Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1816-10-18 / 32. szám
Hazai Dolgok és egyéb Toldalékok. Magyar Ország. A’ Budai szolid hegyeken a’ szüret e hónap' 9-dik napján elkezdődött. Azt írják , hogy minden jelek szerént, a’ mustnak mind jóságára mind többségére nézve, meghaladja valamivel a* tavalyit. ■w* ww w* ww ws w* Folytatása a* Nyitrai Püspöki Megyebeli Canonica Visitátiónak. A’ Plébánia temploma előtt tétettek meg az O Exája eráot való köz hajlandóságnak kinyilatkoztatásai. Mellyek után bémenvén a* Püspök Ur a’ templomba, áldást adott a’ fő oltártól a* jelenlévő híveknek , kik oly sokasággal, őszre gyülekeztek vala, hogy a’ magában tágas templomba be nem férhettenek. Ottan a’ Sz. Mimsének végezete utána, a’ Püspöki Excellentiája holtakért való ájtatoskodást tett. Azutána más papi ruhába öltözvén, a’ VII- dik Pius Pápától nyert hatalomnál fogva minden bűnöknek , és bűnökért lejendő szenvedéseknek közönséges megbotsáttatását osztotta a’ jelenlévőknek. — Minekutánna az Isteni tiszteletre tartozó *8 Szükséges dolgokat megvisgálta volna, gyönyörű szép magyar beszédet mondott a’ jelenlévő hívekhez, ’s arra intette őket, hogy a’ vallás tanúságira ügyeljenek annyival inkább, minthogy ez a’ tudomány a’ többeknél annál felségesebb, mennél bizonyosabb az, hogy nulla nélkül az igazi, ’s örökké tartandó boldogságra nem juthat az ember. E’ fontos beszéd folytatásáúl kikérdezett sokakat a’ jelenlévők közűl, ha váljon a’ Keresztény katolika vallású ember kötelességiben eléggé jártasak legyenek - é ? — Melly magához von szó, elragadó, bizodalmát béöntő és nyilt szívűséggel tselekekedte légyen ő ezt, ki tettszik eléggé abból, hogy leginkább a’ gyermekek egy mást megelőzve siettek elő felé, azon nagy örömérzéstől , kénszerűttetvén, hogy az ő kegyes szemei eleibe juthassanak , kiket O a’ vallás dolgában nagy leereszkedéssel oktatott. — Ez után a' kikérdezés után azzal a’ gyönyörűséges kifejezésekkel elő hozott tanúsággal rekeszté be a’ maga szavait, hogy azokat a' veszedelmes embereket, kik megvilágositottaknak adják ki magokat a’ könnyen hívő tudatlanok előtt, magoktól távoztassák el, és a’ keresztény hitvallás fundamentomait szorgalmatosan megtanúlván, azok szerint éljenek. Mind ezeket olly jeles renddel, olly fontos, egyszersmind gyönyörűséges szavakkal hordotta vala elő, hogy a’ halgatók mind azt a’ mit mondott, Istentől sugárlott szavaknak lenni érezvén , némellyek kibeszélhetetlen örömmel teltek el, némellyek a' mostani időnek erköltstelenségére megemlékezvén szívekből siránkoztak. —— Ezek utánn megdítsérvén a’ Nagy Tiszteletű Al- Esperest és Nyitrai Plébanus Schoretz Imre Úrnak a’ maga kötelességéheztartozó dolgaiban való dítséretes iparkodását és ügyességét, a’ sok jutalmakor, kívül, mellyeket köz’ elosztás végett rendelt, még néhány száz forintokat is adott néki által oly véggel, hogy azok a’ Városban eloszattatván, örök emlékezetére szolgáljanak ezen Visitátiónak, ’s a’ híveket a’ Virtusnak követésére serkengessék. — Mind ezeknek vége lévén, ugyan azon pompával, mellyel eljött vala, elébb ugyan a’ Plébánia házba, onnét pedig a’ Várba, mint lakó helyéra kísértetett el dél utáni három órakor a’ Fő Méltóságú és Fő Tisztelendő Püspök Ur O Excellentiája. wwwwwwww A’ Hessen-Homburg Huszár Reglest* je’ utóbbi időkbéli tetteinek ily szép emlegetését olvassuk a’ Pesti közönség levelekben *. — „A* 4-dik Huszár Regementet, melly most Hessen-Homburg nevet visel, 1734"