Magyar Kurir, 1827. január-június (41. évfolyam, 1-52. szám)
1827-01-16 / 5. szám
bérlése alatt a* Görögödnél szolgál, és a* melynek Perseverance a’ neve, mostanság elevezett ugyan ezen Görög hajós sereghez. Mint hogy több Ánglusok, kik eddig ezen Gőz hajón szolgáltak, elkedvetlenülvén , arról eltávoztak , tehát már most Görögök és Ánglusok együtt teszik rajta a’ szolgálatot. Keridbol érkezett tudósítások szereid, az a’ Hellás nevű 64 ágyús Frégát, mellyet a’ Görögök Amerikában építtettek, Lord Cochranének egy Unoka-ötsével Déc. 2-dikán Málta szigete mellett evezettek Sőt más, egyenesen Máltából jött levelek szerént, ugyan ezen Frégát oda Novemb. 21-dikén kikötött vala , hanem 25- dikken ismét elevezett onnét a’ maga czélja felé. Portugallia. Külső dolgokra ügyelő Minister Almeida úr olly eléadást terjesztett Déc. 4-dikén a’Követek’kamarája elejébe, melly szépen felvilágositja az Olvasó közönséget ez Portugália és Spanyolország között elé fordult történetekre nézve: — „ „Nékem, így szólt a’ Minister, már két versben vala az a’ szerentséra, hogy ezen Kamara előtt, titkos Biztosságban, némelly magyarázatokat tegyek, a’felől, hogy mitsoda állapotban legyünk mi az Európai főbb hatalmasságokra nézve. Most pedig ezen közönséges ülésben nem csak az előbbem két alkalmatosságokkal tett nyilatkoztatásaimat újítom ismét meg, hanem olly környűlállásosan beszéljek ezen fontos és kényes tárgyról, mint csak alkalmatos vagyok réá. „Uraim! Ha bár a’ rám bízatott foglalatosságokat egy ideig, a’ köz jóra való tekintetből, a’ titoknak legvastagabb fátyola alá kellett is takarnunk, már most tsak Ugyan eljött az az idő, melyben a’ dolognak titokbantartása nem tsak szükségtelen, de büntetésre méltó is lenne. Én teháttsak addig titkolództam, míg szükségesnek gondoltam, de már most, midőn az időt valósággal eljöttnek lenni tartom, egy pillantatik se halgatok. „Midőn a’ K. Princz aszszony engen. Aug. 3-dikán a’ maga tanátsába hivott , s a külső dolgok’ kormányozását rám bízta , rendkívül terhes környűlállások között vala Portugálba. A’ Constitutzióra való meg* eskűves éppen ekkor ment vala véghez. Ez a bőltsesség’ emlékeztető czíme, ez a’ boldogság’ kúttere, mellyet mi a’ mi Halhatatlan Monarkhánktól idik Pedro Királytól vettünk, egy szomszéd nemzettől gyűlöltetett , a’ több nemzetektől pedig majd mindnyájoktól roszszúl értetett, az egy Nagybritanniát kivévén , melly a’ mi boldogittatásunkban századok ólta örömmel részt vett, é s szerentsétlen állapotunkban mindenkor legerőssebb gyámolunk volt. „Mindazonáltal ámbár a’ Nagy Hatalmasságok ránk nézve egy időtske alatt tétovázók valónak is, az ő habozások mind azáltal nem tarta sokáig. A’ Frantzia Országlószék nem soká megesmerte a’ mi Országlási alkotmányunk’ törvényességét ’s bölts politikáját; ’s a’ nállunk lévő Frantzia Követ (Rouzan Herczeg) is minket minden titkolódás nélkül bizonyossá tett Udvarának erántunk való barátságos gondolkodása felől. Az Orosz Császár, kinek virtusai és böltsessége egész Európában jól esmértetnek, méltóztatott egy audientzián, mellyet a’ mi Petersburgban lévő Követünknek adott, úgy nyilatkoztatni ki magát, hogy a’ mi Országlási intézeteinknek törvényességét eleitől fogva megesmerte, és Portugália’ boldogsága ő Cs. Felségét nagyon érdekli. A’ Császári Országlószék által a’ mi Udvarunknál lévő Orosz Követ’ elejeibe adatott utasítások olyanok, és úgy teljesíttettek, hogy különben magunk se kívánhatnak. Mit kívánhattunk volna mi Austriától többet azon tanácslások