Magyar Kurir, 1818. július-december (32. évfolyam, 1-50. szám)

1818-09-18 / 22. szám

viselete által a’ nemzeti vagy erköltsi tör- 1­ényeknek eg­esség­es észszel meg­gygyező princ­zipiumait megsértenék. Hesze’ Spa­nyolország is az Európai Monarknak’ nagy famíliájához tartozik, és aláírta eme' Szö­vetséget, melly által ezek egymásnak, szükséges esetekben, költsönös segedel­met kértek. De ha semmi efféle alku, semmi Szövetség, semmi kölcsönös ke­­zességvásolás nem volna is köztök, mi akam­élypasflil­atná­ meg őket abban, hogy **’ hadakozás’ ínségeit félbeszakaszszák? Ha a­ Monlárkhák uralkodásra c­élzó pró­bákra adják magukat, azért gyaláztat­­nak; ha magokat a’ közönséges békes­ségnek fenntartatására öszszetsatolják, ki­­tsufoltatnak; ha abba megegygyeznek, hogy egy Országlószék és plántatartomá­­nyai közt, közbenjárói munkát tegyenek, ekkor átkoztatnak. Ez a’ mi időnkben a’ Királyok’ irigyle­sreméltó sorsa, mellyet tsak a’ hitangolás (usurpálás’) virtusai és az illegi­tum­ussá­g’ érdemei által (az illegitimusok’ érdemei) által kerültetné­­nek­ el! Hogy Spanyolországnak a m­­aga Amerikai tartományajihoz kétségbeho­za­tatlan jusa van , tsak azok tagadhat­ó, kik e’ világon minden thronus­oknak ju­­saikat felfordítani szeretnének. Ezen i­­rományokat Spanyolország hódoltatta­­meg legelőször; ő szállított oda plánta nemzeteket; vérével ’s kintsével védel­mezte őket; az ő uralkodása alatt kaptak erőre ’s jutottak érett állapotra ; ’s me­lyik Hatalmasság mondhatná néki ma , hogy azokhoz való igasságos jusairól mondjon­ le? Tsak szerentsevadászó re­bellisek mondhatják ezt, a’ kik kard ál­tal akarják megnyerni azt, a’ minek a’ pallérozott élet’ mesterségei által lehető megszerzésére, sem virtussok, sem szor­­galmatosságok, sem tálentomjok nintsen. Hát tsak ezek legyenek-é a’ bírák! Ez a’ tudomány minden egyébre rá illene, tsak arra nem, a’ mi a’ törvényekkel, erköl­ tsiséggel, ’s társasági rendel megegygyez! Spanyolország most betsü­letes feltétele­ket ajánl a’ maga engedetlen alattvalóji­­nak ; mindent, sőt többet igér nékü­k, mint a’mit magok kívántak. Abba is meg­­egygyez, hogy mindennek megtselekvé­­sére kész leszen, a’ mit Európának egy pontra öszszegyülekező böltsessége, tel­le kívánni fog. Ha a'függetlenség’ (mert most minden függetlenség, a’ mi a’ tör­vényes hatalom alá botsátkozás jó rend­jével ellenkezik), ha mondom a’ függet­lenség’ tsalárd képiért a’ megígért jók magvettetnek, mi által nem láthatjuk azt, hogy az Öszszeszövetkezett Hatalmassá­gok miben hágnák által a’magok hivata­los munkássága’ (aktivitássá’) határát, ha az ellentállás’ törvényekkel ellenkező lel­két boldogtalan útjában megakadályoz­­tatni iparkodnának. Spanyolország igen gyenge arra, hogy a’ roszszan erőt ve­hessen, de azért, hogy igen gyenge, meg kell-e néki azt tiltani, hogy magának se­gítő társakat keressen? Vannak a’ tsele­­kedeteknek oly közönséges principiuma­i, mellyek a’ nemzetekkel éppen oly közö­sök mint a’ magános személyekkel; azok­ra úgy reájok illenek, mint ezekre; pe­dig ki volna oly bolond, a’ ki egy, a’ maga előbbeni iparkodásai által elgyen­gült embernek ezt mondaná: Te hi­ába várod, hogy barátaid segítségedre men­nyének, mivelhogy úgy elgyengültél, hogy magadat már nem oltalmazhatod.“ A’ JSlorning Chronicle más kútfő­ből vévén erősséged, ezen tárgy eránt a’ Kurírral ellenkezőképpen okoskodik : de a’ tsak Angliában Amerikában módi, hogy a’ politikai újságlevelek egymással így vetélkedjenek. Egyebek közt azt is mond­ja a’ Chronicle, hogy ha a’ Kurir’ okos­kodásai bevezetődhetők lettek volna ’s volnának, úgy se’ Nagy Britannia se’Észa­­ki Amerika nem állanának ma azon poltzon, a’ mellyen állanak. Azt mondja, hogy az Északi Amerikai Egygyesült Státusok­ népessége 1749-ben alig telt egy millió

Next