Magyar Kurir, 1829. július-december (43. évfolyam, 1-52. szám)
1829-10-27 / 34. szám
Az Orosz-Török háborúnak elvégződése oitván érzéseket gerjesztett a’közönséges vélekedéseken uralkodni luvalló külömböze Felekben, mellyek ezeknek Gharactereket nemtsak kijelölik, hanem további törekedéseiket is legvilágosabban kimutatják. Azok , a’ kik a’ köz tsendességnek fenntartását, a’ Státusok között az egyességet, a’ köz boldogságnak rendes folyamatját, a’ békességes foglalatosságoknak és mesterségeknek háborgatás nélkül való előmenetelét szíveken viselik és tisztelik, — a’ Kormányszékek, mellyek szent kötelességeiket és valódi javakat szemek előtt tartják, a’ felvilágosodott köztársaságok, polgárjainak nagyobb része, a’ Népeknek többsége, melly tsak a’ rendtartásból és az igazság kiszolgáltatásból él, — mind ezek velünk együtt örvendező érzéssel vették a’ békesség helyre állásának bizonyos hírét. — Egészen más érzést gerjesztett ellenben azokban, a’ kik a’ közönséges tsendességben kitsapongó reménységeiket elakadni látják, polgártársaik megelégedésektől azért tartanak , nehogy az ő erőltetett panaszkodásaikat bírálják, a’ Hatalmasságok között tartó viadalokban pedig kedvező alkalmatosságot látnak arra, hogy nagyravágyó kívánságaikat és fennhéjázó planumaikat elérjék. Ezen Felekezetnek részesei, — kiknek fő lakhelye Frantzia Ország, de a’ kikkel egyenlő gondolkodásúak egész Európában találtatnak, — olly világosan kimutatták a’ mai időben, hogy mitsoda princípiumokból indultak ki, és hova tzélozzanak; hogy valóban nem bánik velek igazságtalanul, a’ ki őket a’ békesség nyilvánvaló ellenségeinek állítja. Ezek mindent elkövettek, hogy színmutató okoskodásaik, hathatós beszédek fogásai, és a’ legnemesebb valamint legvétségesebb indulatok használása által, a Napkelet szövevényes ügyét tovább kiterjeszszék, és az Orosz Tsászárnak kimondott érzéseivel éppen ellenkezőleg, ezen háború kimenetéhez véletlen sorú új felforgatásokat és új háborúkat kaptsoljanak. Ezek nevezetes vakmerőséggel, — majd az alatt a’ szín alatt, hogy a’ jus és igazság rovássára, ’s egész Népek és Országok vesztére is kell a’ világ polgárosodását előmozdítani, —• majd mint tettetés nélkül való magasztalói a’ hódoltató Systemának, ,,a’ Nemzeti betsület és természeti határsa tsábító formuláival felfegyverkezve, ollyan projectionokat koholtak , mellyeknek tzélja nem egyéb vala, mint minden fennálló Szerződéseknek lerontása, és Európa felének a’ másik fele ellen való felköltése. Szószóllóik és íróik nem fáradénak belé, gonosz találmányaik ’s ellenséges lealatsonyításaik által, a’ gyanúskodásnak, irigy vetekedésnek és meghasonlásnak magvait a’ Hatalomviselők között elhinteni, ’s ha mesterségek és erejek annyira kiterjedne, mint akaratjok, a’ lángot, melly kívánságok ellenére nem eléggé terjedett el, a’ földnek legjobb részére örömest kiterjesztenék. Nem lehetett váratlan előttünk, hogy az illyen érzéstől lelkesíttetett Felekezet az ellenségeskedések megszűnésének hírét keserű kedvetlenséggel vette; ’s ezen kedvetlen érzését új háborúságok és Revolutiók bizonyos kiütésének hirdetésével igyekezett enyhíteni. Azon sem ütközünk meg, hogy midőn az ő naponként való vádolásaiknak és mocskolódásaiknak árját minden kormányszékekre, valamint az önnön magokéra kiöntik, akkor Austria mindenkor az első sorban áll. Ezen *) *) Hogy azok , a’ mik itt mondatnak, minden nagyítás nélkül úgy varrnak, azt esztendő ólta kijött számtalan Journalok tzikhelyeiből megbizonyíthatnók. A. B.