Magyar Kurir, 1822. július-december (36. évfolyam, 1-53. szám)

1822-08-02 / 10. szám

X M­AGY­AR KURÍR Bécsből, Pénteken, Augusztus’ Adikán, 1822. Spanyol Ország, A’ Madriti dolgokra következő jegy­zéseket teszen a’ Londoni Courír-rúl. 15d. és iod. ,,A’ revolútzió elébb eléb’* megyen* is úgy látszik, hogy a’ Madriti történetek elhatározók voltak a’ Király tekintetére és sorsára nézve. Az utolsó tudósítások in­dultakor (Júl. 6d. estvérén) olyan környül­­állások közt volt a’ Király, mellyekben sem halogatással soro­­t,al­aj félig meddig való el.térmértékekkel magán nem segit­­hetett. Gárdáinak vagy mellettek vagy ellenek kellett dolgoznia; ’s látni való hogy ha a­ pártosok’ karjai közzé veti magát, bizonyos veszedelembe rohan. Úgy lát­szik, hogy a Spanyol revolútzió’ fejei olly hirtelen és pontosan követik a’ Fran­­cziák által megfutott, ’s a’ Monárchia fel­forgatására ’s a’ Monárcha elvesztésére ve­zető véres pályát, a’ menyire csak a’ két nemzet karaktere’ külömbsége engedi. A Franczia pártosok is egyedül Királyhoz va­ló ragaszkodást szinteztek eleintén , ’s Mo­narchiás Constitutziót, és Constitutziós Ki­rályt óhajtottak, azonban ez csupán más plánumokra vezető lépés volt. Merő árnyék­ká leve köztök a Királyi hatalom, megkötöt­ték a Király kezét a’ jónak tehetésében s azonban a nép ínye szerint nem eső min­den rendszabásokat a’ Király’ és Miniszte­rei nyakokba hárítottak. A’Királynak min­den legkissebb cselekedetét gyanúba hoz­ták s addig eszelték a’ népet, míg az a’ Király személyét s palotáját hiteszegett dühe’ véres tárgyául nem választá. Ezeket előre bocsátván, lássuk a’ Mad­riti legújabb tudósításokat. Előbbi Újsá­gunkban közlött levelek szerint, a’ Pardó­­ba vonult Gárdák alkudozásba bocsátkoz­ik az Igazgatószékkel. Azalatt egybegyűl­­vén a’ Polgári Tisztség tanácsa, meghívta a’ K­i­r­á­l­y­t ’s haza­ népét a tanács­házba. Kinek nem jutna itt eszébe ama hasonló Franczia történet, midőn Roderer arra unszolta a’Királyt s háza népét, hogy bíznák magokat a’ Nemzeti Gyűlésre, ’s így azokhoz folyamodnának, kik őket fog­ságra , bilincsekre, és erőszakos halálra keresték. F­z “* g”«dralar ötlött »’ Ferdi­nand eszébe is ’s hihetőképen azon szomo­rú következéseket vette tekintetbe, mel­­lyeket XVI Lajosnak a ravasz tanácsra hajlása vont maga után , ’s azért nem fo­­gadta­ el a’ Polgári Tisztség’ ajánlását. — Al­kalmasint e’ volt már azon szempillantás, mellyben nagyobb elhatározást kelle vala neki mutatnia. De ne szakaszszuk­ meg elöbeszéllésrünket: Júl. 4d. semmi figye­lemre méltó dolog nem adta­ elő magát azonkívül, hogy egy Madridban fekvő Re­gement a Pardónak bémeneteléhez külde­tett, hihetőképen azért, hogy a’ Gárdák készületeit kikémlelje. Azt egy Gárda kom­pánia hirtelen viszszatérésre kénszeritette. Júl. 4.­ éjjelén , és 5d. viradóra azt vé­gezte a Státustanács, hogy arra birja a­ Kuályt, válna­­ meg főnyiteket nem isme­rő Gárdáitól. A’Király tüstént azt felelte: ,,ismerik az én Gárdáim a fenyvéhez, hadd ,,veztrelem csak én s meglátjátok i­nge­­ljdeltitcsk'ítjik, ‘‘ Meny kő csapás helyett

Next