak testeikre, mintha a’ leg nagyobb nyavalyával küszködnének ; mások mankókon járnak , mintha podagrások volnának lábaik , ismét mások nyakaikba hordják karjaikat, mintha a’ szél ütötte volna meg kezeiket ; sokan reszkető fejekkel járnak az uttzákon mintha guta ütést szenvedtek volna s. a. t. Hanem bezzeg mi is kitalálánk a’ jó gyógyító eszközt , oda vittünk eggynéhány tenyeres talpas nadrágtalanokat, a’ kik mogyoró helyekkel eggy két ízempillantás alatt hasznosabb curát tettek , mint mi eggy két holnapig. Mennyire ment légyen a’ Frantzia nemzett a’ ki nyilatkoztatott vallásnak gyűlölésében , meg tettzik e’ különtös példából is. Eggy fogságba esett és a’ Dunán feleségéstöl edjütt le hozattatott Francia tisztnek felesége, az útban meg gyermekesedétt. Az emberi érzékenység azt hozta magával, hogy a’ gyermek szülő asszony ártatlan kisdedével edjütt ki tétettessen a’ szárazra. Az szokás szerint a helységbeli pap hozzá ment, a’ tsetsemőnek meg keresztelésére. Ezt látván a’ Francia tiszt, mit akarsz ? úgymond, nintsen az én gyer■ mekemnek a’ keresztségre szüksége, és ha meg kereszteled, tudd meg, hogy mindjárt a’ Dunába vetem