Magyar Kurir, 1819. január-június (33. évfolyam, 1-50. szám)
1819-03-30 / 25. szám
XXV, 7 clenczéböl így irnak Mártzius’ i"d ifi én. Itt a' városban a' fegyveres ház* szomszédságában lévő részéknek e’hónap I Lidiiára virodó éjjel nagy ijedséget okozott egy éppen oly ritka mint rettenetes történet. Valami Garnier nevű ember e’ farsangon , a’ Puva di-Schiavoni nevű parton deszka épületben egy tizenhat esztendős Elefántot mutogatott (pénzért) ,s minthogy itt a’ most élők’ emlékezetére még eddig senki ilyen állatot nem látott, erre nézve nagy sokasággal jártak nézésére a’ lakosok. Hét esztendőktől fogva egy Ánglus volt a’ nagy állat’ szolgája, gondviselője, tanítója, és barátja. Ezen Anglus reá unván végezetre az Elefánt’ társaságában való életre , új szerentse’ próbálásra határozta magát, ’s Garniertől nemrég’ elbútsúzott, ’s hellyette az Elefánt mellett való szolgálatot egy Ravigói, 22 esztendős ifjú ember válolta fel, melyhez képpest az Elefántnak, melly a’maga mesterségeire Ánglus és Német nyelven szoktattatott vala, már most mind azokat Olasz nyelven kellett ismét megtanulni. Az ifjú új szolga az állat’ természetét, személyes indulatait, temperamentumát nem esmervén, ez tsak akkor engedelmeskedett néki, mikor jó kedve volt, de egyéb eránt semmi szeretetet és félelmet nem mutatott eránta, melyből a’ következett, h°gy az Elefánt a’ maga szelíd nyájasságát, mellyel előbbeni szolgájának társaságában felvett vala, naponként elvesztette, ’s eredeti vadságát viszsza kapta, melyre azon ágyuknak durrogása isrókát tett, mellyek a Ríva mellett levő hajókon az Elefánt szállásától nem meszsze gyakran kilövellettek. A’ kik ezen állat’ természetét ismerik, tudják, hogy ez az enyergész nyalánkodást és társaságbanlételt nagyon szereti, mellyek a’ sámáng’ végével mind megszűntek, minthogy a’ nézés’ ideje eltelvén, az Elefántnak tsak magára kellett lenni; nem vitt neki senki semmi nyalánkságot; nem volt kikenyelegjenek vélte. Míg a’ fársáng tartott, a’ mesterségeit egész nap mutogatta, ’s az elfáradásig elég időtöltése volt; e’ megszűnvén, unalmasan töltötte idejét, úgy hogy a’ hajba’ oldalainak ’s fedelének deszkájival ’s létzeivel kezdette idejét tölteni, a’ mellyek nem igen erőssen hívén oda szegeztetve, ezeket kirántzikálni ’s kitördelni kezdte. Az efféléért pedis mellrenyittetett ; lántzot tettek a’ lábaira, ’s 20 czipó-kenyér hellyett tsak úlat tettek elejébe. A’ deszkahajba már leroskadófélben volt; az Elefánt napjában néhányszor megkeserittetett ; a' gondviselője nem csak nem szeretni de gyűlölni is nagyon kezdette ; így állának a’ környúláírások, midőn az az idő, hogy Garnier innét elútozzék, elközelite, a’ ki tehát valami Pielego nevű hajót kibérlelvén, arra kemény tölgyfa gerendákból kajbát építtetett, ’s ezen hajót a’ part mellé az Elefánt deszkakajbája’ hátuljához állította, ezen kajba hátulján pedig ajtót nyittatott, hogy ebből egy hídon a’ hajón épült kajbába az állat által sétálhasson. A’ próbát Mártzius’ ladikén tették meg .