Magyar Kurir, 1815. július-december (29. évfolyam, 53-104. szám)
1815-10-10 / 81. szám
Nro. 81. A* FELSÉGES CSÁSZÁR ÉS APOSTOLI KIRÁLY KE- 'T TI GYELMES ENGEDELMÉBŐL. Indúlt Bétsből, Kedden Oktober 10 - dik napján, 1815-dik esztendőben. Frantzia Ország. Irtuk , hogy az előbbeni ministeriumnak minden tagjai kilépvén , minnyájok’ hellyébe újak neveztettek; az újaknak neveik itt következnek telyes számmal: —Külső dolgokra ügyelő Minister , ’s egyszersmind a’ ministeri tanátsnak is elölülője , Hertzeg Richelieu. Hadi Minister, Bertzeg Féltre (Clarke), Tengeri Minister, General-Lajmánt Vicomte Bouchage. Belső dolgokra ügyelő Minister , a’ Rodanusi departement' volt Prefektusa, Gr. Vaublanc. Folitziai Minister Cuzes. Finantziai Minister, Gróf Corvetto. Törvényes dolgokra ügyelő Minister ’s egyszersmind Fő pecsétgondviselő , GrófBarbé - Marbois. wvwvvwv^^ Az idegen országokról Parisba hordatott ritka műveknek régi hornyaikba való viszszaköltöztettetéseket, a’melly munkát még most is tüzesen folytatják a’ Szövetséges Biztosok , mind ez ideig halgatással szemleltek a’ Párisi közönséges levelek , de már más megszollaltak. A’ Journal des Debates ekképpen feszegeti a’ dolgot szembetűnő kedvetlenséggel: —“ „A mesterségek’ Journaljának írója azt erőkesíti , hogy tegnap egy Frantzia ritka rmvű mestert, sírni látott a’ museumban, mikor onnet az idegen Biztosok a’ Raphael Kereszt - levétettetésének képét kivitették Mi is robajtozunk , de nem ilyen nagy lármázással, azért, a’ mi a’ múzeumban történik nem annyira abból az okból, mintha az által a’ mesterségek oly sokat vesztenetek ,vagy hogy mintha azt már a’ Bonaparte első meggyőzettetése után is egész illendőséggel meg ne tehették volna a’ Szövetségesek , hanem abból az okból , hogy ea’ dolog, a’ szerént, a’ mi az ólta meghatároztatok, a’ mi századunkat mind azok közzűl a’ vonások közzűl, mellyek a’ nemzeteknek históriáikban valaha tsudára méltók voltak, a’ legszebbtől fosztja meg; hogy ez, olyan történeteknek egész sorát, mellyeket jó szívvel a’ felségesebb rendűek közzé tartozóknak lenni szemléltünk volna, a’mindennapiak közzé vonnya le; ’s hogy végezetre ez, jövendőre nézve, rettenetes árrat látszik szabni annak a’ segegedelemnek, mellyel az Európai nemzetek, azon nagy szorongattatások között , mellyek ellen egygyik sem tarthatja magát bátorságosnak, egymáshoz mutatni akarni láttatnak.‘‘ Eleinten egy darabig tsak nemzeti őrzők strázsáltak abban a’ museumban, melyről itt szó van: egy időtől fogva Anglus katonák strázsálnak. Azt erőssítik, hogy Hertzeg Talleyrand ha szintén lemondott is a’ külső dol \ .y.*'v