Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)

1793-12-20 / 50. szám

&* Frantzia Országban nem minden ifjúnak va­­gyon a’ katonai sanyarú életre kedve; arra való nézve azt végzetté leg közelebb a’ II. Gyűlés, hogy a’ kik fegyvert nem akarnak hazájok mel­lett fogni, és magokat rakásra lövettettni, ollybá tartassanak, mintha ki költöztek volna hazájok­­ból. Hogy a’ Frantziák valóságos Frantziák le­gyenek, és a’ leg szorossabb törvényt is megtud­ják tzáfolni elmés találmányaik által, megtettzik abból, a’ miről a’ Párisi orvosok jelentést tettek a’ II. Gyűlésnek. Mi , úgymond, végben vitük parantsolataitokat, meg visgáltuk a* táborba ki­rendeltetett ifjakat, és ime sok tsalárdságot ta­­pasztaltunk közöttök.­ Némellyek vesicatoriumo­­kat, az az, hályogát szivó flastromokat raknak testeikre, mintha a’ leg nagyobb nyavalyával küsz­­ködnének ; mások mankókon járnak , mintha po­­dagrások volnának lábaik , ismét mások nyakaik­ba hordják karjaikat, mintha a’ szél ütötte volna meg kezeiket ; sokan reszkető fejekkel járnak az uttzákon mintha guta ütést szenvedtek volna s. a. t. Hanem bezzeg mi is ki­találánk a’ jó gyó­gyító eszközt , oda vittünk eggynéhány tenyeres talpas nadrágtalanokat, a’ kik mogyoró helyek­kel eggy két ízempillantás alatt hasznosabb curát tettek , mint mi eggy két holnapig. Mennyire ment légyen a’ Frantzia nemzett a’ ki nyilatkoztatott vallásnak gyűlölésében , meg tettzik e’ különtös példából is. Eggy fogságba esett és a’ Dunán feleségéstöl edjütt le hozattatott Franc­ia tisztnek felesége, az útban meg gyerme­kesedétt. Az emberi érzékenység azt hozta ma­­gával, hogy a’ gyermek szülő asszony ártatlan kis­dedével edjütt ki tétettessen a’ szárazra. Az szo­­kás szerint a­ helységbeli pap hozzá ment, a’ tse­­tsemőnek meg keresztelésére. Ezt látván a’ Fran­c­ia tiszt, mit akarsz ? úgymond, nintsen az én gyer­■ mekemnek a’ keresztségre szüksége, és ha meg keresz­­teled, tudd meg, hogy mindjárt a’ Dunába vetem

Next