Magyar Kurir, 1817. január-június (31. évfolyam, 1-51. szám)

1817-04-22 / 32. szám

244 mondván, hogy az efféle régi jó szokás mellől nem jó elállani. A’ Ministerek’ Kurírja tüzesen buz­­gólkodik azok ellen, a’ kik szánakoznak azon , hogy a’ mostani szűk időnek kör­­nyülállásai az országnak némelly részein arra szorították az aljasabb népet, hogy ne vágygyanak búzalisztből sült kenyérre, ’s bús eledelre, hanem mint az őseik, ir­­ják-m­eg árpa kenyérrel és holmi zőld­­tséggel : — „A’ mostani szükségnek nagy része , ísry szoll ez az újságíró , az ezen szegényebb sorsú emberek közzé tsak va­lami -s századtól fogva betsúszott ételital­ban való buborékoláson (luxuson) fundá­­lodik. Skótziának déli ’s Angliának észa­ki részein , ezelőtt harmintz esztendőkkel nem ismerték az alatsonyabb sorsú lako­sok az állatok’ országából való eledelt ’s a’ búzakenyeret , a’ nevezett vidékeken még a’ most élő Király’ uralkodásának kezdetében is közönségesen árpakenyér­rel táplálta magát a’ nép, hanem a’ fab­rikáltnak ’s egyéb kézmíveknek igen nagy elterjedése, a’ munkások’fizetésének ször­nyű megnövekedése, ’s a’ békességes ál­lapotról hadakozásra és a’ hadakozásról békességes állapotra való sokszori ál túllé­pések , tették semmivé ezen jó állapotot (az árpakenyérrel való megelégedést). E’ szerént mind azok, kik a’ dologgal­ élő embereknek azáltal hízelkednek, hogy rajtok sajnálkodnak azért , hogy őket a’ mostani szűk időnek mostohaságai , arra a’ régi boldog élet’’ módjára visz­­szatérni kéntelenítik, m­elly mellett az ő őseik , oly egészséges, erős, és vidám ne­­vekedést kaptak , annak a’ nagy bűn­nek teszik részesivé magokat, hogy a­ népet békételenkedésre indították , ’s ez által megzavarták az olyan embe­­rek’ elmebéli nyugodalmát, kik az egye­nes ítélet-tételre legkevesebbé alkalmato­sok, ’s a’ felindulásra, indúlatos tseleke­detekre , leghajlandóbbak.“ A’ fényes bál, melyről feljebb emlé­kezénk, későbbi tudósítások szerént, Hús­­vét másod napján most is annak módja szerént véghez mene a’ város’ tanátsházá­­nál. Estvéli 11 órakor már legalább noop emberek voltak jelen. Ott volt Királyi Hertzeg Susseks is. Ő kezdette­ el a’ tán­­tzot a’ Lordmajor Wood leányával, pá­ros minneten. Azután négyesek következ­tek , de nem sokáig folyhattak a’ sokaság miatt. Tsak éjfelután 1 óra tájban kez­­dődhetett­ el ismét a’ tántz, mikor a’ ven­dégek kevesedni kezd’tek. A’ Finantziai biztosság’ munkájának egy része már kijött nyomtatásban. Ez a’ Sine-Curákat illeti. Ezek közzűl va­lósággal sokaknak eltöröttetéseket , sok másoknak pedig megkissebbitetéseket ja­­valja, valamint Angliában úgy Skótziában ’s Izlandiában is, ezen biztosság. A’ Mi­nisterek’ Kurírja 100,000 font Sterlingek­re (valami egy millió forintokra) teszi az ezen úton megkiméllendő summát. Már a’ Parlamentum’ megvisgálása alá megy a’ dolog. A’’ Norf­olki Főbíró (Scheriff) a’Nor­­folki Hertzegnek, Spence és Albermarle Grófoknak, s’ több más ilyen előkelő sze­mélyeknek kívánságokra közönséges gyű­lést hirdetett a’ nevezett Grófságban. Ez az öszszegyülekezés valósággal véghez ment No­r­fak városában Aprilis’5-dik nap­ján. A’ gyűlés’ tanátskozásának tárgya a’ volt, hogy Szerentséltető írást kell hatá­rozni a’ Regens IVinczhez a’ tudvalévő ve­szedelemtől lett megtartásáért, ’s abban egyszersmind arra kell kérni ő Királyi Hertzegségét, hogy magomeitől és Taraá­­tsáhol őzol­­at a’ Ministereket, a’ kik ma­­gok viselete által megmutatták azt, hogy a’ Shrónusnak éppen úgy mint a’ népnek elle­nségei legyenek, táv­oztassa­ el. Ezen jovallást Gróf Strlermarle terjesztette a’ gyűlés’ eleibe egy beszéd mellett. Után­­na Southam nevű úr beszédleit, a’ joval­­lásnak fogván pártját. Hamm minthogy az ilyen gyűlésekben nem csak a­ Ministe-

Next