Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1816-10-22 / 33. szám
Nro 33. Indúlt Détsból, Kedden Oktober 22- dik napján, a$16-dik esztendőben. Algiria, Irtuk volt, hogy az Algiriai Deyvel való alkunak megköttetése tovább haladott volt valamivel, mint keltett volna, mellyre az adta az alkalmatosságot,, hogy a’ Dey két Spanyol foglyot nem akart kiadni, azzal mentvén magát, hogy adósok. Végre bészent hozzá Lord Rxmouth , hogy így is tsak adja ki őket, mert megfizeti ő érettek a’ mivel adósok. Nem lévén e’szerént semmi több fogása a' Deynek, így szállott a’ maga Divanjához (Ministereihez)—is Éppen a’ nyakamra lépett , már mit tehetek ? “ — ’s ezzel a’ két Spanyol foglyot is kiküldvén, így készült meg végre a’ békesség.. A Párisi Gazette de France irja, hogy az Anglusok által öszszerongáltatott Algiriai sántzok,es bástyák ismét kezdenek a’ magok omlásaik közzűl felemelkedni, ’s kézzel lábbal rajta vannak mindenek , hogy nem soká még a’ nyoma se lássék annak , hogy a’ város ostromolhatott volna. A’ Dej még meg nem szűnt a’ fejeket egymásután mind azoknak elültetni az armadájánál, kikről azt gondolja, hogy valami árulást követtek el ellene.. Már sok olyanokra talált, kiket boszszúáírásának e’képpen feláldozott; ’s még a’ nép is kedvelleni látszik ezen keügyetlenkedést. A’ sántzokat és bástyákat a’ maga katonái által építteti a’ Dey, ’s a’ lakosoknak is igéretetet tett, hogy az ő házaikat is a’ katonák által fogja felépittetni. Szüntelenül a’ munkások között forog, tsak közönséges öltözetben ugyan, de fegyveresen. Azoknak a tisztjeinek, a’kik magokat ezen ostromoltatás alatt jól viselték, nagyon kedvez. Még az Anglus hajóknak onnét lett elevezése előtt (mint mind ezeket a’ nevezett Frantzii újság erőssiti) egy proklamátziót intézett ármádájához a’ Dey; a’ proklamátziót a’ templomban olvastatta fel, ő maga pedig az öszsze rentartott battériák közzűl a’ legrongyosabbnak tetejére felállván, ilyen beszédet intézett onnét a’ néphez és a' körűlette álló tisztekhez : “ „Nem , nem győzettettünk mi meg ! Az ellenség olyan fegyvereket fordított ellenünk, a’ mellyek előttünk ismeretlenek, néki pedig tulajdonai. Közöttünk némely semmire kellő embereket, Ígéretei és alanya által elcsábított (magához hódított). De, ki az az igazi Afrikai ember köztetek, a’ ki olyan gazdagságra vágyódna, a’ melly nem az ő bátorságának gyümőltse volna ? Mi aláírjuk a’ békességet, de ditsősséggel tselekeszszük azt’s ha a’mi ellenségeink ezen napon a’ rajtunk való gyözedelmeskedésnek innepét celebrálják, innepeljük meg ezt mi is úgy, mint azon napoknak egygyikét, a’ mellyeken ellenségünknek legtöbb kárt tettünk ! Katonák és tehérosokból álló nép ! El ne felejtkezzetek soha a’ ti őseitekről; ezek élnek, és élni is fognak örökké, ’s a’ túlsó partokon lakó népeknél örökké betsültetni fog az emlekezetek. Ezeknek a’ népeknek végek van mikor meghalnak, ’s ezek csak hamar elmúlandó Hatal X